Két hónappal a választások előtt nincs túl jó állapotban sem a kormány-, sem az ellenzéki oldal, Magyar Péter viszont lendületben van, akire nem is a kormányzati lejárató kampány jelenti a legfőbb kockázatot, hanem az, hogy még mindig nem tudhatjuk, sikerül-e egyáltalán elindulnia az EP-választáson.

Célkeresztben

Már korábbi elemzésünkben is rámutattunk, hogy a kormányoldal belső gondokkal küzd, és nem is csak a kegyelmi botrány óta. A közhiedelemmel ellentétben az elmúlt másfél év gazdasági válsága nem hagyta érintetlenül a Fidesz támogatottságát, amely közvélemény-kutatások szerint 2022 őszétől – az első megszorítások bejelentésétől kezdve – szignifikánsan csökkent. Erre jött még rá az idén február 2-án kirobbant kegyelmi ügy hatása, amelynek következtében a kormányoldal elveszítette a politikai kezdeményezőképességét.

A tempót hetek óta Magyar Péter diktálja, amit a Fidesz propagandagépezete rekordösszegek elköltésével igyekszik ellensúlyozni. Csak az elmúlt két hét folyamán (március 24. – április 6.) mintegy 130 millió forintot költöttek el a lejáratására, csak Facebook- és Google-hirdetéseken keresztül. Míg korábban szinte kizárólag a Megafonhoz szervezték ki ezt a feladatot, mára mozgósították a teljes kormányzati irányítású médiaarzenált, sőt, még a CÖF dollárbaloldalozó plakátkampányában, ha némi fáziskéséssel is, de Fekete-Győr András képét lecserélték Magyaréra.

A kormánypárti lejárató kampány fő törekvései:

1. Magyar Péter személyének hiteltelenítése;
2. az általa felszínre hozott témák (leginkább a Völner-Schadl-ügyben nyilvánosságra hozott hangfelvétel) háttérbe szorítása;
3. a Fidesz táborának egyben tartása, a gyengébben kötődő Fidesz-szavazók Magyarhoz vándorlásának megakadályozása.

Mindezt a kormány által irányított média és propagandagépezet változó narratívákkal próbálta elérni. Eleinte az elemi irigységre játszottak rá, Magyar életvitelét fényűzőnek beállítva – de ez csak a bemelegítés volt. Hamar előjöttek a Varga Judit volt férjét erőszakosnak, bántalmazónak ábrázoló narratívák, hogy aztán a hangfelvétel március 26-ai nyilvánosságra hozása után – még akár néhány hónapja is elképzelhetetlen erőforrásokat mozgósítva – kizárólag ezzel karaktergyilkolják Magyart. Az elmúlt napokban erre a képre ragasztják a politikai bélyegeket is, azt hirdetve, hogy Magyar „baloldali” és/vagy „liberális” politikus volna.

A Fidesz eddig mégsem tudott kimozdulni a reaktív szerepből. A lejárató kampány egyelőre azért nem tűnik hatékonynak, mert így Magyar körül forog a kormánypárti nyilvánosság is, míg a Fidesz eredeti kampánytervébe illeszkedő témák alig-alig jelennek meg. Arra viszont alkalmas lehet a folyamatos lejáratás, hogy a Fidesz gyengébben kötődő szavazóit távol tartsák a formálódó új politikai pólustól. A vehemens fideszes reakció összességében tehát arról árulkodik, hogy a NER-ből kiugrott jogász mozgalmára politikai kockázatként tekintenek. Bizonyára sokkal több kutatási adatra alapozzák félelmüket, de az Iránytű és a Medián nyilvános felmérései is azt mutatták, hogy a Fidesz-szavazók körében is mérhető nyitottság van Magyar Péter politikai kínálatára.

Mindig magasabbra

Az újdonsült politikus egyre magasabbra és magasabbra teszi a lécet, és többnyire sikerül is megugrania. Már kevesen emlékeznek rá, hogy a nyilvánosság elé lépését követő napokban egy belengetett ígéretét csak tessék-lássék módon teljesítette: egy posztjában azt írta, muníciót fog szolgáltatni a miniszterelnök február 17-ei évértékelő beszédéhez, de ezt aztán elintézte egy kevés izgalommal szolgáló sejtetéssel. Ha valamikor, ekkor tényleg úgy tűnt, kipukkadhat a lufi, de a március 15-ei zászlóbontással sikerült új lendületet vennie, április 6-án pedig már olyan léptékű tüntetést szervezett, amely valóban összevethető a rendszerváltás óta látott legnagyobbakkal.

Az is minőségi ugrást jelez, hogy a Rogán Antalra fókuszáló kezdeti megszólalásaihoz képest ma már inkább Orbán Viktort és teljes rendszerét állítja a célkeresztbe. Az április 6-ai tüntetésen elmondott beszédében Magyar már nem annyira a politikai tartalomra fókuszált, inkább hangulati váltásra törekedett, a betonbiztosnak tekintett Orbán-rendszer megrendülését hirdette. A miniszterelnök mellett Gyurcsány Ferencet is elutasítva pedig új ellenzéki vezetőként pozicionálta magát. Mivel a Fideszből jön, a nemzetellenes bélyeg nehezebben süthető rá, tudatosan használja a konzervatív szókészletet, sőt, jó pár fordulata a korábbi Orbánét idézi. Közben napirenden tartja a már-már feledésbe merülő kegyelmi botrányt, a gyermekvédelem ügyét, mivel ezzel a Fidesz politikájának egyik fundamentuma ostromolható. Ugyanakkor az ellenzéki szavazókhoz is szólnak világos üzenetek árokbetemetésről, európaiságról, korrupcióellenességről.

Míg leendő pártja a Fideszre nézve kockázatot, addig az ellenzéki pártokra egyenesen egzisztenciális fenyegetést jelenthet. Bár egy még nem létező pártot nem lehet hitelt érdemlően mérni, az EP-választáson az Orbán-ellenes érzelmű szavazók egy jelentős részét bizonyosan képes megszólítani, sőt, a gyurcsányista kemény magot leszámítva akár a DK-tól is hódíthat el szavazókat. A legtöbb szorongást a Momentumnak, az MKKP-nak, illetve a Jobbik utódpártjainak okozhatja, mivel a Fidesz és a DK(-MSZP-Párbeszéd) közötti pártpolitikai teret teljes egészében ki kívánja tölteni, és több kutatás szerint ez már folyamatban is van.

Kell egy párt

Igaz, a pártját még nem tudta bejelenteni, márpedig ezt sokan várták már március 15-én, április 6-án pedig jóformán mindenki, aki figyeli a magyar közéletet. Az aláírásgyűjtési időszak április 20-án kezdődik, az európai parlamenti listaállításhoz szükséges legalább 20 ezer érvényes ajánlást május 3-áig kell leadni. Afelől nem lehet kétségünk, hogy Magyarnak egy nap is elegendő lehet a szükséges mennyiségű aláírás összeszedéséhez, tehát még nincs a huszonnegyedik órában. Még sincs jó üzenete annak, hogy egyelőre csak a mozgalom és az egyesület bejelentése jött össze, az EP-választáson való megmérettetéshez nélkülözhetetlen párté viszont (egyelőre legalábbis) nem.

A Magyar Péter-projekt sikerére rövid távon tehát nem a rogáni kommunikációs gépezet jelenti a legfőbb kockázatot, hanem az, hogy sikerül-e egy alvó párt vezetőivel úgy megállapodni, hogy azok a későbbiekben se okozzanak kellemetlen meglepetéseket. Ha viszont ezt a lécet is sikerül átvinnie, minden korábbinál kiszámíthatatlanabb hatású választásnak nézünk elébe.

Kiemelt kép: Magyar Péter Facebook-oldala

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára.