1. Ukrajna az első évfordulóhoz képest nehezebb politikai és katonai helyzetben van. A fronton a helyzet stratégiai szinten egyelőre változatlan, de a jelenlegi trendek alapján várhatóan romlani fog Ukrajna számára. Oroszország továbbra is Ukrajna területének egyötödét tartja megszállás alatt, de a háború jelenlegi dinamikája közép távon Moszkvának kedvez. Sőt, a nyugati fegyverszállítások elégtelensége egyre akutabbá teszi az ukrán hadsereg nehézségeit rövid távon is. A nyugati segítségnyújtás mögötti politikai egységet Európában főként Orbán Viktor vétópolitikája, az Egyesült Államokban pedig az elnökválasztás körüli lázban égő trumpista republikánusok igyekeznek bomlasztani, meglovagolva az erősödő Ukrajna-fáradtságot. Oroszország mögött összeállt Kína, Irán és Észak-Korea. Ők az orosz hadsereg legfontosabb segítői, támogatva a hadigazdaságot és a nyugati szankciók hatásának csökkentését. Az Ukrajnának adott nyugati segítségnyújtás mögötti társadalmi többség megtartása, az amerikai és európai fegyverszállítások, fegyvergyártási kapacitások gyors bővítése ugyanakkor továbbra is alapvető biztonságpolitikai érdeke Európának és Amerikának egyaránt.
2. Az elmúlt néhány hetet leszámítva az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos magyar külpolitikai stratégia keveset változott. A kormány folytatja a Moszkva érdekeit képviselő Ukrajna- és EU-kritikus kormányzati kommunikációt idehaza és a határon túl egyaránt. Ugyanakkor a kormány számos, az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos uniós döntést, ha vonakodva is, de megszavaz. Legyen szó a fegyverszállítmányok finanszírozásáról, pénzügyi és humanitárius segélyről vagy az Oroszország elleni szankciós csomagokról.
3. Az oroszokon kívül mindenki érdekelt a 2017 óta megromlott magyar-ukrán viszony rendezésében. Ukrajnának szüksége van Magyarország támogatására a nyugati szövetségi rendszerben, vagy legalábbis arra, hogy a magyar kormány ne blokkolja a fontos uniós és szövetségi döntéseket Ukrajna támogatása kapcsán. Az Orbán-kormánynak pedig a nemzetközi elszigeteltségének enyhítéséhez és európai befolyásának erősítéséhez kell javítania viszonyát Ukrajnával. Az elmúlt időszak erős ködösítéssel kísért, csendes irányváltása (pl. az uniós csatlakozási tárgyalások és a pénzügyi segélycsomag blokkolásának feladása) a feltétele annak, hogy a Fidesz csatlakozni tudjon az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) pártcsaládjához.
4. A január végi ukrán-magyar külügyminiszteri találkozó az első jele az óvatos közeledésnek. A magas szintű diplomáciai egyeztetést fontos gesztusok előzték meg mindkét részről. Ukrajna engedményeket tett a kisebbségeket hátrányosan érintő jogi környezet kapcsán, míg Magyarország belement Ukrajna EU-csatlakozási folyamatának beindításába. A következő lépés egy Orbán-Zelenszkij csúcstalálkozó lenne, de ennek létrejöttét továbbra is homály fedi. Kérdés, hogy egy Ukrajna felé irányuló enyhülés tartós irányváltást jelentene-e a magyar külpolitikában, vagy csak az orosz és a nyugati nyomás között mozgó hintapolitika ideiglenes kilengését jelzi-e. A Fidesz ECR-tagsága, ha tényleg bekövetkezik, korlátot jelenthet majd a kormány Kreml-barát politikája számára, bár valószínűleg ezt minden eszközzel (pl. konfrontáció keresése) igyekeznek majd elrejteni, és folytatni – még ha elsősorban csak látványelemként is – a korábbi pávatáncot.
5. Az Orbán-rezsim külpolitikája, így az Ukrajnával szembeni politika is, elsősorban rövid távú hatalmi célokat szolgál. A kormány számára nem a nemzeti érdek képviselete és a saját szövetségi rendszer erősítése, hanem a rezsim belpolitikai stabilitását lehetővé tevő kedvező nemzetközi környezet biztosítása az elsődleges. Legyen szó az ukránellenes politika korrigálásáról, a populista radikális európai és amerikai politikusok támogatásáról, vagy a magyar uniós soros elnökség prioritásairól, a kormány szemében egy cél lebeg: Orbán Viktor rendszerének hosszú távú fenntartása.

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára.