Az ausztriai elnökválasztás kapcsán egyre több véleményt lehet azzal kapcsolatban olvasni, hogy lám, a külföldi levélszavazatok megfordíthatnak egy választási végeredményt, nyilván ezért nem akarja a magyar kormány megadni ezt a lehetőséget a Nyugaton dolgozó honfitársainknak. A mondat második felének lehet igazságtartalma, az első azonban félreértés.

Az ausztriai levélszavazás ugyanis egészen más, mint a magyar. Nyugati szomszédainknál bármely állampolgár választhatja a levélben voksolás lehetőségét, függetlenül attól, hogy a választás napján kül- vagy belföldön tartózkodik-e. Jellemzően a lakóhelyüktől távol, de belföldön utazó osztrákok szoktak ezzel a lehetőséggel élni – ahogy nálunk is rengetegen (2014-ben például 120 552-en) voksolnak otthonuktól távol, csak nem levélben, hanem személyesen, a kiemelt szavazókörökbe átjelentkezve (rémlenek még a sorban állások?).

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A levélben szavazó osztrákok az országos átlagnál valóban jóval nagyobb arányban támogatták Alexander Van der Bellent, mint Norbert Hofert, de csak a szavazatszámlálás időrendisége miatt érzékeltük úgy, hogy ők „fordították meg” a végeredményt. Ugyanez történt volna akkor is, ha nem a levélszavazatokat, hanem mondjuk Bécs szavazóurnáit bontották volna föl egy nappal később – ez viszont nem adott volna alapot a félreérthető osztrák-magyar párhuzamvonásokhoz.

(Alexander Van der Bellen és Norbert Hofer. A kép forrása: kleinezeitung.at)

A hétvégén Ausztriában mintegy 700 ezres tömeget kitevő levélszavazóból csak 38 931 érkezett volt külföldön élő, a többiek mind a határokon belülről választották a levélszavazás lehetőségét. Ennél jóval több külföldön élő magyar volt aktív a 2014-es országgyűlési választáson: 24 119-en adták le szavazatukat valamelyik külképviseleten (ők azok, akiknek van magyarországi lakcímük), levélben pedig 128 429 érvényes szavazat érkezett (ők azok, akiknek nincs).

Egyértelmű, hogy sokkal több külföldön dolgozó magyar élne választójogával, ha – sajátos érvelésével az Alkotmánybíróság által is szentesítve – nem diszkriminálná őket a magyar állam az alapján, hogy megtartották magyarországi lakcímüket. Nyilvánvalóan nem a véletlen műve, hogy a lakcímmel rendelkezők azok, akiknek csak a jóval nehézkesebb, költségesebb külképviseleti szavazás áll rendelkezésére, míg a lakcímmel nem rendelkezők levélszavazhatnak. Az osztrák elnökválasztás azonban nem sok adalékot szolgáltat ehhez.

Valamit azonban mégis. Ausztriában fel sem merül, hogy a levélszavazással vissza lehet élni, pedig akár ott is előfordulhatna, hogy választójogukat áruba bocsátani hajlandó választópolgárokat néhány euróért arra ösztönöznek, hogy kérjék ki a levélcsomagot, majd azt adják át a helyi pártaktivistának. Nálunk ez a legerősebb érv az ellen, hogy kibővítsék a levélszavazásra jogosultak körét; ez a félelem aligha alaptalan abban az országban, ahol szegénységben élő emberek tömegei élnek a helyi hatalmasságoknak teljes kiszolgáltatottságban. Ha bárki dönthetne nálunk úgy, hogy inkább levélben szavaz, annak sajnos biztosan a „levélcsomagbiznisz” felvirágzása volna a következménye, soha nem látott méretű teret nyitva a választási csalások előtt. Ez az a veszély, ami miatt nem is lehet igazán megnyugtató megoldást találni arra a diszkriminatív állapotra, ami ma a külföldön élő magyarokat sújtja. Ez persze nem menti fel azt a jogalkotót, amelyik maga állította elő a nem fair helyzetet. (Erről és a választási rendszert ennél is erőteljesebben feszítő további problémákról itt írtunk részletesen.)

Még egy adalék. A fej fej melletti versenyben végül alulmaradó Hofer már a hivatalos adatok közzététele előtt elismerte vereségét, sőt, maga hűtötte le visszaélést kiáltó támogatóit. Nálunk egyetlen alkalommal volt igazán szoros egy parlamenti választás végeredménye; hónapokig tartó újraszámlálás-követelés, hídfoglalás lett belőle. Ez az a politikai kultúrában meglévő óriási különbség, ami miatt sajnos nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy egy az egyben átvegyünk más országokban bevált intézményeket, technikákat, így a minden állampolgár számára elérhető levélszavazást sem.