A háború sok mindent felülírni látszik a magyar választási kampányban, de nem az erőviszonyokat, legalábbis egyelőre. Elképzelhető, hogy Orbán Viktorra akkor várnak nehezebb évek, ha miniszterelnök marad. Heti kampányelemzés.

1. Átmenetinek bizonyult az Ukrajna elleni orosz agresszió első napjaiban tapasztalt kormányzati kommunikációs zavar. Orbán Viktor a világpolitika történéseit átlátó, biztonságot garantáló vezetői imázsa a háború kitörésekor látványosan megkérdőjeleződött. Hirtelen kiderült, hogy a miniszterelnök február eleji moszkvai látogatása sok minden lehetett, de békemisszió nem, miközben a kormányzati irányítású média hetek óta teljes meggyőződéssel ismételgette, hogy Oroszország nem fogja megtámadni Ukrajnát. Még a fideszes szavazótáborban is zavart okozhatott, hogy Orbán Viktor egyik percről a másikra szembefordult az elmúlt 12 év oroszbarát politikájával, és – egyébként felelős vezetőként – mindenben támogatta az EU és a NATO döntéseit. Eközben a kormányoldal nyilvánosságában is kettőség alakult ki: bár a hírek egy része objektív tudósítás a háborúról és politikusi nyilatkozatokról, a véleménycikkekben relativizálják Putyin felelősségét, nem állt le a Nyugat bírálata sem, sőt, a közösségi média egyes csatornáin továbbra is özönlik a nyílt Kreml-párti propaganda.
2. A kampánygépezet mára legyűrni látszik a zavart. A kormánypárti politikusok pár nap alatt visszatértek a korábbi, „kint is vagyok, bent is vagyok” irányvonalra: az Európai Unióban és a NATO-ban mindent megszavaz a kormány, de itthon, a retorika szintjén szemrebbenés nélkül bírálják az általuk is támogatott „brüsszeli szankciós politikát” (lásd pl. a Sberbank esetét), mintha Magyarország nem lenne része a nyugati szövetségi rendszernek, és nem éppen ez garantálná védelmét. A háború által felvetett és az ellenzék által is tematizált „Kelet vagy Nyugat?” kérdést a kormányoldal sikeresen átkeretezte a „Háború vagy béke?” kérdésére. Az ellenzéket háborúpártinak festik le, épp úgy, ahogy a járvány idején az oltásellenesség bélyegét sütötték rájuk. A kormánypárti kampány ezzel a választók elemi biztonsági igényére válaszol, mint ahogy erre próbál reagálni az Orbánt Putyinnal azonosító ellenzéki kampány is, de a „Kelet vagy Nyugat?” egy fokkal bonyolultabb, mint a „Háború vagy béke?” kérdése, az ellenzék tehát ezért (is) hátrányosabb helyzetben van. Az üzenetek különbsége rávilágit a célcsoportok különbözőségére is. Az iskolázottabb, többségében nagyvárosi szavazókhoz beszélő ellenzék magától értetődőnek veszi, hogy a választók értik a kormány Putyin-barát politikájának veszélyeit, míg az alacsonyabban iskolázott, többségében vidéki szavazókat célzó Fidesz egy elemi egzisztenciális félelemre reagál, magát az ellenzéket is a veszély részének beállítva.
3. A nyilvánosságbuborék nélkül nem menne ilyen simán. A kormánypárti kampány azért is hatékonyabb és azért képes gyorsan kezelni a saját következetlenségeit, illetve megbélyegezni az ellenfelét, mert egy a nyilvánosságot uraló, korlátlan erőforrásokkal rendelkező gépezet áll a rendelkezésére. A Fidesz ezáltal olyan masszív véleménybuborékban képes tartani a saját szavazóit, amelyen nem hogy az ellenzék üzenetei, de a kormány által el nem ferdített hírek is alig képesek áthatolni.
4. Nem a választási versengésben áll elsősorban vereségre Orbán. A háború (egyelőre?) nem rontotta a kormánypárt választási esélyeit, sőt, talán inkább erősítette is a Fideszt. Ami viszont hosszabb távon veszélyes lehet az Orbán-kormányra nézve, az a nemzetközi szinten bekövetkezett változás. Orbán a közös döntések pro forma támogatása ellenére is egyre jobban elszigetelődini látszik a régióban és az euroatlanti közösségben, mivel az oroszbarát politika szálait nem lehet egyik napról a másikra elvágni. Mindez többről szól, mint Oroszországról és Magyarországról: az autokráciák évtizedes előretörésének lendülete törhet meg, a nyugati demokratikus államok váratlanul erős fellépése nemcsak Putyin birodalomépítő álmait hiúsíthatja meg, hanem Orbán új világrendről szőtt elképzeléseit is.

Kiemelt kép forrása: Portfolio.hu

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára. 

A Political Capital hírlevelére itt iratkozhat fel: