Bár az október 14-ei bajor választás egy folyamat része, amelynek önmagában nem lesznek sorsfordító következményei, mégis túlmutat a tartományon és Németországon, sőt, kihatással lehet az Európai Unióra is. Mennyire gyengült a kancellár, miért nem tekinthető abszolút győztesnek az AfD, csodafegyver-e a migráció? Kérdések és válaszok a bajor választás kapcsán.

Miért vesztett a CSU?

A nagypárti státuszának búcsút mondó Német Szociáldemokrata Párt (SPD) után a Keresztényszociális Unió (CSU) lett a választás második legnagyobb vesztese. Angel Merkel kancellár Kereszténydemokrata Uniójának (CDU) bajor testvérpártja és koalíciós partnere a második legrosszabb eredményét érte el a második világháború óta. A tartományban hagyományosan „egyeduralkodó”, Bajorországot Németország gazdasági motorjává emelő CSU vereségéhez elsősorban a következő három ok vezetett:

1. a CSU-n belüli hosszú hatalmi harc és Markus Söder miniszterelnök visszafogott népszerűsége;
2. a berlini nagykoalíciós villongások (beleértve a CSU és elsősorban Horst Seehofer Merkel elleni támadásait);
3. a CSU rossz kampánystratégiája.

A migráció témájára fókuszálva, radikálisabb üzenetekkel akarták kifogni a szelet az Alternatíva Németországnak (AfD) vitorlájából, de ezzel se a kecske nem lakott jól, se a káposzta nem maradt meg. Ennek jele, hogy a CSU nagy mértékben, és közel azonos számban vesztett szavazókat mind a Zöldek, mind a helyi szinten beágyazott, a CSU-hoz hasonló profilú Szabad Választók, mind az AfD felé. Összességében tehát a CSU többet vesztett középről, mint a jobbszélről.

Győztek a Zöldek?

Igen, ők a választás egyértelmű győztesei. Történelmük legjobb eredményét érték el Bajorországban, ahol soha korábban nem sikerült kétszámjegyű szavazatarányt hozniuk, most pedig a második legerősebb párttá váltak. Ebben többek között szerepet játszott a bajor lakosság városiasodása, hogy progresszív témáikat ötvözni tudták a tradícióval és a bajor identitással (pl. a vidéki lakosságot megszólító, a fenntartható gazdálkodásra fókuszáló üzeneteikkel), és hogy élére álltak olyan ügyeknek, mint például a megfizethető lakhatás. A CSU-tól és az SPD-től is nagy számban a Zöldekhez vándorló szavazók mutatják, hogy a pártnak sikerült középre mozdulnia: levetkőzte az „alternatív, baloldali” imázst, és azt a billogot, hogy ők a tiltás és a korlátozás pártja. A recept már életképesnek bizonyult máshol is: Hessenben és Baden-Württermbergben is működik konzervatív-zöld koalíció.

AfD: győztes vagy csak sikeres?

A párt most először jutott be a bajor tartományi parlamentbe (a 2013-as választáson még nem indultak), így a hessenin kívül (ahova várhatóan az október 28-ai választáson jutnak be) már mindegyik testületben jelen vannak. Ezzel az AfD tartósan biztosította helyét a pártpalettán. Mégsem tekinthető győztesnek, mert eredménye elmaradt a 2017-es szövetségi parlamenti választáson Bajorországban elért eredménytől, és messze elmaradt attól a 20%-tól, amiben egyes vezetői nyár elején még reménykedtek. Bajorország ezzel együtt is az AfD erős bástyája a nyugati tartományokban.

Tényleg a bevándorlásról szólt a választás?

Csak részben, és ez lett részben a CSU veszte is, bár magának kereste a bajt. Egyrészt, mert a választók szerint a migráció negyedrangú kérdés volt, fontosságában messze elmaradva az első háromtól (oktatás, lakhatási költségek, klímapolitika), másrészt, mert a CSU nem tudott radikálisabb lenni az AfD-nél. Amikor megpróbálta, a kemény retorika és intézkedések visszatetszést szültek mind a társadalmi szervezetek (pl. egyházak), mind a szavazók körében (az AfD-retorikára hajazó „menekültturizmus” kifejezésért pl. a párt vezetői később bocsánatot kértek, és törölték szótárukból). Nemcsak a Zöldek, de még a Szabad Választók is kritizálták a CSU keménykedését, és azzal szemben fogalmaztak meg javaslatokat, hogy „felfogják” a lemorzsolódó CSU-szavazókat (pl. integrációs intézkedések kiterjesztése azokra is, akik nem biztos, hogy kaphatnak menekültstátuszt).

Instabilabbá és befelé fordulóvá válik a német politika?

Angela Merkel helyzete 2015 óta gyengül, tekintélye csökken. Sok jel utal erre mind a CDU-ban, mind a CSU és a CDU viszonyában, mind a nagykoalíció működésében. A bajor választási eredményben is visszaköszönt a berlini kormánnyal való elégedetlenség, de még ennél is fontosabb lesz az október 28-ai hesseni tartományi választás. Az ottani CDU-jelölt, Volker Bouffier miniszterelnök ugyanis Merkel közeli szövetségese. Az ő rossz eredménye már közvetlen üzenet lenne Merkelnek, akit rákényszeríthet, hogy előzetes szándéka ellenére mégse induljon újra a pártelnöki tisztségért a decemberi tisztújításon. Ez a CDU-n belüli utódkeresés és hatalmi harcok felerősödésével járhat. A bizonytalanságot még inkább erősíti az SPD helyzete, amely a 2017-es Bundestag-választás óta nem zárta le azt a vitát, hogy előnyös-e a párt számára a nagykoalícióban való részvétel. Egyre hangosabbak azok a hangok, amelyek szerint a saját profil kialakítása és határozott képviselete csak ellenzékben megvalósítható. Ha az SPD a folytatás mellett is dönt, a szinte a túlélésért küzdő párt biztosan karakteresebb politikát akar majd folytatni, ami előrevetíti a koalíciós feszültségeket. A koalíciós szerződés félidei felülvizsgálati kötelezettsége miatt 2019 őszén sor kerülhet a szerződés újratárgyalására, amely bénítóan hathat a kormányzásra.

Mi várható európai szinten?

Az instabilabbá váló, saját problémái felé forduló és egyre kevésbé egységes német kormány az eddigiekhez képest is visszább vonulhat az Európai Unió előtt álló kihívások megoldásából. Valószínűleg nem fogja motorként hajtani a reformokat az olyan területeken, mint a menekültügy, az eurózóna vagy akár a jogállamisági szabályok betartása. Ugyanakkor a bajor választás pozitív üzenete, hogy a plurális nyilvánosság keretei között a migráció témája egyáltalán nem „csodafegyver”: egy erre kihegyezett kampány nem szólítja meg eléggé a más, napi problémákkal szembesülő polgárokat, a radikális üzenetek és szimbolikus intézkedések pedig akár taszítók is lehetnek.