Habár az Európai Bizottság pillanatnyilag nem szándékozik különösebb nyomás alá helyezni Magyarországot a frissen életbe lépő szigorított jogi határzár miatt, a magyar kormány a későbbiekben is súlyos nemzetközi kritikákra számíthat a tranzitzónákban bevezetett fogvatartással kapcsolatban. Az Orbán-kormány mindeközben kettős üzenetet közvetít az illegális bevándorlással kapcsolatban.

Egyelőre brüsszeli csend övezi azt a március 28-án életbe lépett, jogi határzárat szigorító törvényt, amely utat nyitott a Magyarországon tartózkodó menedékkérőknek a déli határon felállított tranzitzónákban történő szisztematikus őrizetbe vétele előtt. Az emberi jogi szervezetek által súlyosan kifogásolt jogszabály értelmében menedékjogi kérelmet alapesetben kizárólag a határon lévő tranzitzónában lehet benyújtani, a menedékkérőnek pedig ott kell várakoznia a kérelme jogerős elbírálásáig, a tranzitzónát legfeljebb Szerbia irányába, kifelé hagyhatja el. „Kétségtelenül átléptünk vele egy tabut, olyan döntést hoztunk, amilyet még senki” – ismerte el ezzel kapcsolatban Orbán Viktor kormányfő.

Kormányzati magyarázat szerint a szigorításra amiatt van szükség, mert a menedékkérőknek elvileg a hatóságokkal együttműködve a kijelölt befogadóhelyen kellene megvárniuk menekültügyi eljárásuk lefolyását, ehhez képest döntő többségük általában nem várta meg az eljárás végét, hanem 2-3 napon belül elhagyta az ország területét nyugati irányban. „A vizsgálatnak ki kellene terjednie a jogosultság és a biztonsági kockázat kérdéskörére, ami egy jellemzően dokumentumok nélkül utazó esetében eleve nem könnyű, s ez lenne az alapja a védelem megadásának vagy a visszatoloncolásnak. Ha az illető idő előtt továbbáll, akkor az eljárás okafogyottá válik, viszont mivel benyújtotta nálunk a kérelmét (tehát regisztrált menedékkérő), a választott célországából a dublini rendeletek értelmében visszatoloncolhatnák Magyarországra” – mondta a PC blognak Gallai Sándor, a Migrációkutató Intézet tudományos igazgatója. Gallai szerint a kormánynak ráadásul kezdettől az az álláspontja, hogy a menedékkérők között sok a jogosulatlan igénylő. Különböző becslések alapján általában 30-40 százalék körüli azoknak az aránya, akik a kormány szóhasználatával a gazdasági migráns kategóriájába esnek, akik beengedése egyébként nemzeti hatáskörbe tartozik; az ő esetükben a menedékjoggal való visszaélésről van szó – adott hangot véleményének a szakértő. Ez utóbbinak némileg ellentmond, hogy a menedékkérők 77 százaléka afgán, iraki, szír, szomáliai kérelmező a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal februári adatai szerint.

A Helsinki Bizottság szerint az újonnan életbe lépett jogszabály szöges ellentétben áll az Emberi Jogok Európai Bíróságok joggyakorlatával. „Minden kérelmezőt automatikusan a tranzitzónák területén tartanak majd fogva, ráadásul a korábban az uniós irányelvből fakadóan a határon lefolytatott eljárás alól kizárt sérülékeny menedékkérőket is – mondta Léderer András. A Helsinki Bizottság munkatársa szerint erősen kifogásolható, hogy a fenti állapot jogerő döntés és bírósági felülvizsgálati lehetőség hiányában, határozatlan ideig áll fenn. „A most életbelépő változások között  jelenleg 28 napban maximalizált fogvatartás az egész menekültügyi eljárás idejére kiterjed, ami akár hónapokig is eltarthat” – tette hozzá. Léderer András szerint ezzel a kormány emberi jogi szempontból tovább súlyosbítja a nemzetközileg kifogásolt menekültügyi állapotokat, utalva arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága március 14-én hozott elmarasztaló ítéletet Magyarországra nézve a 2015 őszén bevezetett szigorú határőrizeti intézkedések miatt.

A szóban forgó Ilias és Ahmed kontra Magyarország ügy alapja, hogy 2015. szeptember 15-én két bangladesi állampolgár érkezett menedékkérelmet nyújtott be a magyar-szerb határszakaszon felállított tranzitzónába, ám a kérelmet a magyar hatóságok elutasította. Az érintettek ezt követően fordultak panasszal a strasbourgi bírói fórumhoz, amelynek döntését Kósa Lajos frakcióvezető „agyrémnek titulálta” amiért „a schengeni és dublini szabályok betartásáért büntetik meg Magyarországot”, s emiatt a Fidesz fellebbezésre szólította fel a kormányt. Lédered András szerint Kósa Lajos kijelentése értelmezhetetlen, mivel sem a schengeni, sem a dublini szabályok nem írják elő, sőt nem is teszik lehetővé bármilyen nemzetiségű állampolgár jogellenes fogvatartását. „A most életbe lépett szigorított szabályok értelmében viszont valóban megkérdőjeleződnek a fentiekből fakadó kötelezettségeink teljesítését: a visszakényszerített embereket ugyanis semmilyen módon nem ellenőrzik, őket semmilyen rendszerbe nem regisztrálják, adataikat nem veszik fel és nem vetik össze semmilyen adatbázissal” – mondta Léderer.

Az Európai Bizottság mindenesetre egyelőre nem kifogásolta a jogszabályt, Dmitrisz Avramopulosz migrációs ügyi biztos március budapesti találkozója előtt pedig olyan kincstári optimizmusra jellemző kijelentést tett, miszerint „rövid időn belül gyökeres fordulatra számít a menekültek áthelyezését elutasító országok hozzáállásában. Ennek esélye azonban nem csak Magyarország, hanem más tagállamok (Szlovákia, Lengyelország, Ausztria) esetében is a nullával egyenértékű, arról nem is beszélve, hogy a Budapest és Pozsony által az Európai Bíróság előtt megtámadott 2015. szeptemberi tanácsi döntés jogszerűségéről még nem is született ítélet.

Magyarország esetében már csak amiatt is szürreális a biztos feltételezése, mivel Orbán Viktor évértékelőjében továbbra is stratégiai fontosságú fenyegetésként azonosította a „kötelező betelepítés” elleni küzdelmet az Európai Bizottsággal folytatott szabadságharc jegyében. Az Orbán-kormány azonban mindeközben kettős üzenetet közvetít az illegális bevándorlással kapcsolatban. Egyrészt folyamatosan sikerként kommunikálja, hogy a mainstream európai elit egyre inkább elfogadó a keményvonalasabb menekültpolitikát követő magyar kormánnyal szemben, hovatovább most már maga az unió is az Orbán Viktor által szorgalmazott külső határok védelmére illetve a menekültválság unión kívüli területen történő kezelésére koncentrál. Ugyanakkor állandó veszélyként azonosítja a Bizottság által korábban javasolt, de továbbra is asztalon heverő koncepcióját a menekültkérők elosztásáról fokozott migrációs nyomás esetén.

Tekintve, hogy Németország vezetésével több tagállam továbbra sem vetette el a tehermegosztáson alapuló szolidaritás gondolatát, és a Bizottság javaslatáról várhatóan a jelenlegi máltai elnökség alatt sem sikerül majd konszenzusra jutni, Orbán Viktor a kötelező kvóta ügyét továbbra is egzisztenciális fenyegetésként azonosíthatja. Ugyanezzel összefüggésben tartja a kormány napirenden a Soros György által támogatott hazai civil szervezetek biztonságiasításának ügyét, vagyis hogy a migrációs válságra hivatkozva a nemzetállami érdekeket fenyegető szereplőként bélyegzik meg a szóban forgó szervezeteket. A külső fenyegetésre építő retorikát pedig a Törökország és az Európai Unió közötti migrációs megállapodás körüli bizonytalanság erősíti fel; nem kizárt ugyanis az egyezség török részről történő részleges felfüggesztése vagy teljes megtagadása, ami szélsőséges esetben a 2015-ös nyugat-balkáni menekültáradat kiújulását is eredményezhetné.

A cikk a Visegrád és az EU jövője című projekt keretén belül készült. A Nemzetközi Visegrádi Alap által támogatott projektben a Political Capital a szlovák, a cseh és a lengyel EurActivval közösen vesz részt.