Egy jeles nap, egy-egy tömegdemonstráció vagy beszéd nagyon ritkán döntő jelentőségű a politikában. Az idei október 23-a sem önmagában volt releváns, sokkal inkább az elmúlt bő fél év politikai tendenciáinak beérését láthatjuk.

Csak két legény van talpon a vidéken. Október 23-án két nagy budapesti politikai rendezvény, a kormánypárt Millenáris Parkban tartott hivatalos ünnepsége és a TISZA Párt Bem- és Széna téri demonstrációja háttérbe szorított minden mást. A szervezőknek mindkét eseményen sikerült megtölteniük a rendelkezésre álló teret, de idén nem is a megjelent tömegek egymáshoz történő méricskélése vált a közbeszéd fő témájává, hanem a vezető személyiségek harca, azaz Orbán Viktor és Magyar Péter küzdelme jelentette a show-t. Egy több mint féléves folyamat teljesedett ki ezzel. Magyar Péter a februárban kirobbant kegyelmi botrány után, a semmiből tűnt fel a politikai életben, pártja pedig a hazai viszonyok között példátlanul gyorsan erősödött, és vált a kormányzó Fidesz kihívójává. Magyar először október 9-én, az Európai Parlamentben állhatott szemtől szemben Orbánnal, a miniszterelnök ettől kezdve kénytelen volt személyesen is reagálni rá, ezzel pedig Magyar a kihívó szerepébe kerülhetett. Ez a folyamat október 23-án ért el egyfajta mérföldkövet. Az viszont még egyáltalán nem egyértelmű, hogy a hosszú évekig húzódó Gyurcsány-Orbán párharcot fokozatosan felváltó orbáni egyeduralom után a most nyílttá váló Orbán-Magyar küzdelem is korszakká válik-e.

Fej-fej mellett. Magyar Péter kihívói szerepét erősítette a 21 Kutatóközpont – szokatlan módon épp a nemzeti ünnep reggelén publikált – közvélemény-kutatása, amely szerint a TISZA októberre két százalékponttal (42-40) megelőzte a Fidesz támogatottságát a biztosan szavazó pártválasztók körében. Az ünnep másnapján hasonló adatokat közölt a Publicus Intézet is. Bár a felmérésekkel szembeni kételyt erősítheti, hogy Magyar Péter látványosan teleszórta azokkal a nyilvánosságot, maguk az adatok nem meglepőek az elmúlt hónapok trendjei alapján. A Fidesz előnye a TISZA előtt minden közvélemény-kutatás, a kormányközeli intézetek nyilvános mérései szerint is csökkent nyár óta: a teljes választókorú népességben 2-6 százalékponttal, a „biztos szavazó pártválasztók” körében 5-8 százalékponttal. A Medián szeptemberi kutatása négy százalékpontos különbséget mért a két párt között, október elején pedig az IDEA intézet már csak kettőt. Nincs olyan kutatás ma, amely ne azt jelezné, hogy a két nagy párt, a Fidesz és a TISZA fej-fej mellett áll, és így feltételezhetően ezek küzdelme határozhatja meg a 2026-ig tartó időszakot. A többi ellenzéki szereplő egyre kevésbé látható, október 23-án is csak az MKKP és a Mi Hazánk tudott figyelmet kelteni maga körül, de ők is csak azért, mert egy külön küzdőteret teremtettek maguknak a XII. kerületi Turul-szobor körül. A kormányoldalon belül láthatóan komoly zavarokat okoz, hogy megszűnni látszik az ellenzéki oldal töredezettsége, ami a közhiedelemmel ellentétben nem csak az ellenzéki torta újraosztása: mind a felmérések, mind a júniusban tartott önkormányzati és európai parlamenti választások eredményei arról tanúskodnak, hogy a Fidesznek is vannak veszteségei. Szemmel láthatóan ennél is több fejfájást okoz a rendszernek, hogy nem képes fenntartani a kezdeményezőképességét, márpedig az Orbán-rezsimhez hasonló információs autokráciákban ez alapkövetelmény lenne, ahogy a társadalmi többség folyamatos felmutatása is.

Orbán zár, Magyar nyit. A Fidesz beszorítottsága a két fél október 23-ai beszédéből, valamint a két rendezvény eltérő jellegéből is jól érzékelhető volt. Magyar Péter nyílt utcán tartott demonstrációján a kormány támadásán és nemzeti szimbólumok visszafoglalásának szándékén túl az volt a fő üzenet, hogy a TISZA Párt mindenki előtt nyitott. Meghirdette a Fidesz által kisajátított nemzeti jelképek visszaszerzését, társadalmi konzultációt kezdeményezett a párt programjáról, és – az EP-választás kampányában már alkalmazott módszert ismét bevetve – nyílt pályázatot hirdetett a párt leendő politikusi posztjaira. A Fidesz szavazóinak empatikusan üzent, mondván, őket is várja, hiszen a kormány őt magát is becsapta. Ehhez képest Orbán Viktor a körbezárt Millenáris Parkban mondott kifejezetten konfrontatív beszédet, az ismert fideszes receptet követve magát azonosította a nemzet egyetlen képviselőjeként, míg kihívóját az idegen erők bábjaként. Bár az Európai Unió gonosz birodalomként megjelenítése ismert toposz az elmúlt évtized kormányzati kommunikációjában, Magyar Péter Kádár Jánoshoz hasonlítása az eddig ismert torz történelmi párhuzamok között is különösen nyakatekert. A miniszterelnök ráadásul úgy vádolja az Uniót ellenfelének hatalomba segítésével, hogy jelenleg épp ő az EU soros elnöke, és ő ül annak legfőbb döntéshozó testületében, az Európai Tanácsban. Orbán Viktor – miközben kormánya épp pontokba szedett ígéretekkel próbálja visszanyerni a Fidesztől elpártolni látszó választói csoportokat – a felfestett ellenségképen túl nagyon keveset beszélt a gazdasági helyzetről, a választópolgárokat közvetlenül érintő problémákról, ezúttal jövőképet sem vázolt fel, holott nemrég, a kötcsei pikniken még úgy vélte, hogy a jövőképek versenye lesz a döntő a megváltozott politikai helyzetben.

It’s the economy (és a kormányzás), stupid. Összességében úgy látszik, Orbán Viktor stratégiája jelenleg meglévő szavazótáborának összerántására irányul, és Magyar Péterrel szemben továbbra sem tud jobb eszközt elképzelni, mint a démonizálást, a szerinte csak a Fidesz által képviselt nemzeti- és az idegen érdekek szembeállítását. Apró ellenzéki pártokra és civil szervezetekre könnyen rá lehetett sütni a külföldi ügynök bélyegét, de egy 40 százalék körül álló párt vezetőjén kevésbé fog, sőt, támogatói ettől csak még elszántabbak lehetnek. Ennél is nagyobb probléma Orbán számára, hogy a gazdasági-politikai környezet megváltozott: 2022 ősze óta gazdasági válság van, a magas infláció máig érezhető hatása, az újraindulni nem akaró növekedés, valamint az összeomlóban lévő állami közszolgáltatások növelik azt a választói elégedetlenséget, amelyek kitermelték a TISZA felemelkedését. Orbán Viktor közismerten eredményes az ellenségképek gyártásában, a kérdés azonban most inkább az, hogy kormányozni tud-e egy olyan helyzetben, amivel az elmúlt másfél évtizedben nem találkozott.

Kiemelt kép: Fortepan / Fortepan/Album079, 1956, Leonardo da Vinci utca a Tömő utca kereszteződése felé nézve