Míg 2021-ben pártok közötti előválasztás zajlott, 2025-ben egy párton belülinek nézünk elébe. Négy éve gyengébb szereplők erős egységét volt hivatott megteremteni az előválasztás, idén egy erős párt egyszerre hívja tetemre a kormányt és a szerinte hozzá kötődő ellenzékét. Többek között ezért nem engedheti be a TISZA az előválasztási folyamatába a hivatalban lévő ellenzéki képviselőket.

A TISZA kongresszusa után rögtön nyilvános vita robbant ki egyes hivatalban lévő országgyűlési képviselők (például Hadházy Ákos, Tordai Bence) és Magyar Péter között arról, hogy a 2022-es egyéni győztes ellenzéki képviselők miért nem indulhatnak a TISZA belső előválasztásán. A választ az egészen eltérő politikai helyzet megértése adja meg.

Egységben az erő vs. Egy mindenkiért

A 2021-es előválasztást a Fidesz választási rendszerében lezajlott két óriási vereséget követő felismerés hívta életre: az akkori fragmentált ellenzéki oldalnak csak úgy volt esélye a Fidesszel szemben, ha sikerül mind a 106 egyéni választókerületben közös jelöltet állítani. Ezeknek a közös jelölteknek a kiválasztását szolgálta az előválasztás, de még inkább azt, hogy a kis és közepes támogatottságú, önmagukban gyenge pártok egyesítsék erőiket, és így váljanak a Fidesz kihívójává. A későbbi súlyos választási kudarc miatt hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a 2021-es előválasztás egy innovatív, a politikai közbeszédet akkor hónapokra meghatározó, nem mellesleg az ellenzék tiszavirágéletű élre törését hozó projekt volt. Mégis, ma egészen más a politikai helyzet, ami eltérő stratégiát követel. A négy éve még együttműködő hat pártból ma már legfeljebb a DK tekinthető tényezőnek, ők is alig, miközben az ellenzéki térfelet egy új, már a kormánypártnál is népszerűbb politikai erő uralja.

Míg tehát négy éve az együttműködés teremtette meg az esélyt, a most domináns pozícióban lévő TISZÁ-t semmi sem kényszeríti arra, hogy más ellenzéki szereplőkkel egyezkedjen.

Azt is látni kell, hogy a Fideszt leváltani kívánó választók többsége, a nemzetközi tendenciáknak is megfelelően, alapvetően elitellenes. Bármekkora igazságtalanságként is élik meg, a regnáló ellenzéki képviselők döntő többségére a megunt politikai elit tagjaiként tekintenek. A TISZA ezt a hullámot lovagolja meg; ha bármely parlamentben ülő ellenzéki képviselővel – akár függetlenekkel – egyezkedne, az az eddig már bizonyítottan működőképes, a kormánnyal együtt a korábbi ellenzék leváltását is célzó politikai stratégiáját veszélyeztetné. Nem mellesleg, ha a TISZA bármely hivatalban lévő képviselővel kivételt tenne, parttalanná tenné a vitát, hogy akkor mégis ki vehet részt az előválasztáson, és ki nem.

Nem a fővárosban dől el

Nemcsak az számít, ki lesz végül a 106 jelölt, hanem az odavezető út is: ahogy azt 2021-ben is megtapasztaltuk, egy előválasztás minden mozzanata közérdeklődésre tart számot, úgy országosan, mint helyben. A TISZA eddigi leggyengébb pontja, hogy kevés arccal jelenik meg a nyilvánosságban; a november végéig tartó folyamat azt a célt is szolgálja, hogy ez megváltozzon, leginkább helyi szinten.

Bár a sajtót és a döntően budapesti szempontok alapján alakuló politikai közbeszédet kiemelten foglalkoztatja a fővárosi egyéni jelöltek sorsa, a választás végkimenetele szempontjából ennek marginális a jelentősége. Elég abból kiindulni, hogy a 2022-es ellenzék, miközben országosan durván 34 százalékot szerzett a Fidesz 54 százalékával szemben, a 18 fővárosi kerületből így is elhozott 17-et – a nem budapesti 88-ból pedig 2-t. Ha viszont az ellenzék 2026-ban olyan helyzetben lesz, hogy országosan légyőzheti a Fideszt, annak minimum követelménye, hogy az összes (ma már csak 16) fővárosi kerületben jelentős különbséggel nyerjenek, és elhozzanak további legalább 40-et.

Sőt, látva a Fidesz egyre fogyó budapesti támogatottságát, az sem kizárt, hogy ha egy-két kerületben a TISZA mellett ringbe szállna néhány hivatalban lévő képviselő is, köztük dőlne el a mandátum sorsa, és a Fidesz jelöltjének jelentősen lemaradva csak a harmadik hely jutna. (1990-ben sem számítottak rá sokan, hogy az MSZP és az ellenzék jelöltjének versengése helyett az MDF és az SZDSZ fog megküzdeni a legtöbb egyéni kerületi mandátumért.)

A kétpártosodó, és a választásig várhatóan tovább polarizálódó pártrendszerben mégsem ez tűnik a valószínű forgatókönyvnek, hanem az, hogy az egyéni kerületek szintjén is leképeződik a 2026-os mindent felülíró kérdés: „Orbán vagy nem Orbán?”. Márpedig ez a ma még ismeretlen TISZA-jelölteknek kedvez, még a legelismertebb ellenzéki képviselőkkel szemben is.

Így választják ki a TISZA egyéni képviselőjelöltjeit

Választási szempontból a TISZA kongresszusának egyik legfontosabb bejelentése az volt, hogy a párt egy belső előválasztási folyamat eredményeként, 2025. november végére választja ki a 106 egyéni képviselőjelöltjét. A pártvezetés által kiválasztott három jelölt közötti sorrendet a TISZA közössége preferenciális szavazással alakítja ki, a harmadik helyen végző aspiráns kiesik, az első kettő közül pedig az válik a párt hivatalos jelöltjévé, aki az adott választókerület választópolgárai körében több szavazatot szerez. A folyamat nem elhanyagolható momentuma, hogy a győztes jelöltet a TISZA elnökségének is jóvá kell hagynia, magyarán a pártvezetésnek vétójoga van.