A Fodor Gábor által felvetett ötletet öntötte módosító javaslatba a Mi Hazánk, amely szerint újra listán választhatnánk a Fővárosi Közgyűlés tagjait. Bár még számtalan módosításon áteshet a javaslat, felmerül a kérdés, hogy a Fidesznek jelen állapotában miért állna érdekében megszüntetni azt a budapesti választási szisztémát, amit négy hónappal a 2014-es választás előtt erőltetett rá ellenfeleire. Arról is keringenek pletykák, hogy megszüntetnék a főpolgármester közvetlen választását, de valószínűbb, hogy Karácsony Gergely közgyűlési többségét kívánják megtörni. Gyorselemzés.

Ahogy 2014-ben, most is a Fidesz aktuális választási esélyei motiválhatják a módosítást. 9 éve jók voltak Tarlós István újraválasztási esélyei, de a 2014-es európai parlamenti választás budapesti eredményeiből azt lehetett kiolvasni, hogy aligha lesz meg mögötte a közgyűlési többség – már ha marad a listás választási rendszer. Ha viszont a kerületi polgármesterek ülhetnek be, illetve további 9 képviselő csak kompenzációs listáról szerez mandátumot, könnyen összejöhet – és össze is jött. 2019-re Budapesten az ellenzék megerősödött, a főpolgármesteri szék mellett a 23-ból 14 kerületi polgármesteri posztot is elhozva már ők profitáltak az öt évvel korábban kialakított rendszerből.

A Fidesz vélhetően most azt méri, hogy képtelen Budapestet visszaszerezni, Karácsony Gergelyt jó eséllyel újraválasztják, és azon gondolkodik, hogyan lehetne megbontani mögötte a többséget. Kezére játszik, hogy az ellenzéki oldal most nem zár úgy össze, mint 2019-ben, erősebb az MKKP is, sőt, a Mi Hazánk számára sem lehetetlen az öt százalék. Ha tehát maradna a hatályos rendszer, ezek a mozgások kevés helyen zavarnának be a kerületi polgármesteri győzelmekbe, ami a fővárosi közgyűlési erőviszonyokat is meghatározza. Azzal viszont, hogy visszatérnénk a listás választási rendszerhez, arra bátorítanák az összes komolyan vehető pártot, hogy önálló listán induljanak. Ezzel egyrészt azt lehetne elérni, hogy rengeteg az ötszázalékos küszöb alatt teljesítő pártra adott szavazat kárba vesszen, másrészt az MKKP súlyát is meg lehet emelni a közgyűlésben, ami akár olyan törékeny helyzetet is előidézhet, hogy kellenek az ő szavazataik is a város működtetéséhez. Ha pedig a Mi Hazánk is megugraná az öt százalékot, az legalább egy mandátumot eredményezhet, márpedig a hatályos rendszerben, kompenzációs listáról szinte biztosan nem jutna ennek a közelébe.

A vázolt hipotézist erősíti, hogy a parlament előtt fekvő módosító szerint feltűnően alacsony lenne a ringbe szállás kritériuma: a 23-ból mindössze 3 kerületi polgármester elindítása elegendő lenne a fővárosi listához. Ennél még 2010 előtt is szigorúbb kritérium volt hatályban: 6 kerületi kompenzációs lista kellett egy fővárosi listához. 2010-ben a Fidesz ezt a számot emelte 12-re – akkor épp a szigorításban volt érdekelt.

Még egyszer: a Mi Hazánk módosítójához még bármikor érkezhetnek további módosítók, egyáltalán nem biztos tehát, hogy a most kirajzolódni látszó rendszerben választunk júniusban. Emlékezetes, hogy 2020 végén is több lépcsőben futott át a parlamenten a Fidesz érdekének aktuálisan megfelelő választásijátékszabály-módosítás: az országgyűlési választásra vonatkozó listaállítási kritériumot először mérsékelten szigorította volna a Semjén Zsolt által benyújtott módosító: a listaállításhoz szükséges egyéni jelöltek számát 27-ről 50-re emelte volna, ami nem zárta volna el az akkori ellenzéki pártokat a két listán indulás lehetőségétől. Ennek felismerése után futott be a Volner János-féle módosító, 71-re emelve a sarokszámot, ami viszont már egyetlen listára terelte az együttműködni hajlandó ellenzéki pártokat, nem mellesleg az MKKP-t is lépéskényszerbe hozta. Nem volna példanélküli tehát, hogy a Fidesz felkarol egy látszólag tőle független szereplőtől érkező, választási vonatkozású módosítót. Lehetséges, hogy most is hasonló forgatókönyv mentén haladnak az események.

Három éve az volt a szigorítás hivatkozási alapja, hogy a kamupártokat távol kell tartani a választási versengéstől, tehát csak a tényleges társadalmi beágyazottsággal rendelkező pártok indulhassanak el. A jelenleg ismert törvénymódosító ezzel épp ellentétesen a „virágozzék minden virág” jegyében aprózhatja tovább az ellenzéket, és teheti jóval törékenyebbé a főpolgármester közgyűlési hátországát.

A budapesti választási rendszer 2014-es, alapjogi aggályokat felvető rapid átalakítását időrendben itt, itt, itt és itt dokumentáltuk.

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára.