A magyarországi orosz befolyás több szempontból is speciális. Ennek egyes vetületeivel, például a szélsőjobboldali szervezetek érintettségével vagy az orosz dezinformációval számos tanulmányban részletesen foglalkoztunk. Sorozatunkban területenként tekintjük át Magyarország Oroszországnak való kitettségét. A negyedik részben a magyarországi orosz gazdasági befolyást tekintjük át.

Az Index a közelmúltban számolt be arról, hogy a Transzmasholding cégcsoport vezérigazgatója bejelentette, a cég a magyar választások után három hónapon belül befejezheti a tárgyalásokat a jelenleg állami tulajdonban levő Dunakeszi Járműjavító Kft. 50 százalékos tulajdonrészéről. Érdekes részlet, hogy a hármas metró vagonjait felújító Metrowagonmasht is tulajdonló cég nulla forint kézpénzt fizetne a magyar állami vállalatért, és későbbi keleti megrendelésekkel fizetne Magyarországnak. Ez lehetne a negyedik óriásüzlet Vlagyimir Putyin Oroszországa és Orbán Viktor Magyarországa között a MOL-pakett visszavásárlása, Paks II, illetve a metrófelújítás után.

Befolyásszerzés a gazdaságon keresztül

A Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) elemzése megállapítja, hogy minél nagyobb Oroszország részesedése egy adott állam gazdaságában, annál sérülékenyebbek az orosz politikai befolyással szemben. A Kreml egyrészt saját patronáltjait akarja tovább gazdagítani a közép-kelet-európai régióban kötött üzleteken keresztül, másrészt az orosz vezetéshez hű üzletemberekből, politikusokból álló kört kíván építeni gazdasági tevékenységével, akiket aztán az állami politikák befolyásolására tud használni. Moszkva ezt annak köszönheti, hogy a Nyugattól eltérően Oroszországban a magántulajdonú cégeknek is igazodnia kell az állami akarathoz. Igor Szecsin, akit sokan Putyin de facto helyettesének tartanak, 2009-ben állítólag megüzente Hernádi Zsolt MOL-vezérigazgató, hogy ha a cég több mint ötödét megszerző Szurgutnyeftyegaz ellen harcol, az orosz állam ellen is harcol. Ugyanakkor felajánlotta azt is, hogy utóbbi helyét „átveheti egy jobban megfelelő orosz vállalat” is. A CSIS szerint Magyarországon a politikai szférán keresztül érvényesül az orosz gazdasági befolyás: hatalmas infrastrukturális projektekről állapodnak meg a felek, melyek aztán növelik Moszkva lobbierejét Magyarországon. Az egyre fokozódó intenzitású üzleti kapcsolatok ezen felül korrumpálják is az közép-kelet-európai gazdasági és politikai elitet, ami újabb kártyákat oszt a Kremlnek arra az esetre, ha befolyásolni akarják a régió politikai folyamatait. Oroszország kész felhasználni az általa gyűjtött információkat egy-egy állam gazdasági elitjével szemben. Ebben az értelemben a korrupció jelentős nemzetbiztonsági kockázat lehet, Magyarország pedig ebben a tekintetben a Transparency International korrupciós indexe alapján egyre rosszabbul teljesít. A magyar korrupció mértékét egyébként nem csak a nemzetközi szervezetek értékelik kiemelkedően magasnak, nemrég az elvben Orbán-szövetséges Mateusz Morawicki lengyel miniszterelnök is komoly problémának láttatta a magyarországi helyzetet.

A Direkt36 oknyomozó portál a közelmúltban publikált oknyomozó cikke felfedi, hogy a 2010 után hatalomra kerülő Orbán-kormány első éveiben az oroszok lecserélték régi magyarországi kapcsolatrendszerüket kormányközeli üzletemberekre – ennek ágyazhatott meg Simicska Lajos és Nyerges Zsolt 2010 eleji állítólagos moszkvai találkozása az FSZB egy magas rangú vezetőjével, aki megígérte, „rájuk lehet számítani” üzleti ügyekben. Az orosz stratégia nem meglepő: ahogy a Fidesz-KDNP 2010 után egyre inkább bebetonozta hatalmát, annál inkább látszott, hogy a korábbi, szocialistákhoz köthető kapcsolatrendszerük nem lehet többé alkalmas a magyarországi politikai folyamatok érdemi befolyásolására. A széleskörű üzleti kapcsolatok építésének egyik első lépése volt a MET-ügy. A Direkt36 megjegyzi, hogy a jelenlegi kormánypártok egyes körei csak úgy kereshettek milliárdokat az üzleten, hogy közben orosz érdekeket sértettek az olcsó nyugati gáz behozatalával – ehhez pedig egyértelműen orosz beleegyezésre lehetett szükség. A MET üzlete egyes értelmezések szerint színtiszta korrupció volt, így kormányközeli magyar üzletemberek váltak akár zsarolhatóvá az orosz hatalom által. Ez pedig lefedi a CSIS által is bemutatott orosz befolyásszerzési gyakorlatot is.

Paks II, hármas metró – a Kreml gazdasági befolyásának terjedése

Az elmúlt évek egyik legnagyobb magyarországi befektetése lesz a 12,5 milliárd eurós paksi atomerőműbővítés, a munka értékének 40 százalékát pedig a kormány eredeti ígéretei szerint magyar cégek végezhetik majd el. Mészáros Lőrinc cége már megkapta az engedélyt, hogy a paksi erőműben dolgozhasson. További kormányközeli üzletemberek azonban csak akkor fognak profitálni, ha az orosz állam által irányított Roszatom arról úgy határoz. A magyar cégek, és a Fidesz-közeli üzletemberek gazdagításáért pedig a Kreml nyújthatja be a számlát a magyar kormánynak akár azzal, hogy elvárják bizonyos külpolitikai ügyekben az Orbán-kormány lojalitását. A magyar kormány még nehezebben tudná elfogadtatni Paks II-t a lakossággal, amennyiben a magyar részesedés meg sem közelíti a 40 százalékot, ez pedig még inkább kiteszi a magyar politikát a Kreml akaratának.

Oroszország kapcsolatrendszere és befolyása Magyarországon már 2013-ra arra a szintre ért, hogy egyes vonatkozásokban aktívan alakítani tudták a magyar belpolitikai folyamatokat is. Ekkoriban az Index szerint egy komoly akadály állt az oroszok előtt a budapesti, elavult metrókocsik felújításáért, lecseréléséért folytatott harcban: Vitézy Dávid akkori BKK-vezér, aki egy tisztességes versenyeztetési eljárást, és új kocsik vásárlását akarta elérni. A Metrowagonmash azonban tudta, hogy versenyhátránya miatt nem lennének nagy esélyei új kocsik vásárlása esetén. Ezért Vitézy Dávidot az oroszok úgymond „feljelentették” magyar kormányköröknél, mint aki kockázatot jelent az orosz-magyar megállapodásokra – ez pedig az Index forrásai szerint elérte Orbán Viktor is. Vitézyt végül eltávolították pozíciójából, és a metrótendert gyanús körülmények között a Metrowagonmash nyerte el. A Kreml érdekeiért lobbizók tehát nem csak a BKK vezérigazgatóját tudták eltávolítani, de elérték azt is, hogy kizárják a konkurens Skinest Railst is a metrótenderből.

Kereskedelmi kapcsolatok – a keleti nyitás kudarca: Az Audi dönt, nem Magyarország!

Az Orbán-kormány tavaly boldogan jelentette be, hogy a „magyar—orosz gazdasági, kereskedelmi együttműködés újra a sikerekről szól,” miután fél évvel korábban még minimum kétes módszertan alapján azt hangoztatták, a magyar gazdaság 6,5 milliárd dollárt vesztett az uniós oroszellenes szankciók miatt. Az állítólagos veszteségek jelentős részét a kormány szerint ráadásul a mezőgazdaság szenvedte el az orosz ellenszankciók következtében. Ez az érvelés azonban inkább épít az emberek nosztalgiájára, mint a tényekre. A valóság az, hogy a KGST-piac megszűnt, a szabolcsi almát már rég nem lehet eladni Oroszországban, a KSH szerint 1999 és 2009 közt – tehát jóval a szankciók bevezetése előtt – az élelmiszerek, italok, dohány részesedése az Oroszországba irányuló magyar exportban 33 százalékról 7 százalék alá esett.

A magyar-orosz kereskedelmi kapcsolatokat ma meghatározó egyik tényező az, hogy a relatív jelentős magyar export döntően a Magyarországon gyártott gépeknek és járműveknek, illetve a feldolgozóiparnak köszönhető. E szektorok pedig jelentős részben multinacionális vállalatok kezében vannak, melyek oda exportálnak, ahova akarnak, a magyar kormánynak zéró befolyása van erre. Ezért addig, amíg Nyugaton magasabb a fizetőképes kereslet az ilyen cégek termékeire, a keleti országokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolatok sem fognak dinamikus fejlődésnek indulni.

A kormány másik lehetősége az erős, exportképes magyar vállalatok felépítése lenne, melyek exporttevékenységét esetleg a kormány is befolyásolhatja: Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter is hasonló tervet lengetett be a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) évnyitóján. A magyar cégek többségének azonban a rendszerváltás óta látható problémája, hogy termékeik egyszerűen nem szolgálják ki az orosz modernizációs igényeket. Az orosz piacon a magyar áruk nyugati társaikkal versenyezhetnek egy-egy tenderen. Erre csak akkor lennének képesek, ha a magyar oktatási rendszer, a magyar gazdaság versenyképessége, illetve a magyar cégek termelékenysége is képes lenne felérni nyugati riválisaihoz. Ennek hiányában viszont a magyar államnak a cikk elején már említett megoldás marad: az állam készen áll eladni egy nagy cég felét egy orosz befektetőnek úgy, hogy kompenzációként mindössze jövőbeni keleti megrendelések ígéretét kapja. Ennek pedig hozadéka lehet az is, hogy a magyar politika még kiszolgáltatottabbá válik a Kreml irányába a növekedő orosz lobbierő következtében.

Magyarországon a politikai elit évtizedek óta igyekszik meggyőzni a magyar közvéleményt az Oroszországgal fenntartott gazdasági kapcsolatok kölcsönös előnyeiről. Probléma viszont, hogy Oroszországban a külföldi terjeszkedésre képes cégek nagy része a Kreml irányítása alá esik, tehát az orosz cégekkel együtt a Putyin-adminisztráció lobbiereje is terjed. A nagy orosz beruházások szintén kiteszik Magyarországot az orosz érdekeknek: megfelelő szeletet ezekből magyar vállalatok csak akkor kapnak, ha a kormány politikájának egyes aspektusai megfelelő lojalitást mutatnak Moszkva felé. Harmadszor pedig, nem az orosz szankciók miatt nem fejlődnek igazán a magyar-orosz kereskedelmi kapcsolatok, ehhez inkább a magyar termékek versenyképességét kell olyan szintre emelni, hogy azok ki tudják szolgálni az orosz igényeket. Nem állítjuk, hogy minden magyarországi orosz beruházást elvből ellenezni kell, és azt sem, hogy ezek mindegyike káros lenne. A magyar politikai és gazdasági elitnek azonban a magyar-orosz gazdasági kapcsolatok előnyeinek egyoldalú hangoztatása helyett a kétoldalú gazdasági kapcsolatok nemzetbiztonsági vetületeit is vizsgálniuk kellene annak érdekében, hogy ne születhessenek olyan döntések, amelyek az oly sokat emlegetett nemzeti szuverenitásunk kárára kiszolgáltatják Budapestet Oroszország akaratának.