Egy működő demokráciában ezzel a címmel azt tárgyalná egy elemzés, hogyan alakult az elmúlt időszak kormányzása, milyen ügyeket sikerült megoldania a kormányzatnak, milyeneket nem, milyen gazdasági, társadalmi, külpolitikai folyamatok jelölik ki a mozgásterét, ezzel szemben milyen ajánlata van az ellenzéknek. Napjaink Magyarországán viszont, bár ezek a témák is fontosak, sokkal inkább az foglalkoztatja a közvéleményt, miképp tudja a hatalom bebiztosítani a zsinórban ötödik választási győzelmét. Az Orbán-rezsim tizenötödik évében már nem él az illúzió, hogy tökéletesen szabad és tiszta választásokra számíthatunk, de egyáltalán nem mindegy, hogy az eddig megismertnél mennyivel torzabb keretek között tarthatják meg a következő országgyűlési választásokat.

Lejárató kampányok. Magyar Péter tavaly februári felbukkanása óta azonnal a kormányzati propaganda célkeresztjébe került, és azóta lényegében egy percre sem szünetelt az ellene zajló lejárató kampány. Felemelkedését, az ellenzéki térfél elfoglalását ezzel nem tudták megakadályozni, de mivel a Fidesz szavazótábora csak kisebb-nagyobb veszteségeket szenvedett, a kampány relatív sikeresnek mondható. A számtalan bevetett ellenségképző narratíva közül az „idegen hatalmak magyarországi bábja” tűnik a legkövetkezetesebben felépítettnek, és jó eséllyel erre fogják felhúzni a választásig hátralévő bő egy évben a különböző vádakat. A közvélemény-kutatások elmúlt egy évének tendenciái azonban nagyon másképp alakultak, mint a korábbi lejárató kampányok (Vona Gábor, Juhász Péter, Karácsony Gergely, Márki-Zay Péter) idején, Magyar Péter pedig már meg is edződött. Ha az ő leszedéséhez kevésnek is bizonyulnak a lejárató kampányok, pártjának tagjait, képviselőjelölt-jelöltjeit könnyen elkedvetlenítheti, ha maguk is kénytelenek lesznek hasonlóval szembenézni. Főleg, hogy nemcsak lejárató kampányokkal, hanem akár egzisztenciális fenyegetéssel is elképzelhető, hogy szembe kell nézniük.

A választási rendszerrel való további machinációk. Számtalan pletyka, ötlet merült fel azzal kapcsolatban, hogyan lehetne úgy módosítani a választási szabályokat, hogy azzal (1) megelőzzék a Fidesz választási vereségét, (2) vagy ha ez nem megy, hogyan minimalizálják annak mértékét. Ezeket egy decemberi cikkünkben alaposan elemeztük, könnyen lehet, hogy valamelyik ötlet meg is valósul, de ezek legfeljebb adalékul szolgálnak majd, nem ezek lesznek a perdöntő lépések.

Anyagi ellehetetlenítés, hatósági vegzálás. Az elmúlt 35 év tapasztalatai alapján okkal gondolhatja azt a kormány, hogy az anyagi források megcsapolásával lehet leginkább működésképtelenné tenni egy politikai erőt. A 2018-as választás előtt felfutó Jobbikot például szorult helyzetbe hozta az Állami Számvevőszék 663 millió forintos büntetése. Később a teljes szuverenitásvédelmi retorika abból indult, hogy a 2022-ben együttműködő ellenzéki pártoknak (az akkori törvényeket kijátszva, de nem megsértve) sikerült külföldi forrásokat is bevonniuk a kampányukba. Ez az, amit ma már minden lehetséges eszközzel igyekeznek megakadályozni. Az alulról szerveződő TISZA azonban – egyelőre legalábbis – nehezen tűnik megfoghatónak a külföldi támogatással, várhatóan más hivatkozási alapot kell találni ahhoz, hogy megtizedeljék a bevételeiket. Az Európai Néppárttól származó forrásokkal például bizonyosan támadják majd, de ezeket megvonni nem fogják tudni. Orbán Viktor az évértékelőjén irányzott elő nyílt támadást de facto Magyarország civil szervezetei és a független média ellen. Még mindig homályos, milyen konkrét intézkedésekben ölt majd ez testet, de jó eséllyel úgy fogják őket megalkotni, hogy azzal a TISZÁ-nak is érzékeny veszteségeket okozhassanak – még ha egyelőre nem is látszik, hogyan. Mindemellett folyamatos hatósági vegzálásokra is ki lehetnek téve Magyar Péterék: NAV-vizsgálatra lényegében bárki számíthat, aki feltűnik a házuk táján (ez már Márki-Zay Péter 2018-as felbukkanása idején is így volt), a rendezvényeik lebonyolítását változatosan gáncsolhatják (ahogy például 2019-ben Pikó András egy rendezvényén nem kapott áramot a hangosításhoz), plakáthelyekre pedig legfeljebb csak elvétve számíthatnak.

Magyar Péter jelöltként való elindulásának megakadályozása. A választójogi törvény szerint jelenleg csak az a magyar állampolgár nem választható, „aki jogerős ítélet alapján szabadságvesztés büntetését vagy büntetőeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti”. A Dunába dobott telefon miatt aligha fog börtönbe kerülni az ellenzéki vezér, ahogy valószínűleg az is kevés lenne ehhez, ha sikerülne rábizonyítani a bennfentes tőzsdei kereskedés vádját. A friss román példán felbuzdulva akár a passzív választójog korlátozása is felmerülhet a következő egy évben, de nem valószínű, hogy ez volna a Fidesz aduásza Magyar Péterrel szemben. Leginkább azért nem, mert semmit nem változtatna a megítélésén, ha nem szerepelhetne a TISZA országos listáján, miniszterelnök pedig bárki lehet, akit a parlament megszavaz, nincs rá szükség, hogy parlamenti képviselő legyen (amíg ezt a szabályt is meg nem változtatják).

A választási eredmény megsemmisítése. Ha semmilyen eszköz nem válik be, és a TISZA ténylegesen megnyerné a soron következő választást, a romániai események ismeretében nem lehetünk biztosak abban, hogy az Orbán-rendszer valamely intézményén keresztül ne találná meg a módját a választás eredményének megsemmisítésére. Bár az új amerikai vezetés épp az európai demokráciák agóniájának bizonyítékát látják mind a román választási eredmény tavalyi megsemmisítésében, mind az elnökjelölt választáson való elindulásának idei akadályozásában, bizonyosan másként fogják látni, ha az Orbán-rendszer lesz az, amelyik nem nyugszik bele egy esetleges választási vereségbe.