A forgatókönyv változatlan: megjelenik egy kampányfinanszírozási törvényt módosító kormánypárti javaslat, ami nyomokban előremutató elemet tartalmaz (a beterjesztők kizárólag ezt hangsúlyozzák), de a probléma gyökerét véletlenül sem oldják meg. Így volt ez legutóbb tavaly ősszel, és így történik most is.

Tavaly, 1 százalék alatti választási eredmény esetére megteremtették a pártok kampánytámogatásának visszafizetési kötelezettségét, illetve bevezették a pártok vezető tisztségviselőinek „objektív felelősségét”. A jó irányba tett lépésekről már a beterjesztésük pillanatában nyilvánvaló volt, hogy megszüntetni nem, legfeljebb visszaszorítani képesek a kamupártjelenséget. A 2018-as választás ezt igazolta, és miután a köztársasági elnök is felemelte a szavát, a frissen megjelent módosító csomag is reagál rá. E szerint nem kaphatnak majd kampánytámogatást azok a pártok és jelöltek, akiknek korábbi választások során visszafizetési kötelezettségük keletkezett, és azokat nem teljesítették. Ez jó, de könnyen kijátszható szigorítás: többségében idén sem azok a kamuformációk indultak a választáson, akik négy éve. Mostantól nemcsak a párt vezető tisztségviselői, hanem a(z egyéni és listás) jelöltjei is felelnek a vissza nem fizetett forintokért, amitől biztos lesznek, akik elrettennek, de ha valaki 150 millió forintra pályázik, ezt a szabályt is könnyen ki tudja játszani (vö. vagyonnyilatkozatok valóságtartalma).

Márpedig a megoldás 2013 októbere óta közismert. Mégsem hajlandó a törvényalkotó bevezetni, hogy az egyéni jelöltekhez hasonlóan a pártoknak is csak kincstári kártyán folyósítsák a támogatást, ahogy a jelöltekre vonatkozó beszámolási szigort sem terjesztik ki a pártokra. Ha ezek nem valósulnak meg, továbbra is biztosak lehetünk benne, hogy 2022-ben is nyúlni fogják a közpénzmilliárdokat a kamupártok.

(A választási eljárási törvényre vonatkozó módosító javaslatok feldolgozása folyamatban van, jelen gyorselemzés csak a kampányfinanszírozási törvény minimális módosítására vonatkozó passzusokra reagál.)