Történelmi jelenőségű választási győzelmet aratott a TISZA a Fidesz felett, amelynek a magyar politikai rendszerre nézve és nemzetközi szinten is messzemenő következményei lesznek. A 2026-os magyar országgyűlési választás az információs autokrácia korlátait mutatta meg.

Az erőviszonyok

Bár a Fidesz négyszer is kétharmados többséget szerzett 2010 és 2022 között, a TISZA szerezte meg a valaha volt legnagyobb arányú felhatalmazást, a legtöbb szavazattal. Magyar Péter pártja jelen állás szerint 138 mandátummal fog rendelkezni a 199 fős parlamentben, de könnyen lehet, hogy miután szombaton megszámolják a külképviseleteken és belföldön átjelentkezéssel leadott szavazatokat, ez 139-re vagy akár 140-re nő. A listás szavazatszám tekintetében is rekord született: a TISZÁ-ra 3,1 millióan biztosan voksoltak (ebből csak 20 ezer érkezett külhonból), ami még 100-200 ezerrel tovább emelkedhet. A Fidesz 2022-ben nyújtotta a legjobb teljesítményét, ekkor 3,06 millió szavazatot gyűjtött (belföldön 2,8 milliót).

Jó eséllyel nincs 2,5 millió szavazója a Fidesznek.  A belföldi támogatottsága 2,2-2,3 millió körül várható, ami alig 300 ezerrel több, mint amennyit a hatpárti ellenzéki koalíció gyűjtött 2022-ben.

A két legnagyobb támogatottságú párt országos listás szavazatai 2022-ben és 2026-ban (98,93%-os feldolgozottság mellett)

Várható belpolitikai következmények

Magyar Péter minél gyorsabban igyekszik majd megalakítani a kormányát. A Nemzeti Választási Bizottság május 4-éig állapítja meg a hivatalos végeredményt. Az új Országgyűlést május 12-éig kell összehívni. Ebben a pillanatban szűnik csak meg a leköszönő Országgyűlés megbízatása, az Orbán-kormány ettől a pillanattól válik ügyvezetővé. Az új parlament megválasztja a miniszterelnököt, aki ezután jelöli ki kormányának tagjait. Május végére felállhat az új kormány, mivel más pártokkal való egyeztetésre nincs szükség, így a TISZÁ-n belüli viszonyok határozhatják meg a folyamatot.

A kétharmados többség mély intézményi átalakítást tesz lehetővé, de ennek kockázata is van a TISZA számára: az intézményrendszer gyors átalakítása, a teljes kontroll gyors megszerzése tovább fokozná a választói elvárásokat az egyes szakpolitika területeken és a közszolgáltatások rendbetételének gyors elindításával kapcsolatban is. Mindeközben erősek lesznek a gazdasági kényszerek. Az új kormány első lépései között a korrupcióellenes és a jogállami intézmények visszaállításában érdekelt, mivel ezek szükségesek a felfüggesztett uniós források megszerzéséhez. E téren az új kormánynak már augusztusig lépnie kell. De prioritás lesz feltehetően az állami média konszolidációja, a fideszes propagandagépezet megtörése és az intézményi átalakítás is.

Bár Magyar Péter gyors fejcseréket ígért a legfontosabb intézmények – köztársasági elnök, Kúria, Legfőbb Ügyészség, Alkotmánybíróság, Médiahatóság, Állami Számvevőszék, Gazdasági Versenyhivatal – élén, ha az érintettek nem mondanak le maguktól, az közjogi bizonytalansághoz vezethet. A személycserék gyorsasága attól is függhet, hogy Orbán Viktor mennyire tudja érvényesíteni kinevezettjei felett az akaratát, mivel neki elemi érdeke ezen pozíciók megtartása. Ugyanakkor, ha az intézményvezetők valamelyike ragaszkodik a pozíciójához, jelentős politikai nyomást is gyakorolhat rá az új kormány. Könnyen elképzelhető az is, hogy a Fideszhez eddig tökéletesen lojális intézményvezetők az új hatalom felé kezdenek majd gravitálni. Ennek még nyomatékot is adhat, hogy Tisza a kétharmados többség birtokában alkotmánymódosítással – vagy új alkotmánnyal – el is távolíthatja a pozíciójukból a nemkívánatos intézményvezetőket.

Magyar Péter akkor tudja hitelesen betartani a jogállamiságra vonatkozó választási ígéreteit, ha a kormányfüggetlen intézmények élére valóban autonóm személyeket nevez ki, ennek hiányában rendszerváltásról aligha beszélhetünk majd. Az ugyanis csak akkor valósul meg, ha a kiüresített független intézmények a végrehajtó hatalmat valóban korlátozni képes formájukban állnak vissza.

Az új politikai helyzetben a győzteshez húzás miatt rövid távon a Fidesz további gyengülése, akár részleges szétesése is várható, különösen, ha lesz jogi és politikai elszámoltatás, amelyet a TISZA választóinak többsége hangosan követel. Számos ügyben ennek egyértelmű alapja is lenne. Tömeges dezertálás indulhat el a Fidesz klientúrájából, utólag sokan felfedeznék magukban a belső ellenzékit, ahogy az a Kádár-rendszer kimúlásakor is történt.

A Fidesz újjászervezését és visszaerősödését nehezíti majd a Mi Hazánk parlamenti jelenléte is, amely a volt kormánypárt versenytársa lehet az ellenzéki oldalon. A TISZÁ-val szemben a parlamenten kívül szerveződhet alternatíva, és a párton belül is létrejöhetnek különböző frakciók, akár már középtávon is.

A TISZA-kormány gazdasági mozgástere erősen korlátozott, de a gazdasági-piaci szereplők várakozásai és nagyobb bizalma, illetve a várható antikorrupciós intézkedések (az EU-s pénzek egy részének megérkezése) némileg kibővíthetik. Az országra nehezedő jelentős kamatterhek valamelyest csökkenhetnek (a forint már erősödik).

Várható külpolitikai következmények

A nagy felhatalmazás határozottabb külpolitikai váltást tesz majd lehetővé a magyar-kormány számára. A külpolitika terén gyorsan javulhatnak az európai kapcsolatok, a korrupcióellenes és jogállami feltételek teljesítésével Magyarország hozzájuthat az uniós források egy részéhez. A konstruktív EU- és NATO-tagság mellett azonban szimbolikus ügyekben a TISZA valószínűleg provokálna konfliktusokat is az EU-val, hogy itthon felmutathassa az uniós főárammal szemben ígért külpolitikai irányt.

Ukrajna gyorsított uniós csatlakozását a TISZA sem támogatja, a kétoldalú ukrán-magyar viszony javulása csak lassan várható. A regionális viszonyokat tekintve a TISZA-kormány Lengyelországgal és Ausztriával törekszik szoros szövetségre, nem véletlen, hogy Magyar Péter első két útja Varsóba és Bécsbe vezet. Csehországgal pragmatikus, Szlovákiával konfrontatívabb kapcsolat várható a Beneš-dekrétumok és az esetleges szlovákiai idegenügynök-törvény miatt. Ami az amerikai kapcsolatot illeti, Magyar Péter vigyázott arra a kampányban, hogy ne bírálja Donald Trumpot, de kérdés, az Orbán Viktor iránt tanúsított baráti viszonyt Washington felül akarja-e írni egyik napról a másikra.

Oroszországgal, ha nem is vág el minden szálat, az új kormány határozottan távolodni kezd a Kremltől – energetikai fronton is várhatóan – ami egyrészt erősíteni fogja az ország (energia)biztonságát, másrészt az első lépése lesz a nyugati partnerek bizalmának visszaépítéséhez. Azt azonban nem lehet várni, hogy az orosz befolyás egyik napról a másikra megszűnjön, a Kreml pedig érdekelt az új kormány gyengítésében. A Fidesz ss a Mi Hazánk is az orosz érdekek magyarországi képviseletének kiemelt platformjává válhat.  Oroszország ugyanakkor valószínűleg megpróbálja majd megkörnyékezni az új kormányt is. Szintén fontos jel lehet, ha a Kreml elengedi a Fidesszel való kapcsolatát.

A kínai kapcsolatok vélhetően alig fognak változni, de Magyarország politikája ezen a téren az uniós irány változásától is függhet.

A Fidesz veresége nemzetközi szinten is tanulságos és meghatározó lesz az autokrata internacionálénak nevezett globális politikai hálózatra és általában az illiberális rendszerek számára. Orbán Viktor ugyanis nem csak példakép és követendő minta volt az e hálózathoz tartozó pártok és politikusok számára, de az Orbán-rezsim számos gyakorlati segítséget, támogatást is nyújtott ezen szereplők számára a közös cél, az EU gyengítése érdekében. A sokáig mintaadónak tekintett Orbán-rezsim veresége kétségbe vonja az illiberális megoldások és minták sikerességét, fontos tanulságokkal szolgál a demokratikus és EU-párti erők számára, és így Európában és máshol a világon is megtörheti vagy legalábbis megkérdőjelezheti az illiberális rendszerek térnyerését.

Az Orbán-rezsim bukásának okai

Az Orbán-rezsim politikai berendezkedése, mint minden információs autokrácia a társadalmi többség folyamatos felmutatásán alapult. Ha azonban a társadalmi többség annyira elkopik, hogy az elégedetlenség már nem fedhető el, a rendszer kártyavárként omolhat össze.

A többség elvesztésének egyik legfőbb oka a rendszer gazdasági válsága. 2022 ősze óta a magyar választók többsége lecsúszást tapasztalt, leállt a növekedés, 2023-tól az EU legmagasabb inflációja rontotta az életszínvonalat, az állami közszolgáltatások (egészségügy, oktatás, közlekedés, szociális rendszer stb.) romlása súlyos mértéket ért el. A legkülönbözőbb társadalmi rétegekben a választók túlnyomó többsége egyszerűen nem érezte tovább érdekének a rendszer fenntartását, a stabilitásigényt felülírta a változás iránti vágy, különösen a fiatalok körében, akik elsöprő erővel vettek részt a választáson.

Döntő tényező, hogy a kormánnyal szemben kialakult elégedetlen többség nem maradt szervezetlen. 2024 tavaszától Magyar Péter és a TISZA olyan erős, elitellenes politikai alternatívát jelentett Orbán Viktorral és a Fidesszel szemben, amit a rendszer nem volt képes sem megbontani, sem meggyengíteni. Az erős vezető és a mögötte álló, vidéki bázisú alulról szerveződő mozgalom révén olyan egyedi konstelláció jött létre, hogy az ellenzék rendkívül egyenlőtlen versenyfeltételek mellett is győzni tudott.

Érdekesség, hogy Magyar Péter és a TISZA maga is egyfajta populista hullámot lovagolt meg a 16 éve kormányzó orbánizmussal szemben, amely hiába mutogatott folyton külső ellenségképekre, képtelen volt tovább játszani a rendszerellenes szerepet. Az Orbán-rezsim Magyarországon maga vált az elutasított elitté, és ezt az elitet a magyar választók döntő többsége leváltotta.

Az Orbán-rezsim ideológiai talapzata is megrendült. Az elmúlt két évben a szellemi kiürülés, a gyermekvédelmi botrányok, a nemzeti érdekek feladása és orosz érdekeknek való teljes alárendelődés kikezdte a rezsim hitelességét és ideológiai meghatározásának (családbarát, szuverén) alapjait.

Az ilyen autoriter rendszerek nem erőszakkal, hanem információs eszközökkel tartják fenn a hatalmukat, ezek hatékonysága azonban véges. Ahogy a Political Capital márciusi kutatása is kimutatta, az Orbán-rezsim információs gépezete a TISZA által becsatornázott jelentős társadalmi elégedetlenséget nem tudta felülírni, az elérése és a hatékonysága csökkent. Ebben fontos szerepet játszott az is, hogy az olyan hagyományos politikai eszközök, mint a választókkal való személyes kapcsolatépítést lehetővé tevő országjáró kampány felülmúlta az információs eszközök hatását. A Fidesz és szűkülő tábora eközben elvesztette a kapcsolatát a valósággal, a saját információs buborékjába záródott, így a választási vereség még jól láthatóan a rendszer elitjét is váratlanul érte.

Az 1989-es rendszerváltás előtti időszakot idéző orosz befolyás sem volt képes hatalomban tartani az Orbán-rezsimet. Ahogy korábban is írtuk, nem a választásba való orosz beavatkozás ténye volt kérdéses, hanem az, hogy ez sikeres lesz-e. Magyarországon végül a kormányzattal való elégedetlenséget ez sem tudta felülírni – amiben sokat segítettek azok az oknyomozó cikkek, melyek felfedték az orosz-magyar kapcsolat választók számára korábban nem látott mélyrétegeit.