Bezárás
Olaszország

Válaszúton az olasz külpolitika

A márciusi olasz választás után megoldódni látszik a kormányzóképtelenség állapota. A két legnagyobb populista párt, a szélsőjobboldali Északi Liga és a baloldali 5 Csillag Mozgalom, a köztük lévő ideológiai különbségek ellenére, kormányt alakíthat, hogy elkerüljék a Sergio Mattarella elnök által kinevezett szakértői kormány hivatalba lépését. Az olasz politikai paletta korábbi meghatározó pártjainak meggyengülésével tovább növekedhet az Európai Unió dezintegrációját szorgalmazó euroszkeptikus erők szerepe.

Az idén márciusban tartott olaszországi választás két anti-establishment pártot emelt egy lehetséges kormányzati feladatvállalás közelébe: a Matteo Salvini vezette Északi Liga 37%-os és a Luigi Di Maio vezette baloldali, populista Öt Csillag Mozgalom (5SM) 32,7%-os eredménnyel került be az olasz képviselőházba. Számítani lehetett ugyan a populista erők erősödésére, mely jelentős kockázatokat hordoz az eurozóna és az európai integráció egésze számára, ezért sokan Berlusconi visszatérésétől remélték az euroszkepszis további erősödésének megállítását. Berlusconi Forza Italiája azonban soha nem kapott ilyen alacsony támogatást, csupán a szavazatok 14%-át szerezte meg. A korábbi miniszterelnök, Matteo Renzi baloldai Demokrata Pártja szintén nem büszkélkedhet a választáson elért harmadik helyezésével (22,9%).

Az olasz politikai fordulatok révén az EU nem kerülheti el a legrosszabb forgatókönyvet, egy vegytisztán euroszkeptikus pártokból álló populista kormány felállását Rómában. Mindez az elsősorban Emmanuel Macron francia elnök által képviselt reformok érvényesülését gátolhatja, így például a gazdasági unió (pl. közös költségvetés), valutaunió (pl. közös európai pénzügyminiszteri poszt létrehozásával) megújítását, és egy közös európai menekültügyi hivatal felállítását.

Az olasz euroszkeptikus pártok az Európai Unió vonatkozásában nemcsak a francia föderalizációs reform-javaslatokat nem támogatnák, hanem még az eddigi integrációs mechanizmusokat is kétségbe vonják. Tavaly decemberben Salvini ugyan elvetette egy népszavazás lehetőségét az euróról, mert az alkotmányellenes lenne. Pártja programja viszont kifejti, hogy Olaszországnak szüksége van arra, hogy „kereskedelmi politikája kizárólag nemzeti hatáskörbe kerüljön,” és értekezik a nemzeti valuta visszaállításának fontosságról is. Az 5 Csillag Mozgalom hasonlóan radikális álláspontot képvisel, hiszen 2018. januárjában Luigi Di Maio az eurózonából való kilépést szolgáló referendum lehetőségét extrema ratioként határozta meg, azaz az utolsó lehetséges és extrém megoldásként, miközben a pártprogram még a kilépés folyamatát taglalja.

Ugyan a pártok a kormányalakítás reményében visszavettek eddigi EU-ellenes retorikájukból, a további reformokkal biztosan szembe mennének. Matteo Salvini nemrég azzal vádolta Merkel kancellárt, hogy „Németország érdekeinek európai prioritássá emelése” kevés esélyt hagy Olaszországnak és más országoknak a közbeavatkozásra, hangjuk hallatására. Az 5 Csillag Mozgalom programja puhább, több demokráciát követel az EU polgárainak, a Parlament hatalmának kibővítésével az uniós bürokrácia terhére. Ráadásul, az támogatja az Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM) eltörlését egy európai alapjövedelem bevezetése érdekében, ezáltal a tagállamok semmifajta védőhálóra nem számíthatnának egy esetleges újabb gazdasági válság esetén.

Következésképpen, az 5 Csillag Mozgalom és az Északi Liga programjai és vezetőinek nyilatkozatai alapján kevés esély mutatkozik arra, hogy elfogadják és támogassák a tervezett európai gazdasági reformokat. Az olasz pártpolitikában jelen lévő euroszkepszis ráadásul tartós jelenség. Olaszország kapcsolatai Európával a közeljövőben várhatóan két okból is problematikusak lesznek:

  • Egyrészt az euroszkeptikus populista pártok vezetői a választási programjaikat egy általuk elképzelt új, gazdasági kényszerek nélküli Európára építették, tehát választói bázisuknak szóló ígéreteiket nem hagyhatják csak úgy hátra.
  • Másrészt az Északi Ligának és az 5 Csillag Mozgalomnak az EU-val történő kompromisszumok eléréséhez valamiféleképpen moderálniuk kell egyelőre irracionális és keményvonalas euroszkeptikus jellegüket. Noha erre már voltak jelek a választási kampányban, az út neheze még hátravan.

A szerző Giulia Stefano, a Political Capital olasz gyakornoka és a Bolognai Egyetem mester szakos hallgatója.

További sztorik

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom