Az Orbán-rezsim számára jelentős politikai kockázat, hogy nem erősnek, hanem inkább erőszakosnak látszik.

Orbán Viktor március 15-én elmondott „poloskázós” beszéde óta a kormányoldalról egyre gyakrabban fenyegetik a vélt és valós politikai ellenfeleiket, azaz az ellenzék mellett a civileket  és a független médiát. A 2024 februárja óta több szempontból meggyengült kormányzat így próbál erőt mutatni, csakhogy ami a társadalmi többség birtokában erőnek, az kisebbségből inkább erőlködésnek, erőszakosságnak hat. A miniszterelnök Hont Andrásnak adott interjúja óta pedig a kormányzati kommunikáció sem próbálja tagadni, hogy a TISZA jelenleg nagyobb támogatottsággal rendelkezik, mint a kormánypárt. A Fideszben nagyon elszoktak ettől a helyzettől, hiszen csaknem két évtizede, 2006 óta folyamatosan (egy rövid, 2021. őszi időszakot leszámítva) a maguk mögött tudhatták a választók legalább relatív többségét. Egyelőre nem sikerült váltaniuk, nem éreztek rá, hogyan kellene kisebbségből politizálni.

A „Harcosok Klubja” háborús szellemében zajló, egyre radikálisabb kormányzati politikát látványosan ellenpontozza Magyar Péter, aki az Egymillió lépésnek nevezett menetével a békesség, a nyugalom és a nemzeti összetartozás üzenetét képviseli. A Fidesz számára komoly kockázat, hogy az ukrajnai orosz invázió kapcsán évek óta hangoztatott üres békepárti retorikát a TISZA tölti meg belpolitikai tartalommal, míg a Fideszre az erőszakos, megosztó, háborús bélyeg ragad rá.

Szinte tankönyvi eset, ahogy a hatalma elvesztésétől félő kormány egyre inkább az önkény eszközéhez nyúl, ami számára is kiszámíthatatlan folyamatokat indíthat el. A minden eddiginél élesebb Ukrajna-ellenes kampány és az önkényvédelmi törvény is ezt példázza. A Fidesz e két egymással összefüggő kezdeményezése több célt is szolgál:

(1) Visszaeső támogatottsága miatt azzal a régóta épített, de minden alapot nélkülöző váddal próbálja lejáratni a TISZÁ-t, hogy az idegen érdeket képviselne.

(2) Próbálja visszavenni a politikai kezdeményezést, és a kormánypárt saját témáira irányítani a nyilvánosság figyelmét.

(3) Magyar Péter és/vagy a pártja választásból való kizárására előtt igyekszik kikövezni az utat.

Ezt a három célt szolgálja, hogy a Fidesz a TISZÁ-ra próbálja áttolni azt a kémügyet, ami egyébként magyar kémek ukrajnai lekapcsolásával kezdődött. Bár egy ideig úgy tűnt, ezt sikeresen fordítja meg a kormány, időközben az is kiderült, hogy a kormánypártban sem ismeretlen a kémkedéssel vádolt és Ruszin-Szendi Romulusszal összefüggésbe hozott, az Orbán-rezsim gazdasági elitjével korábban üzletelő Holló István neve. Könnyen lehet, hogy a mindenvivőnek hitt ukránellenes kártya végül vesztőnek bizonyul.

A „külföldi befolyás elleni védekezés” legfőbb kormányzati politikává emelése és az ehhez kapcsolódó jogalkotás hozzájárul ahhoz, hogy a hatalomgyakorlást még mélyebben áthassák az összeesküvés-elméletek, az autokratikus eszközök és a titkosszolgálati módszerek. Ez nem csupán kommunikáció, hanem a politikai rendszer átalakítása, ami az eddigi puha információs autokrácia helyett egy sokkal nyíltabban elnyomó berendezkedést eredményezhet. A többségében kormányellenes közhangulatban azonban az erre adandó esetleges társadalmi reakciók kiszámíthatatlanok.