Minden idők legnagyobb Budapest Pride-ja az Orbán-rezsim gyengeségét mutatta meg, de még korai a rendszer bukásáról beszélni.

Az Orbán-rendszer számára óriási kudarc az idei Budapest Pride

Februári évértékelő beszédében Orbán Viktor nagy magabiztossággal jelentette ki, hogy idén nem fog sor kerülni a Pride-ra, ne is bajlódjanak vele a szervezők. Tető alá hozták a jogszabály-módosításokat, megfélemlítő kampányt folytattak, az eredmény mégis minden idők legnagyobb Pride-ja lett, ami egyértelműen a rendszer gyengeségének jele. Bár a kormányzati válságkommunikáció igekszik drag queen showként láttatni a szombati demonstrációt, illetve előkerült egy olyan magyarázat is, miszerint Orbán Viktor csapdába csalta volna az ellenzéket azzal, hogy összepride-ozta őket, túl nagy tömeg mozdult meg ahhoz, hogy ez az átkeretezés a legelkötelezettebb Fidesz-szavazókon kívül bárkit is meggyőzzön. A 2010 óta minden bizonnyal legnagyobb létszámú demonstráció ugyanis jelentős erőt mutatott, márpedig (általában is, de) a hazai politikában ez döntő tényező: a magyar választók többsége az erőre szavaz. A kapkodó kommunikáció ráadásul további károkat okozhat a kormányoldalon: míg korábban arról volt szó, hogy a Pride-ot a gyermekek védelme érdekében kell betiltani, a mostani narratíva világossá teszi, hogy kizárólag pártpolitikai, hatalmi szándékok vezérlik a kormány lépéseit.

Magyar Péter kikerülte a Fidesz csapdáját, de neki is korrigálnia kellett

A TISZA igyekezett olyan távol tartani magától a Pride ügyét, amennyire csak lehetett. Ennek legfőbb oka, hogy a heterogén szavazótáborát nem kívánta megosztani a témával, vállalva annak kockázatát, hogy (főleg a fővárosi) szavazók egy részétől ezért kemény kritikát kap. Ez a taktika az Orbán Viktor februári beszédét követő négy hónap során nagyjából tarthatónak, sikeresnek tűnt, ahogy közeledett viszont a Pride napja, úgy lett egyre nehezebben megkerülhető a téma Magyar Péter számára. Már az esemény előtt megnyilvánult az ügyben, utána pedig ő is kénytelen volt elismerni a rendezvény jelentőségét, sikerét.

Karácsony Gergely kockáztatott, és nyert

Ahogy legutóbbi elemzésünkben írtuk, kialakult egy spontán munkamegosztás az ellenzéki oldalon: a Magyar Péter által magára hagyott Pride ügyét a főpolgármester karolta fel, és vitte végig következetesen. A szervezői szerep átvállalásával komoly kockázatot vállalt, és bár nyilvánvaló, hogy a TISZA elmúlt egy évben lezajlott felfutása nélkül egészen más lett volna a hétvégi rendezvény sorsa a váratlanul nagy siker jelentős részben Karácsonyé is. Érzékelhető, hogy mind az ellenzéki szavazók körében, mind a nemzetközi sajtó szemében erősödött a tekintélye. A főpolgármesterhez közel álló ellenzéki pártok viszont aligha fognak ebből bármit is profitálni.

A Mi Hazánk lehet a Pride másik győztese

A Fidesz sokat veszíthet a szélsőjobboldal köreiben is. A kormánypárt évtizedek óta szimbiotikus kapcsolatban él a szélsőjobbal: átveszi annak témáit, így próbálva uralni a teljes jobboldalt, utóbbi pedig hajtóerőként tekint magára, amely közvetve „Minél jobbra, minél jobban” tereli úgy a közbeszédet, mint a Fidesz politikáját. Bár a szélsőjobboldali szcéna nagy részének már régóta nem elég radikális a kormány politikája, a Pride betiltásának kudarca, és különösen annak profi rendőri biztosítása, új szintre emelheti az elégedetlenséget. Míg a szélsőjobboldalon hősként ünneplik a maroknyi ellentüntetőt, a szombati nap a kormánypárt cinizmusának újabb, mindennél erősebb bizonyítékául szolgált számukra, illeszkedve például a román szélsőjobboldali elnökjelölt, George Simion támogatásához. A Pride egyik keveset tárgyalt politikai hatása lehet, hogy az eddig az erő pozíciója miatt a Fideszre szavazó radikális, szélsőjobboldali beállítottságú szavazók csalódnak eddigi pártjukban, és inkább a Mi Hazánk felé kezdenek orientálódni.

A Pride sikere mögött húzódó mélység

A Pride ugyan elhalványította, de közben az elmúlt héten is folytatódott az országban az a válságsorozat, ami valójában a kormánnyal szembeni elégedetlenség legfőbb oka: a nem létező gazdasági növekedést hitelfelvétellel próbálja kezelni a kormány, többször is összeomlott a balatoni vasúti közlekedés (amit Lázár János minisztériuma úgy kezelt, hogy eltüntette a vonatok mozgását jelző online platformot), az egészségügyi ellátás válsága egyre csak mélyül. Nem meglepő, hogy a komolyan vehető közvélemény-kutatások mind a TISZA előnyét mérik, miközben Orbán Viktor és kormányának alkalmasságának megítélése folyamatosan romlik (tavaly a többség még Orbánt látta alkalmasabb kormányfőnek, idén viszont már Magyart).

A kormányzati propagandagépezet megfejtésével szemben a Fidesznek nem kommunikációs problémái vannak: a kormányzati teljesítmény és az ország helyzete az, ami az elégedetlenséget és a kormány leváltásának szándékát erősíti a választók egyre nagyobb tömegében. A soha korábban nem látott létszámú Pride-menet a szabadságjogok követelése mellett immár ennek az elégedetlenségnek is szimbóluma.

Nem egyértelmű, mi történik, miután az emberek elhagyják az utcát

Bár jó ideje minden jel ebbe az irányba mutat, nem következik szükségszerűen sem az utcán látott tömegekből, sem a közvélemény-kutatási adatokból az Orbán-rendszer bukása. A hétvégi utcaképek most kitakarják, de a Fidesz törzstábora egyben van, és bár a kormány költségvetési mozgástere nem összevethető a 2021/2022-essel, a választásig várhatóan hátralévő bő kilenc hónap elég lehet arra, hogy az elpárolgott peremszavazóik egy részét visszacsábítsák. Továbbra is kérdés, hogy az Orbán-rezsim meddig képes elmenni a hatalma megtartása érdekében. Ne feledjük, Szerbiában például hosszú heteken, hónapokon keresztül lepte el óriási tömeg az utcákat, Aleksandar Vučić mégis máig hatalomban van. A rendszer azonban minden bizonnyal tovább repedezik majd: a szervezők és a résztvevő tíz- vagy akár százezrek átélték annak az élményét, hogy a hatalom akarata semmibe vehető, és van hatása a cselekvésnek. Bár a Pride Magyar Pétertől függetlenül zajlott, a politikai változás iránti igény feltehetően a továbbiakban is az ő támogatottságában csapódik majd le.

Disclaimer

A Political Capital, az emberi jogok és a demokratikus értékek mellett elkötelezett intézetként, 70 civil szervezettel közösen jegyzett nyilatkozatban állt ki a Budapest Pride szervezői és a békés gyülekezéshez való jog szabad gyakorlása mellett, és támogatta is a rendezvényt.