Az Európai Unió négy kínai magánszemélyre és egy szervezetre vetett ki szankciókat, akik érintettek az ujgur kisebbség Hszincsiang tartománybeli elnyomásában. Ez az egyik első alkalom, hogy az EU a 2020 decemberében kihirdetett globális emberi jogi szankciós mechanizmus keretében fogadott el büntetőintézkedéseket.

Reakciójában a külügyminiszter nem finomkodott: Szijjártó Péter szerint a döntés „magamutogató és káros”, „értelmetlen” és pusztán „még tovább fogja mérgezni az Európai Unió és Kína együttműködését”, amiből enélkül „nagyon komolyan profitálhatna” az EU. A külügyminiszter szerint az Unió ezzel próbálja „elterelni a figyelmet a valóságról és a valós problémákról”, például az „elrontott vakcinabeszerzésről”. Ennek tükrében meglepő, hogy Magyarország nem élt vétójogával, és nem akadályozta meg ezt az állítólag káros lépést. Ennek két oka lehet:

1. A magyar kormány, illetve a kormánypárt valójában nem gondolja károsnak az Unió egyébként meglehetősen visszafogott diplomáciai lépését Kína ellen, és elfogadja, hogy az EU-nak legalább szimbolikusan fel kell lépnie az ujgurok ügyében.
2. A folyamatosan a magyar érdekek elsődlegességét hangoztató magyar kormány a fajsúlyos geopolitikai kérdések esetében továbbra sem akar nyíltan szakítani saját szövetségesi rendszerével, akkor sem, ha egy döntés a Fidesz álláspontja szerint ellentétes Magyarország érdekeivel – főleg akkor nem, ha Németország sem emel szót ellene.

A valóság közelebb állhat a második lehetőséghez, nem ez lenne az első alkalom, hogy a kormány bizonyos vörös vonalakat a keleti nyitás politikája ellenére sem lép át. Mindenesetre Szijjártó kijelentései nagy sikert arattak a kínai médiában (például itt, itt, itt vagy itt), ahol egyébként szintén elhallgatják, hogy a szankciókhoz Magyarország szavazatára is szükség volt.

A Fidesz-KDNP EP-képviselőinek 2019. július utáni szavazatai alapján viszont már kevésbé meglepő, hogy nem vétózták meg az Unió döntését. 2019-ben a kormányoldal – a szavazáson jelenlévő – európai képviselői egyöntetűen támogatták azt a szövegrészletet, amely szerint Kínának abba kellene hagynia az ujgurok önkényes letartóztatását, és be kellene zárnia a számukra fenntartott munkatáborokat. Több mint egy évvel később ugyanígy, megint csak egyhangúlag támogattak egy határozatot Kína ujgurokkal szemben elkövetett jogsértéseivel kapcsolatban. Ez a dokumentum ráadásul az uniós külügyi szolgálatot is felszólította, hogy vizsgálja meg a szankciók kivetésének lehetőségét kínai hivatalnokok és állami entitásokkal szemben. A határozat kiemeli: „az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdítása és tiszteletben tartása az EU és Kína között régóta fennálló kapcsolat középpontjában kell hogy maradjon”.

A magyar kormány tehát Kína esetében nagyrészt a Moszkvával kapcsolatos problémáknál is megfigyelt stratégiát alkalmazza: nem vétózza meg a konkrét – egyébként valójában meglehetősen visszafogott – uniós lépéseket (pl. szankciók), de folyamatosan a saját maga által is megszavazott döntések ellen érvel, az EU alkalmatlanságát hangoztatva. Mindeközben pedig a Fidesz-KDNP EP-képviselői az esetek döntő többségében továbbra is az európai főárammal szavaznak a Parlamentben. A magyar kormány uniós külpolitikával kapcsolatos stratégiáján vélhetően a Fidesz és az EPP szakítása sem változtat majd, sem rövid-, sem középtávon.

A Political Capital, illetve bolgár, cseh, lengyel, osztrák, szlovák és román partnerei a National Endowment for Democracy támogatásával kutatják az értékalapú külpolitika preferenciák, valamint az autoriter befolyás megnyilvánulását az európai uniós intézményrendszerben. (Kiemelt kép: fanjianhua – www.freepik.com)