A pártpolitikai célú hisztériakeltés, a magyarok és a nem magyarok szembeállítása menekültügyben is jól megy a kormánynak. A tényleges nemzeti érdek felismerése migrációpolitikai téren kevésbé. Elemzés 5 pontban.

1. Bár a legfrissebb pártpreferencia adatok szerint nem nőtt április óta a Fidesz támogatottsága, kormánypárti politikusok és véleményformálók elégedett nyilatkozataiból világosan látszik: a kormányoldalon teljes sikernek tartják a menekültellenes kampányt. A nemzetközi migráció jelentette kihívásra adott magyar válasz állítólagos sikeréről szólt Orbán Viktor legutóbbi tusnádfürdői beszéde Mindez sokat elárul arról a hangulatról, ami a kormányoldalon belül uralkodhatott a menekültügyi kampány előtt. 2014 őszétől kezdődően a belső konfliktusok, a korrupciós ügyek és a népszerűtlen kormányzati döntések miatt csak a vergődés látszott, most viszont joggal érezhetik úgy, hogy sikerült visszaszerezniük a politikai kezdeményező szerepet és összerántaniuk a saját tábort.
2. Ahogy korábban rámutattunk, a menekültügyi kampány nem pusztán figyelemelterelés, és nem egyszerűen versenyfutás a Jobbikkal, hanem a politikai tér visszarendezése a Fidesz számára kedvező helyzetbe, azaz egy átfogó pártpolitikai stratégia része. A kormányoldal ugyanis „nemzetire” és „nemzetietlenre” osztja a politikai teret, minden témát e törésvonal mentén igyekszik tárgyalni. Ha valaki vitatkozik a Fidesz álláspontjával, akkor érvektől függetlenül, automatikusan a nemzetietlen táborba sodródik, az idegenek pártján áll. Ahogy a miniszterelnök Tusnádfürdőn fogalmazott: „a magyar baloldal […] ma tárt karokkal ölelné keblére az illegális bevándorlókat. Ezek az emberek, ezek a politikusok egész egyszerűen nem szeretik a magyarokat, és azért nem szeretik őket, mert magyarok.” 2014 végére a hazai pártpolitika kizökkent ebből a Fidesz számára kényelmes törésvonalból, egyre kevésbé volt hihető, hogy az Orbán-kormány a nemzeti érdek egyetlen letéteményese. Ezért jött kapóra a kormánypártnak a menekülthullám, az erre felépített kampánnyal ugyanis az „idegenek mellett” volt felsorakoztatható a baloldali ellenzék egésze, ahogy a kormányellenes civilek és a jogvédők is. Ezzel pedig minden visszazökkent a kormányoldal számára kellemes kerékvágásba.
3. A migrációs folyamatokat tekintve két tényező alapozza meg a kormány kampányát. Az egyik a magyarországi menedékkérelmek magas száma. Ezzel kapcsolatban a magyar kormány a legutóbbi EU-csúcson teljes joggal hívta fel a figyelmet arra, hogy az EU illetékesei sokáig csak a tengeri útvonalakon át érkező migránsokat fogadó Olaszországra és Görögországra figyeltek, és nem foglalkoztak azzal, hogy Magyarország jelentős migrációs nyomásnak van kitéve a szárazföldön. A másik tényező, hogy a menekülthullám ellenére sem lehet Magyarországon bevándorlásról beszélni. Noha a kormány és az annak szóhasználatát követő sajtó következetesen bevándorlókat emleget, Magyarországon a kormány épp azért engedhet meg magának ilyen stílusú kampányt, mert az országban alig vannak bevándorlók, és a menedékkérők sem akarnak tartósan itt maradni. Kérelmüket többségében adminisztratív okok miatt adják be, hogy aztán minél gyorsabban továbbmehessenek Nyugat- és Észak-Európába. A kormány sokszor megfogalmazta ugyan azt a félelmét, hogy a Magyarországon átvándorlókat majd visszaküldik a célországokból, ezt a mai napig semmiféle adat vagy kinyilvánított szándék nem támasztja alá. A visszaküldési procedúra ráadásul meglehetősen bonyolult, és nem is pusztán a küldő ország szándékain múlik (a nemzetközi jogi háttér nagyszerű összefoglalását lásd itt).

   

   

4. A menedékkérők Magyarországon rekedésének, a migráció kezelhetetlenségének veszélye valójában épp akkor következhet be, ha valóra válna az Orbán-kormánynak azon célkitűzése, mely az EU szintjén viszonylag integrált menekültügyet teljes egészében tagállami hatáskörbe utalná. Ha ezt komolyan gondolja a kormány, akkor épp azt a saját törekvését tenné értelmetlenné, mellyel a legutóbbi uniós csúcson elérte, hogy az Európába vezető szárazföldi útvonal miatt migrációs nyomás alá került Magyarországot is kezelje az EU különleges esetként. A kizárólag tagállami hatáskörben kezelt menekültügy esetén Magyarország az EU külső határán elhelyezkedő államként egy az EU egésze által is nehezen kezelhető globális folyamat kezelését húzná magára. A magyar kormány ráadásul egyetlen menekültügyi eljárást sem vállalt át az önkéntes alapon elindított kvótarendszer keretében, ami annak figyelembevételével együtt is rossz szakpolitikai lépésnek bizonyult, hogy a kvótarendszer önmagában nem elegendő a probléma kezeléséhez. Elég lett volna egy jelzésértékű vállalás, de a magyar kormány inkább nem mutatott semmiféle szolidaritást a többi tagállam felé, holott ezt még a szintén különleges esetként kezelt Bulgária is megtette. Félő, hogy ez a későbbiekben vissza fog ütni, és – Orbánnal szimpatizáló kommentek ide vagy oda – a tagállami politikai döntéshozók szintjén Magyarország sem számíthat majd túl sok szolidaritásra, ha szüksége lesz rá. Kockázatos továbbá ez a lépés a külföldön munkát vállaló magyarokra nézve is, hiszen például a kormányfő által hivatkozott David Cameron Nagy-Britanniájában sokszor nem annyira az Európán kívüli bevándorlók ellen irányul az idegenellenesség, hanem épp a Kelet-Európából érkezők ellen, azaz a bevándorlásellenesség az EU-n belüli szabad mozgást is kikezdheti. Hogy ezzel kapcsolatban mi a magyar kormány álláspontja , nem tudni.

   

5. A kommunikációs szempontokon túl nem látszik hosszabb távú átgondoltság a kormány migrációval kapcsolatos elképzeléseiben. A nemzeti konzultációtól kezdve, a plakátkampányon át, a befogadó állomások felszámolásának tervéig és az idegenrendészeti szabályok módosításáig mintha minden csak a propagandát, a menekültek láthatóvá tételét szolgálná. Az egyetlen kivétel talán épp a sokat bírált kerítés, melynek célszerűségét lehet vitatni, de legalább migrációpolitikai vonatkozásban is értelmezhető, hiszen ha a kerítés – az európai kvótarendszerhez hasonlóan – önmagában nem is megoldás, átmenetileg kétségtelenül lassíthatja a mozgást, kezelhetőbbé teheti a hatóságok számára a helyzetet. Azt is látni kell azonban, hogy az aktuális menekülthullám lesöpört miden egyéb kérdést, pedig a rossz demográfiai mutatókkal, egyre erőteljesebb kivándorlással és erős idegenellenességgel jellemezhető Magyarországon szükség lenne hosszú távú szakpolitikai tervekre, például a – minden ellenkező híreszteléssel ellentétben – tagállami hatáskörben lévő bevándorlási politikát illetően. Az Orbán-kormány a 2015 elején indított idegenellenes kampányával összhangban azonban félredobta a saját maga által 2013-ban elfogadott migrációs stratégiát. Noha ez a dokumentum is számos hiányosságot mutatott, mára végképp nincs migrációs stratégiája az országnak. A nemzeti érdek meghatározása ma ezen a téren az „idegen bevándorlók” és „a magyarok”, valamint Magyarország és az Európai Unió érdekének hamis szembeállításában merül ki.