A rendszerváltás óta eltelt időszak egyik legnagyobb kudarca, hogy a mindenkori politikai elit képtelennek bizonyult a magyar cigányság integrációjára. Ennek fontos oka, hogy nem sikerült olyan fórumokat kiépíteni, amelyek ténylegesen alkalmasak lettek volna a romák képviseletére. Bár a kisebbségi önkormányzati rendszer, sok kanyarral, már a múlt század vége óta alakulgatott, a 2010 után a Fidesz által egyoldalúan megalkotott országgyűlési képviseleti rendszerről már az első pillanatban látszott, hogy alkalmatlan lesz a demokratikus versengés megvalósítására.
Az ORÖ-ban tegnap lezajlott események – sok egyéb mellett – ezt is beigazolták: ha egy rengeteg érdekellentéttől feszített grémium a választókat kizárva, valójában egyetlen parlamenti mandátum sorsáról kénytelen dönteni, nem is lehet más az eredmény, mint az, amit most láttunk.
A hatályos szabályozás anomáliáról n+1-edszer:
Aki a nemzetiségi listára szavaz pártlista helyett, nincs valódi választási lehetősége. A nemzetiségi listát az országos nemzetiségi önkormányzatok állítják össze (a romák esetében például az Országos Roma Önkormányzat). Senki másnak nincs joga nemzetiségi listát állítani, így a választópolgár egy olyan szavazólappal találkozik a szavazófülkében, amelyen egyetlen lista egyetlen karikájába ikszelhet. Ez nem nevezhető demokratikus választásnak, hiszen ténylegesen nincs választási lehetősége. (A szabályozásnak azzal a részével nincs probléma, hogy el kell dönteni, hogy pártlistára vagy nemzetiségi listára kíván szavazni a nemzetiséghez tartozó magyar állampolgár. Ha nem kéne döntenie, három szavazata lenne, míg a legtöbb választópolgárnak csak kettő, ami sértené a választójog egyenlőségét.)
A 13-ból 11 nemzetiségnek matematikai esélye sincs arra, hogy kedvezményes mandátumot szerezzen. Kedvezményes mandátumot az a nemzetiségi lista nyerhet, amely legalább negyedannyi szavazatot szerez, mint ahány szavazat az adott választáson egy pártlistás mandátumot eredményez. A részvételtől, az elvesző-, illetve a töredékszavazatok számától függően kb. 100 ezer voks eredményez egy pártlistás mandátumot, a kedvezményes mandátumhoz tehát kb. 25 ezer szavazat szükséges. Csak a német és a roma nemzetiség számlál egyáltalán ennyi választópolgárt, így a többi 11 kisebbségnek matematikai esélye sincs a kedvezményesmandátum-szerzésre.
Kódolt a visszaélés. Ha egy politikai erőnek megvan hozzá a befolyása, akkor a nemzetiségi lista vezetőjén keresztül egy „olcsóbb mandátumot” tud szerezni magának. Erre jó példa Ritter Imre, aki korábban fideszes polgármesterjelölt volt Budaörsön, 2018-ban pedig a német nemzetiségi lista vezetőjeként szerzett kedvezményes parlamenti mandátumot, hogy aztán a teljes ciklusban együtt szavazzon a kormányoldallal. Bár már 2014-ben és 2018-ban is arra lehetett számítani, hogy a roma nemzetiségi lista vezetője, a lungo dromos Farkas Félix teljes értékű mandátumot szerez, mégsem így történt. A 2022-es választás előtt szemmel láthatóan ambicionálták volna, hogy megszerezzék a teljes értékű mandátumot (a Sztojka-ügynek ez is lehet egy olvasata), ez végül mégsem sikerült.
Érdemi választás nélkül sosem lesz képviselet
Továbbra is alapkövetelmény, hogy tényleges választási versengést biztosító rendszer mentén szavazhassanak a nemzetiségi állampolgárok, tehát ne csak egyetlen lista mellé tehessenek X-et – függetlenül attól, hogy csak szószólót vagy teljes értékű parlamenti képviselőt választanak. Ennek hiányában továbbra is csak látszatképviselői lesznek Magyarország nemzetiségeinek – vagy még azok sem, mint 2022-2026-ban a romáknak.
Mivel az önkormányzati választás különböző szinteken zajlik, jellemzően az összes politikai erő találni szokott olyan aspektust, amely mentén győztesnek kiálthatja...
Orbán Viktor évek óta igyekszik rendszerének befolyását kiterjeszteni nemzetközi szinten is. A kormány jelentős összegeket fordít külföldi PR-kampányokra és...