Kína

Kína elleni szankciók: a Fidesz megszavazza, majd kézzel-lábbal küzd ellene

Az Európai Unió négy kínai magánszemélyre és egy szervezetre vetett ki szankciókat, akik érintettek az ujgur kisebbség Hszincsiang tartománybeli elnyomásában. Ez az egyik első alkalom, hogy az EU a 2020 decemberében kihirdetett globális emberi jogi szankciós mechanizmus keretében fogadott el büntetőintézkedéseket.

Reakciójában a külügyminiszter nem finomkodott: Szijjártó Péter szerint a döntés „magamutogató és káros”, „értelmetlen” és pusztán „még tovább fogja mérgezni az Európai Unió és Kína együttműködését”, amiből enélkül „nagyon komolyan profitálhatna” az EU. A külügyminiszter szerint az Unió ezzel próbálja „elterelni a figyelmet a valóságról és a valós problémákról”, például az „elrontott vakcinabeszerzésről”. Ennek tükrében meglepő, hogy Magyarország nem élt vétójogával, és nem akadályozta meg ezt az állítólag káros lépést. Ennek két oka lehet:

  1. A magyar kormány, illetve a kormánypárt valójában nem gondolja károsnak az Unió egyébként meglehetősen visszafogott diplomáciai lépését Kína ellen, és elfogadja, hogy az EU-nak legalább szimbolikusan fel kell lépnie az ujgurok ügyében.
  2. A folyamatosan a magyar érdekek elsődlegességét hangoztató magyar kormány a fajsúlyos geopolitikai kérdések esetében továbbra sem akar nyíltan szakítani saját szövetségesi rendszerével, akkor sem, ha egy döntés a Fidesz álláspontja szerint ellentétes Magyarország érdekeivel – főleg akkor nem, ha Németország sem emel szót ellene.

A valóság közelebb állhat a második lehetőséghez, nem ez lenne az első alkalom, hogy a kormány bizonyos vörös vonalakat a keleti nyitás politikája ellenére sem lép át. Mindenesetre Szijjártó kijelentései nagy sikert arattak a kínai médiában (például itt, itt, itt vagy itt), ahol egyébként szintén elhallgatják, hogy a szankciókhoz Magyarország szavazatára is szükség volt.

A Fidesz-KDNP EP-képviselőinek 2019. július utáni szavazatai alapján viszont már kevésbé meglepő, hogy nem vétózták meg az Unió döntését. 2019-ben a kormányoldal – a szavazáson jelenlévő – európai képviselői egyöntetűen támogatták azt a szövegrészletet, amely szerint Kínának abba kellene hagynia az ujgurok önkényes letartóztatását, és be kellene zárnia a számukra fenntartott munkatáborokat. Több mint egy évvel később ugyanígy, megint csak egyhangúlag támogattak egy határozatot Kína ujgurokkal szemben elkövetett jogsértéseivel kapcsolatban. Ez a dokumentum ráadásul az uniós külügyi szolgálatot is felszólította, hogy vizsgálja meg a szankciók kivetésének lehetőségét kínai hivatalnokok és állami entitásokkal szemben. A határozat kiemeli: „az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdítása és tiszteletben tartása az EU és Kína között régóta fennálló kapcsolat középpontjában kell hogy maradjon”.

A magyar kormány tehát Kína esetében nagyrészt a Moszkvával kapcsolatos problémáknál is megfigyelt stratégiát alkalmazza: nem vétózza meg a konkrét – egyébként valójában meglehetősen visszafogott – uniós lépéseket (pl. szankciók), de folyamatosan a saját maga által is megszavazott döntések ellen érvel, az EU alkalmatlanságát hangoztatva. Mindeközben pedig a Fidesz-KDNP EP-képviselői az esetek döntő többségében továbbra is az európai főárammal szavaznak a Parlamentben. A magyar kormány uniós külpolitikával kapcsolatos stratégiáján vélhetően a Fidesz és az EPP szakítása sem változtat majd, sem rövid-, sem középtávon.

A Political Capital, illetve bolgár, cseh, lengyel, osztrák, szlovák és román partnerei a National Endowment for Democracy támogatásával kutatják az értékalapú külpolitika preferenciák, valamint az autoriter befolyás megnyilvánulását az európai uniós intézményrendszerben. (Kiemelt kép: fanjianhua – www.freepik.com)

Megosztás