Az Európai Bizottság szokatlanul gyorsan és viszonylag hatékonyan reagált a Jog és Igazságosság (PiS) „dekommunizációs” köntösbe bújtatott „igazságügyi reformjára”, amely sértené az igazságszolgáltatás függetlenségét. Ehhez nagyban hozzájárult a lengyel bírák kormányzati törekvések elleni fellépése is. Korai lenne azonban a lengyel jogállamiság helyreállítását ünnepelni.

Hónapokon át tartó patthelyzetet eredményezett, hogy tavaly júliusban életbe lépett a lengyel legfelsőbb bíróságot érintő, a bírák korai nyugdíjazásáról szóló jogszabály. Malgorzata Gersdorf, a testület elnöke nem volt hajlandó elfogadni, hogy az új szabályok szerint közel 40 másik lengyel bíróval együtt nyugdíjazták. Bár az Európai Bizottság rögtön kötelezettségszegési eljárást indított az intézkedéssel kapcsolatban, a hosszadalmas eljárás mérlegelésével a lengyel bírók meglepő lépésre szánták el magukat: ahelyett, hogy kivárták volna a brüsszeli testület döntését, tavaly augusztusban közvetlenül az Európai Unió bíróságához fordultak előzetes véleményalkotásért. A kreativitásnak meglett az eredménye: az EU bírósága már októberben kimondta, hogy az említett jogszabály ellentétes a közösségi joggal. Ezt követően a Szejm módosította a legfelsőbb bíróság tagjainak nyugdíjazásáról szóló vitatott jogszabályt, igy ismét munkába állhatott az a nagyjából két tucat legfelsőbb bíró, akit a júliusi életbe lépés után mentettek fel a posztjáról.

Korai lett volna azonban a lengyel jogállamiság helyreállítását ünnepelni, a PiS ugyanis nemcsak a Legfelsőbb Bíróságot alakította át, hanem a lengyel igazságszolgáltatás teljes spektrumát a végrehajtó hatalom alá rendelte, az Alkotmánybíróságtól az ügyészségen át, egészen a rendes bíróságokig. Ennek következtében jelenleg hat másik lengyel ügy szerepel a Tanács napirendjén. A PiS-kormány továbbra is nyíltan kiáll a rendszerszintű átalakítások mellett: Stanislaw Piotrowicz, a Szejm Jogi Ügyek Bizottságának kormánypárti elnöke egyenesen úgy fogalmazott, hogy mindössze „taktikai kijátszási manőverekről” van szó az EU irányába.

Miután a PiS-kormány ún. fegyelmi kamarákat hozott létre a reformokkal szemben kritikus legfelsőbb bírák átvilágítására, a lengyel bírók ismét magukhoz ragadták a kezdeményezést, és a luxemburgi bírósághoz fordultak intervencióért. Ennek hatására Brüsszel nemrég újabb kötelezettségszegési eljárást indított a lengyel bíróságok függetlenségével kapcsolatban. Az immár harmadik alkalommal indított eljárás a fegyelmi kamarák létrehozását célozza, és ami a legfontosabb, a Bizottság ezúttal is a bírói függetlenség elvének megsértésére hivatkozik. Varsónak két hónapja van válaszolni a kifogásokra, ha pedig szükséges, Brüsszel ezt az ügyet is az Európai Bíróság elé viheti. Varsónak már csak amiatt sem lenne érdemes szembemennie a luxemburgi bíróság esetleges kedvezőtlen döntésével, mert a tetemes bírság kifizetésén felül elijesztenék a külföldi befektetőket, ami jelentősen ronthatja a választási maraton előtt álló lengyel kormány esélyeit.

Ugyanakkor Jaroslaw Kaczynski pártja, amely a belpolitikai retorika részeként egyébként is hajlamos volt politikai játszmaként ábrázolni az ellene indított uniós eljárásokat, újabb frontot nyitott a Brüsszel ellen vívott jogállamisági küzdelemben. A legújabb fejlemény, hogy 16 hónapon belül kilencedszerre módosítanák szakmai konzultáció nélkül a Legfelsőbb Bíróságról szóló törvényt, amely tovább növelné a fegyelmi kamarák büntetési jogkörét, illetve kizárólagos jelölési jogkört biztosítana Andzrej Duda államfőnek a testület elnökének kinevezéséhez.

Egy márciusi luxemburgi meghallatáson ráadásul megkezdték az uniós bíróság pártatlanságának aláásását. Tomasz Szafranski, a lengyel főügyész meghatalmazottja kérelmezte az Európai Bíróság elnökének, Koen Lenaertsnek az eljárásból történő kizárását, azzal az indoklással, hogy Lenaerts állítólag az igazságszolgáltatási reformot kritizáló „varsói körökkel találkozott”.

Jelzésértékű az is, hogy a konzervatív Rzeczpospolita című napilap értesülése szerint Zbigniew Ziobro lengyel igazságügyi miniszter további központosító átalakításokat tervez. A bírósági reform második szakasza a fellebbviteli bíróságok, a körzeti bíróságok és a kerületi bíróságok felszámolását foglalná magában, amelyeket új regionális bíróságok váltanának fel. Egyelőre nem tudni, hogy a PiS-kormány komolyan nekivág-e a fenti átalakításoknak egy olyan időszakban, amikor az európai inténzmények egyre átfogóbb eszközkkel igyekeznek korlátozni Varsó rendszerátalakító törekvéseit.

Mindazonáltal a kötelezettségszegési téren elért eredmény részsikernek tekinthető ahhoz képest, hogy az Orbán-kormányon továbbra sem talált érdemi fogást az EU. Ez összetett okokkal magyarázható. Az egyik, hogy a magyar kormány évekig sikeresen keltette az együttműködő, konstruktív partner látszatát. A PiS-kormány ehhez képest csak azt követően sajátította el az „orbáni pávatáncot”, miután Mateusz Moraweiecki 2017 decemberében leváltotta Beata Szydlot. Sokat keményedett viszont a magyar kormány hozzáállása: legutóbb már el sem mentek a Magyarországgal kapcsolatos EP-meghallgatásra, amit Takács Szabolcs uniós ügyekért felelős államtitkár a „brüsszeli migrációpárti többség boszorkányüldözésének” titulált.

A Fidesz továbbá a más pártcsaládba tartozó PiS-szel ellentétben sokáig élvezhette az Európai Néppárt politikai védőernyőjének áldásos hatását. Az EU mára olyannyira átpolitizálttá vált, hogy egyre több szempont szólt a soraikban lévő autoriter csoportok benntartására, Magyarország pedig méretéhez képest meghatározó számú (12) képviselőt biztosít a Néppártnak, ahol a képviselők egy része egyetért az Orbán Viktor átal képviselt menekültellenes politikával. Ez az egyensúlyi állapot a Néppárt legutóbbi, a Fidesz felfüggesztéséről szóló döntésével megbillent ugyan, de korántsem biztos, hogy szakadáshoz vezet.

Romániával, Máltával és Bulgáriával kiegészülve egy folyamatosan bővülő autoriter klubról beszélünk, ahol a politikai karanténnak épphogy alkalmas, de valódi nukleáris opciónak aligha nevezhető hetes cikkely szerinti eljárást egészen biztosan nem egy ekkora blokk megregulázására találták ki. Ezért a politikai nyomásgyakorlás mellett egyre több, a jogállami ellenőrzőrendszerrel kapcsolatos javaslat lát napvilágot. Belgium és Németország márciusban kezdeményezte egy olyan peer review mechanizmus kialakítását, amely során a tagállamok interaktív politikai párbeszédet folytatnának a jogállamiság továbbfejlesztése érdekében, még a 7-es cikkely szerinti eljárást megelőző szakaszban. Nemrég Manfred Weber, az Európai Néppárt csúcsjelöltje is előrukkolt egy „minden tagállam megfigyelésére alkalmas” rendszer felállításával. Az Európai Bizottság pedig mindezekre válaszul hirdetett konzultációt a jogállami eszköztár finomhangolása érdekében. Az április elején közzétett dokumentum a jogállami elvek és sztenderdek tagállami szinten történő megerősítésére, a megelőzés fontosságára és a testreszabott válaszlépésekre összpontosít.

Kreatív új megoldások helyett azonban nem ártana tényleg hatékonyabbá tenni az unió már meglévő jogi és politikai keretrendszerét, amelyet az EU továbbra sem használ ki kellő mértékben. Ilyen többek között a közös rendelkezésekről szóló rendelet142. cikkelye, amely a jogállamiság szisztematikus megsértése esetén jelenleg is lehetővé teszi a támogatások kifizetésének felfüggesztését. Noha egyfajta politikai, antikorrupciós kondicionalitás bevezetését a Bizottság mellett nemrég az EP többsége is megszavazta, annak elfogadtatása továbbra is kérdéses a Tanácsban.

Mindemellett a Bizottság óvatos jogértelmezésének köszönhetően a magyar kormánnyal szembeni eddigi kötelezettségszegési eljárások aligha fékezték Orbán Viktor rendszerátalakító törekvéseit. Az uniós szerződések betartatása felett őrködő Bizottságnak most a lengyelhez hasonlóan a magyar kormánnyal szemben is a bírói függetlenség megsértésének elvére hivatkozva kellene kötelezettségszegési eljárást kezdeményeznie a közigazgatási bíróságok felállítása miatt. Ha pedig a Fidesz nem hajlandó érdemben hozzányúlni a törvényhez, akkor gyorsított eljárásban ugyanígy a luxemburgi testülethez kell fordulnia.

Zgut Edit

(Kiemelt kép forrása: Mandiner)

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára.