A Pride kapcsán az az érdekes helyzet állt elő, hogy az ügy már több rizikót tartogat a Fidesz, mint Magyar Péter és Karácsony Gergely számára.

A terv

A gyülekezési jog márciusi korlátozásával a Fidesz célja eredetileg az volt, hogy minél nagyobb felháborodást okozva (ld. „visítsanak a libsik”) ellehetetlenítse a Pride megszervezését, és ezzel a TISZA által tematizált gazdasági és megélhetési témák helyett újra a szimbolikus, kultúrharcos ügyekben generáljon politikai konfliktust. Amellett, hogy ez a téma már bizonyítottan képes összezárni a Fidesz táborát, azért is kedvező számára, mert amíg a Pride betiltásáról van szó, kevesebb figyelem irányul az egyre nagyobb elégedetlenséget kiváltó kormányzati teljesítményre. A fő célpont Magyar Péter és pártja lett volna: őt akarja a Fidesz „összeliberálisozni”, nagyvárosi/budapesti/szabadságjogi témákba kényszeríteni. Azt feltételezhették, a kettő közül az egyik csapdát nem tudja Magyar Péter kikerülni: ha nem áll ki a Pride mellett, akkor a többségében nagyvárosi baloldali és liberális szavazók fordulnak vele szembe, ha viszont kiáll, akkor mindenki más.

A spontán munkamegosztás

Az ellenzéki vezér nem tett mást, mint haladt a saját maga által választott úton, és ez elégnek is bizonyult a csapdák elkerüléséhez. Kétségtelen, nem vonódott be aktívan a Fidesz által bedobott szimbolikus ügyekbe, és ezért kapott is nem kevés bírálatot, a támogatottsága viszont nemhogy csökkent volna az elmúlt hónapokban, hanem még növekedett is. Kialakult ugyanis egy spontán „munkamegosztás” Magyar Péter, illetve más ellenzéki és civil szereplők között: utóbbiak továbbra is markánsan napirenden tartják a számukra fontos identitáspolitikai és szabadságjogi ügyeket (pl. Pride, önkényvédelmi törvény), tiltakozásaikkal sokszor jelentős tömegeket megmozgatva, de ettől még Magyar Pétert és a TISZÁ-t tekintik a kormányt leváltani képes politikai erőnek. Sőt, a gyülekezési jog korlátozása ellen tiltakozó pártok és politikusok egy része már azt is bejelentette, hogy nem indulnak 2026-ban, hogy ne gyengítsék a TISZA esélyeit (pl. Momentum, Jámbor András).

Karácsony Gergely is megtalálta a saját szerepét. Mivel ő megengedheti magának, hogy csak a fővárosi választókhoz szóljon, különösebb veszítenivaló nélkül vállalhatta át a Pride megszervezését. Ezzel a lépéssel épp azoknál az ellenzéki érzelmű szavazóknál szerezhetett jó pontot, akik azt érezhették, Magyar Péter magukra hagyta őket.

Az erőszakosság réme

Így már a Pride ügye inkább a Fidesz számára lehet kolonc. Egy sikeresen lezajló büszkeségmenet azt üzenné, hogy a kormány nem képes érvényt szerezni a saját törvényének, így gyengének és nevetségesnek látszhat. Választhatja azt az utat is, hogy keményen fellép a felvonulás ellen, ebben az esetben viszont egyáltalán nem biztos, hogy képes lesz kontrollálni az eseményeket, és azt is kockáztatja, hogy 2006-ot idéző utcai jeleneteknek legyünk ismét tanúi. Ezt a helyzetet eddig nagyon tudatosan kerülte az Orbán-rezsim, és látszik, hogy most is inkább megelőzni szeretné. Ezért tesz meg mindent azért, hogy ne is kerüljön sor a rendezvényre, ezért akarja elijeszteni a szervezőket és a potenciális résztvevőket, és ezt jelzi a rendőrségi aktivizmus is.

Hogy mi fog történni június 28-án, és milyen lesz az utólagos politikai hatása, nagyban múlik majd azon, hányan vesznek részt a rendezvényen. Ha sokan lesznek, ráadásul ott lesz számos prominens külföldi résztvevő is, akkor nehezebb lesz a rendőrségnek fellépni ellene, illetve utólagos büntetést alkalmazni. Az ilyen eszközök ugyanis egyre kockázatosabbak lesznek, ahogy csökken a Fidesz támogatottsága, mert a kormánypárt már nem az erő pozíciójából cselekszik, nem a vélt többségi álláspontot képviseli, hanem hatalmi arroganciából, önkényesen cselekszik.