A tavaly októberi választás óta tartó grúz belpolitikai válság jelentős bizalomvesztést eredményezett az ország nyugati partnereinek körében, az EU és az Egyesült Államok azonban kitart dél-kaukázusi szövetségese mellett, és aktívan közvetít a konfliktus szereplői között. A válságot a Kreml dezinformációs eszközökkel igyekszik kihasználni, a grúz társadalom döntő többsége azonban ugyanúgy nem fogékony a putyini propagandagépezet által propagált narratívákra, ahogy a nyíltan Kreml-barát politikai erőkre sem.

Öt hónappal a vitatott eredményű grúz parlamenti választás után az országot sújtó belpolitikai válságnak továbbra sem látni a végét. Sőt, a kormányzó autoriter-populista Grúz Álom, valamint az Egyesült Nemzeti Mozgalom (ENM) vezette ellenzék közötti szembenállás csak fokozódott azután, hogy grúz rohamrendőrök egy erőszakossá fajult razzia keretében február 23-án előállították és előzetes letartóztatásba helyezték Nyika Meliját, az ENM újonnan megválasztott vezetőjét. Meliját a 2019-es ún. Gavrilov-tüntetéseken való részvételéért „tömeges erőszak szervezésével” vádolták meg a grúz hatóságok, őrizetbe vételét pedig arra hivatkozva rendelte el a bíróság, hogy nem fizette ki a mintegy 40 ezer laris (több mint 3,5 millió forintos) óvadékot.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

1. Egy elhúzódó válság második fejezete

Melija letartóztatása a legújabb fejezete az országot immár hónapok óta sújtó politikai válságnak. A tavaly októberi parlamenti választások első fordulóján a 2012 óta kormányzó Grúz Álom látszólag magabiztos győzelmet aratott, és jó úton haladt afelé, hogy ismét erős többséget szerezzen a grúz törvényhozásban. Az ellenzéki pártok szerint azonban a kormánypárt által befolyásolt államapparátus elcsalta a választást, így az ellenzék nem vett részt a november 21-ei második fordulóban, majd bojkottálta a decemberben megalakult parlamentet. Történt mindez annak ellenére, hogy a nemzetközi megfigyelők, köztük az EBESZ, az EU és az Egyesült Államok képviselői is összességében szabadnak minősítették a voksolást, pontosabban az EBESZ szerint az szabad volt, de nem teljesen tisztességes. (A kormányzó párt óriási intézményi és erőforrás-fölénnyel ment neki a választásnak, 2012 óta pedig több alkalommal is látványosan romlott a grúz demokrácia helyzete.)

Melija előállítása belföldön és az ország nemzetközi partnereinek körében is óriási felháborodást váltott ki. Az ellenzéki pártok és a civil szervezetek mellett több volt kormánypárti prominens is tiltakozott, Giorgi Gaharia miniszterelnök, a Grúz Álom által támogatott kormány vezetője pedig a már így is aggasztó mértékű társadalmi polarizáció újabb felerősödésétől tartva mondott le hivataláról. Az ország legfőbb politikai és gazdasági partnerei, az Európai Unió és az Egyesült Államok is egyöntetűen a grúz jogállamiság és demokrácia leépüléseként értékelték a Melijával történteket – nem beszélve arról, hogy Nyugaton sokan egy Oroszországnak tett gesztusként látták a kormánypárt befolyása alatt álló grúz igazságszolgáltatás február 17-ei, Melijáról szóló döntését.

A tavalyi parlamenti választást övező szembenállást főleg az Európai Unió igyekezett orvosolni, 2020 decemberében azonban a tárgyalások kudarcba fulladtak. A patthelyzet feloldását a felek most is az EU-tól várták. Charles Michel, az Európai Tanács elnökének március 1-jei tbiliszi látogatásával pedig három hosszú hónap után újra is indult a két fél közötti párbeszéd. Az ország nyugati partnerei az EU-Grúzia Társulási Tanács március 16-17-ei ülésére várták az áttörést, ez azonban nem történt meg. Christian Danielsson uniós különmegbízott vezetésével a tárgyalások jelenleg is folynak, az ellenzék viszont újabb nagyszabású tüntetésekre készül májusban, ha azok nem vezetnek eredményre.

2. „Ruszofóbia” és geopolitikai dezinformáció

A Grúz Álom és az ellenzék közötti szembenállás, valamint a felerősödött politikai polarizáció kiváló táptalajt biztosított a Grúziával több mint 12 éve területi konfliktusban lévő Oroszország vezetésének, hogy megerősítse a dél-kaukázusi ország Nyugat-orientált politikai szereplőivel szembeni dezinformációs narratíváit. Az események kapcsán a Kreml-párti orosz állami propaganda és a Grúziában is aktív alternatív (Kreml-barát) médiahálózat kommunikációjának központjában a két éve kezdődött Gavrilov-tüntetések álltak.

2019. június 20-án a grúz parlament épületében tartották az Ortodoxia Parlamentek Közötti Közgyűlését, amelyet egy orosz kommunista parlamenti képviselő, a grúz nyugati orientációval kritikus Szergej Gavrilov elnökölt. Gavrilov a tbiliszi parlament házelnöki székében, oroszul elmondott beszéde Abházia és Dél-Oszétia orosz megszállása miatt óriási botrányt keltett, a beszéd pedig már aznap este a grúz parlament ostromához vezetett, amelyre a hatóságok erőszakosan reagáltak. A „Gavrilov éjszakája” néven elhíresült esemény kormányellenes tüntetések sorozatához járult hozzá 2019-ben és 2020-ban, amelyek később már nemcsak a Grúz Álom állítólagos oroszbarát külpolitikája ellen, hanem egy igazságosabb választási rendszer bevezetéséről is szóltak.

Melija központi szereplője volt az eseményeknek. Miközben letartóztatását szerte a nyugati világban elfogadhatatlannak tartják, az orosz állami propaganda és a Grúziában rendkívül aktív Kreml-barát dezinformációs hálózat ünnepelte az általuk csak ruszofóbnak tekintett politikus elleni fellépést. Számos más helyben működő Kreml-barát portál mellett a közvetlenül az Orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) támogatásával működtetett (és egyébként Magyarországon is aktív) dezinformációs portál, a News Front például úgy értékelt, hogy a grúz politikai válság az országban régóta gyökerező ruszofóbia egyenes eredménye.

A ruszofóbia kiáltása régóta visszatérő elem a Kreml-párti médiumok dezinformációs eszköztárában: úgy próbálják hitelteleníteni a putyini rezsim külföldi kritikusait, hogy közben nem reagálnak érdemben a probléma központi elemére, jelen esetben a választásokat övező helyzetre. Ezt a jellemzően tényszerű érvek hiányában alkalmazott retorikai eszközt a Kreml-párti dezinformációs aktorok a leggyakrabban Ukrajnával szemben vetik be, célja pedig Moszkva érintettségének eltorzítása és a figyelem elterelése, miközben a grúz kritikák nem az orosz társadalom ellen szólnak. A „hisztérikus oroszellenesség” vádját volt hivatott erősíteni az a két ország között 2019 júliusa óta érvényben lévő légiközlekedési tilalom, amelyet Vlagyimir Putyin vezetett be arra hivatkozva, hogy az országba egyébként a legnagyobb arányban utazó orosz turisták veszélyben lennének – holott ennek ellenkezőjéről számoltak be az országot meglátogató oroszok a Gavrilov-tüntetések után. Ennek ellenére a ruszofóbia narratíváját könnyen és tartósan tudja használni a Kreml, elsősorban azért, mert a Grúz Álom és ellenzéke is rendszeresen vádolják egymást azzal, hogy Putyin érdekeit szolgálják ki.

A ruszofóbia propagálása mellett az október óta tartó válság során két másik Kreml-párti narratíva került előtérbe. A szóban forgó portálok egyrészt igyekeztek a lehető legnagyobb mértékben felnagyítani a politikai konfliktust, a patthelyzetet „polgárháborúként”, az országot pedig „bukott államként” beállítva. Másrészt pedig azt próbálták bizonyítani, hogy Grúzia számára „egyedül Oroszország” lehet „valódi szövetséges” – vagy éppen azt, hogy az országot „kívülről irányítja” az Egyesült Államok. Ez utóbbi az ukrajnai Kreml-párti propagandában is visszatérő (és szintén alaptalan) állítás.

Nyika Melija, fotó: Vano Shlamov / AFP

3. Marginális a nyíltan Putyin-párti jelenlét a parlamenti politikában

A 2008-as orosz-grúz háborút, valamint Abházia és Dél-Oszétia orosz megszállását követően a Moszkva iránti bizalom óriásit zuhant a grúz társadalom körében, minek nyomán a Kremlnek meglehetősen nehéz dolga van, ha az országra irányuló politikai befolyását kívánja növelni. A grúz politikai fősodorban hosszú idő óta alig van deklaráltan Kreml-párti politikai erő: a tavaly októberben parlamentbe jutott nyolc ellenzéki párt közül a Patrióták Szövetsége (GPSZ) az egyetlen.

Alacsony társadalmi támogatottságához képest a párt a jelek szerint meglehetősen nagy erőforrásokkal készült a tavaly októberi választásokra. A Mihail Hodorkovszkij-féle Dossier Center oknyomozó csoport szerint a GPSZ választási kampányát két orosz hírszerzési szolgálat (az FSZB és az SZVR) irányította egy moszkvai politikai tanácsadó cégen keresztül, s közel 8,5 millió dollárral (!) gazdálkodhattak. Ez grúz mércével óriási összeg, a párt 2019-ben mindössze 500 ezer dollárt gyűjtött össze adományokból. A párt vezetése a mai napig állítja, hogy nem fogadott el pénzt külföldről, de az ügyben nem indult nyomozás. Az esetleges külföldi finanszírozáshoz hasonló mértékű felháborodást keltett, amikor a párt vezetői 2020 augusztusában orosz segítséggel utaztak „humanitárius misszióra” a Moszkva által megszállt Abháziába, ami a Grúziához való esetleges közeledést is szabotálta.

A Kreml-barát formáció politikai üzenetei retorikailag a „hagyományos grúz értékek” elvesztéséhez kapcsolódó társadalmi félelmekre, valamint a muszlim- és törökellenességre koncentrálnak, Oroszország vonatkozásában pedig a politikai és katonai semlegesség fontosságát hangsúlyozzák. Ez utóbbi a Nyugattal kapcsolatos társadalmi konszenzus fényében már önmagában kedvező Moszkvának. A Grúziában aktív dezinformációs hálózata szintén ezt a narratívát erősíti, ami ismét egy erős indikátora annak, hogy a 2008-as események fényében milyen erős akadályai vannak a nyíltan Putyin-barát politikának. Üzeneteinek döntő többségében a GPSZ nem Oroszországot dicsérte, hanem a Nyugatot támadta.

A Patrióták Szövetségének szélsőséges narratívái dezinformációs szempontból is jelentősek. A párt és az ahhoz közeli szereplők aktívan és fizetett online hirdetésekben szították a muszlim- és törökellenességet a közösségi médiában. A grúz Médiaifejlesztési Alapítvány egy médiaelemzése szerint a GPSZ és a Kreml áll a Grúziában aktív dezinformációs „médiumok” mintegy 75 százaléka mögött. (A civil szervezet egy friss jelentése alapján emellett „a legtöbb hamis vagy félrevezető koronavírus-információ” is Kreml-közeli médiumokhoz kapcsolódott.) Mindezek ellenére a párt 2020-as választási szereplése kudarc a Kreml számára: alig 3,1 százalékot kapott tavaly októberben, közel 2 százalékponttal kevesebbet, mint 2016-ban. Beszédes, hogy a Nyugat-barát ellenzékhez hasonlóan a korábban a Grúz Álomhoz közeledő Kreml-barát formáció sem fogadta el a tavaly októberi választások eredményét, viszont mind a négy mandátumot szerzett képviselőjük felhagyott a parlament bojkottjával januárban, és a pártból is kiléptek.

4. Melija bebörtönzése csak egyike a feszültségpontoknak

A Melija letartóztatása kapcsán kialakult belpolitikai helyzet a megegyezés esélyének hiányában az ország további autokratizálódását vetítheti előre. A válság azonban messze túlmutat az ENM elnökének letartóztatásán: az ellenzék fő követelése továbbra is az előrehozott választás, amelytől a Grúz Álom és a Gaharia lemondása után kinevezett kormányfő, Irakli Garibasvili is kategorikusan elzárkózik. A kormánypárt pedig igyekszik feledtetni azt a sokáig hangoztatott álláspontját, hogy amennyiben a grúz parlament egy különleges bizottsága a leadott szavazatok csak 1 százalékában is súlyos szabálytalanságokat talál, akkor megismétlik a voksolást.

Az előrehozott választások és a politikai foglyok szabadon bocsátása mellett számos más ügy, köztük igazságügyi és választási reform is szerepel az ellenzék követelései között. A helyzetet tovább nehezíti, hogy nem Melija az egyetlen politikai fogolynak vélt börtönben lévő közszereplő, hanem az ellenzéki Mtvari Arhi TV egyik társalapítója, Giorgi Rurua is, akit tavaly augusztusban megkérdőjelezhető körülmények között ítélt szabadságvesztésre a grúz bíróság. Mindeközben a parlamentben a 150-ből továbbra is csak 96 képviselő vette fel a mandátumát, ami közjogilag ugyan nem lehetetleníti el az intézmény működését (a decemberi nyitóülésen a képviselők felének személyes jelenléte és szavazata elegendő volt az új parlament megalakulásához), politikai értelemben viszont aláássa a legitimitását. A potenciális kiegyezés esélyeit tovább rontja az a Grúz Álom által benyújtott és az EBESZ, valamint a Velencei Bizottság által is kritizált törvénycsomag, amely megfosztaná a parlamentet bojkottáló pártokat az állami támogatástól.

Pedig a nyugati közvetítés – hónapok munkájával, de – korábban már ért el sikereket. 2019 őszén a Grúz Álom visszakozott azon korábbi ígéretétől, hogy arányosabbá tegye az ország kormánypártot favorizáló választási rendszerét. Jöttek is a tömegtüntetések, hogy aztán 2020 márciusában az EU és az USA diplomáciai közvetítésével sikerüljön feloldani a szembenállást. Az eredmény: minden korábbinál arányosabb választási rendszerben szavazhattak a grúzok tavaly októberben – más kérdés, hogy a már említett EBESZ-jelentés szerint még ez is kevés volt ahhoz, hogy szabadnak és fairnek minősüljön a voksolás.

5. A Nyugat kitart, és ki is kell tartania Grúzia mellett

A március közepén megbicsaklott tárgyalások fényében továbbra is kérdés, hogy azoknak lesz-e eredménye: az uniós megbízott közvetítő Danielsson március 30-án kompromisszumos megoldást javasolt (előrehozott választások és Rurua ügyének rendezése nélkül), ezt azonban a felek elutasították. Mindenesetre Grúzia euroatlanti orientációjának szempontjából megerősítés, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok is kiemelt szinten foglalkozik a problémával: Josep Borrell uniós fődiplomata és Antony Blinken amerikai külügyminiszter március 25-én közös nyilatkozatban álltak ki Grúzia támogatása és területi integritása mellett. A felek közötti közvetítés oroszlánrészét a gyakorlatban idáig az EU vállalta magára, az eddigi patthelyzet alapján pedig nagyon hamar szükség lehet arra, hogy az amerikai külügy mellett az amerikai Kongresszus is bekapcsolódjon a konfliktus rendezésébe.

A válság a grúz jogállamisági és demokratikus aggályok miatt erős hatással van az ország nyugati integrációs céljaira (EU- és NATO-tagsági kérelem 2025-ig), ugyanakkor annak stratégiai orientációját, társadalmi támogatottságát egyelőre nem veszélyezteti. Az uniós csatlakozás támogatottsága tartósan 70 százalék körül vagy afölött mozog, az EU-hoz való csatlakozást pedig az ellenzék mellett az Oroszországgal több alkalommal is engedékenyebb Grúz Álom is stratégiai célnak tartja. Amennyiben viszont tartós marad a krízis és a nyugati közvetítés nem vezet eredményre, azt a Kreml könnyen úgy állíthatja be, mint az Európához való közeledés kudarcát.

Holott a dél-kaukázusi ország demokráciájának megerősítésére, valamint a már esedékes választási és igazságszolgáltatási reform véghezvitelének elérésére a legnagyobb eséllyel a Nyugathoz való közeledés sikeres továbbvitele jelenthet megoldást, és erre nem csupán a belpolitikai okok miatt van szükség. A 2020 novemberében véget ért második karabahi háborút követően már mindhárom régiós országban erősebb lett az orosz katonai jelenlét: katonai bázisok Örményországban, békefenntartó egységek Azerbajdzsánban és megszálló erők a két szakadár grúz tartományban. A társadalom döntő többsége által támogatott NATO-tagság tehát aktuálisabb, mint valaha, ehhez viszont nemcsak a grúz tagság feletti „orosz vétót” kell valamilyen formában feloldani, de az ország jogállamisági és demokratikus működését is meg kell erősíteni.

Grúzia demokratikus fejlődésének hosszútávú biztosítása érdekében ezen felül elengedhetetlen a politikai polarizáció feloldása. Ezt jelentősen gátolja, hogy a grúz politikát nagyon erősen befolyásolja a volt elnök Miheil Szaakasvili nevével fémjelzett ENM és a Bidzina Ivanisvili, a Grúz Álom alapítója és az országot a háttérből irányító multimilliárdos közötti sokéves szembenállás (Ivanisvili januárban hivatalosan lemondott a Grúz Álom főtitkári posztjáról, ugyanakkor még mindig jelentős befolyást gyakorol az ország politikai és gazdasági életre, valamint személy szerint az új miniszterelnök Garibasvilire is). Jelentős változást a két egymást kölcsönösen autoriternek és korruptnak bélyegző tábort meghaladó, Európa-barát harmadik erő vagy az ENM-mel szövetséges kisebb, jellemzően törpepártok megerősödése jelentene. Hasonlóan nagy jelentőségű változást eszközölne a grúz közéletben, ha a Melija letartóztatása miatt lemondott kormányfő visszatérne a politikába (Gaharia a mai napig az ország legnépszerűbb politikusa). Ezek, a grúz társadalmi törésvonalakat valamelyest oldani képes kezdeményezések azonban továbbra is váratnak magukra, miközben a nemcsak a politikai helyzet, de az orosz katonai fenyegetés miatt is fontos a Nyugattal való együttműködés mielőbbi megerősítése.

Istrate Dominik

Kiemelt kép forrása: France24, AFP

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára. 

A Political Capital hírlevelére itt iratkozhat fel: