2013-ban még volt visszhangja annak, amikor a Transparency Internationallel (TI) közösen jeleztük, hogy ha nem változtatnak az akkor friss kampányfinanszírozási törvényen, kamupártok fognak elburjánzani. Így is lett. Öt évvel később, a TI friss adatigényléséből pontosan megtudhattuk, a hatóságok mennyi pénznek ütik épp bottal a nyomát – ma már erre mindenki csak legyint.

A törvény az egyéni jelölt és a pártlista között minden ok nélkül diszkriminál: míg előbbiek kincstári kártyán férnek csak hozzá az egymillió forintjukhoz, utóbbiak bármikor felvehetik készpénzben a 150-600 milliójukat. Értelmes magyarázatot soha egyetlen kormánypárti politikus nem tudott adni erre. Nyilvánvaló, hogy amíg a kamupártot alapító politikai opportunisták dolgát csak könnyen kijátszható szabályok nehezítik a százmilliós nagyságrendű pénzek lenyúlásában, a visszaélések nem fognak megszűnni. Mint már két választáson végignézhettük, ez nemcsak azért aggályos, mert közpénzmilliárdok tűnnek el nyomtalanul, hanem a választási versengést is torzítja.

2015-2016 során tanulmányban, konferencián, nyílt levélben próbáltuk cselekvésre ösztönözni a döntéshozókat, mindhiába. 2017 őszén váratlanul mégis lépett a kormányoldal, és előírta, hogy az 1% alatt teljesítő pártok kötelesek visszafizetni a kampánytámogatást, sőt, azt is elrendelte, hogy a pártvezetők személyes vagyonából hajtsák be azt, amit a pártoktól esetleg nem sikerülne visszaszerezni. Már akkor látszott, hogy bár ez a lépés jó irányba mutat, a kampányokra jellemző közpénzszivattyúnak elzárására önmagában nem alkalmas. 2018 ezt is igazolta, 2014-hez hasonlóan ez a választás során is nagyot ment a kampánykorrupció.

Idén nyáron jött az újabb tessék-lássék intézkedés, az ismert forgatókönyvvel: megjelent egy törvénymódosító javaslat, ami nyomokban előremutató elemet tartalmaz (a beterjesztők kizárólag ezt hangsúlyozzák), de a probléma gyökerét véletlenül sem oldják meg. E szerint nem kaphatnak majd kampánytámogatást azok a pártok és jelöltek, akiknek korábbi választások során visszafizetési kötelezettségük keletkezett, és azokat nem teljesítették. Ez jó, de könnyen kijátszható szigorítás: többségében idén sem azok a kamuformációk indultak a választáson, akik négy éve. Mostantól nemcsak a párt vezető tisztségviselői, hanem a(z egyéni és listás) jelöltjei is felelnek a vissza nem fizetett forintokért, amitől biztos lesznek, akik elrettennek, de ha valaki 150 millió forintra pályázik, ezt a szabályt is könnyen ki tudja játszani (vö. vagyonnyilatkozatok valóságtartalma).

Márpedig a megoldás 2013 októbere óta közismert. Mégsem hajlandó a törvényalkotó bevezetni, hogy az egyéni jelöltekhez hasonlóan a pártoknak is csak kincstári kártyán folyósítsák a támogatást, ahogy a jelöltekre vonatkozó beszámolási szigort sem terjesztik ki a pártokra. Ha ezek nem valósulnak meg, továbbra is biztosak lehetünk benne, hogy 2022-ben is nyúlni fogják a közpénzmilliárdokat a kamupártok.

Az előző ciklusban még hivatkozhatott arra a kormányoldal, hogy kétharmad híján az ellenzék felelőssége is megkerülhetetlen az ügyben (a 2017-es módosításokat egyébként együtt vitték keresztül). Ha 2022-ig nincs változás, az viszont kizárólag a kormányoldal felelőssége lesz.