Bezárás
választások

EP-lista: közös vagy külön?

A mandátumkiosztási mechanizmus kétségkívül a nagyobb szavazatarányt szerző pártoknak kedvez, de önmagában ez még nem teszi egyértelművé, hogy a közös lista volna az ellenzék számára az üdvözítő megoldás. Ha az ellenzéki pártok politizálás helyett újra a tartalmatlan összefogósdival lesznek elfoglalva, akkor nem is lesz jelentősége a listaállítás módjának.

A januári 5-ei tüntetésen Tóth Bertalan belengette, hogy már az európai parlamenti választáson közös listát kellene állítania az ellenzéki pártoknak, amire Karácsony Gergely azzal erősített rá mai interjújában, hogy „külön ellenzéki listák biztosan kevesebb mandátumot hoznak, mint egy közös indulás”. (Az ügy iránti elkötelezettséget legalábbis megkérdőjelezi, hogy néhány kérdés-válasszal lejjebb az MSZP-Párbeszéd lista feltöltéséről van szó, de ez most mellékszál.)

Valóban erősíti-e a választási matek a közös listát?

Ha a mandátumkiosztásra szűkítjük a kérdést: igen.

A listás mandátumok kiosztására leggyakrabban, így a magyarországi EP-választáson is alkalmazott d’Hondt-mátrix viszonylag arányosan osztja el a 21 mandátumot a bejutási küszöb fölött végzett pártok között, de az erősebbeket – versenytársaik teljesítményének függvényében többé vagy kevésbé – megerősíti. Ha például a Fidesz 49%-ot szerez, egyetlen ellenfele pedig 51%-ot, 10 mandátum jut a kormánypártnak, 11 pedig az ellenzéknek. Ha viszont az 51 százaléknyi ellenzéki szavazatot szétdobjuk 6 párt között, máris csak 10 vagy 9 mandátum jut nekik (attól függően, hogy egyenlő arányban vagy vegyesen kapnak a szavazattömegből), a Fidesznek pedig 11 vagy 12.

Az itt elérhető 2014-es EP-mandátumkalkulátorunk ma is alkalmas a különböző szcenáriók tesztelésére (a pártok részleges cserélődésétől kell csak eltekinteni).

Fontos szereplő az ötszázalékos bejutási küszöb is. Közös lista esetén nem jelent kockázatot, külön indulás esetén azonban a kieső pártokra leadott szavazatok elvesznek. (A tavalyi országgyűlési választáson [nem számítva a kamupártokat] három ellenzéki erőre leadott, összesen 5,63%-nyi voks veszett el: határon innen a Momentum 3,16%-ot, a Kétfarkú Kutya Párt 1,79%-ot, az Együtt 0,68%-ot szerzett.) Ez a legkiszámíthatatlanabb eleme a választásnak: ugyanúgy elképzelhető, hogy minden komolyabb párt bejut, mint az, hogy sokan lemaradnak, és egyáltalán nem mindegy, hogy mennyivel.

Akkor valóban a közös lista a csodaszer?

Ez már kevésbé egyértelmű.

A mandátumkiosztási mechanizmusnál jóval fontosabb, hogy mely politikai stratégia, üzenet, aktivitás mozgósítja nagyobb számban a szavazókat. Ennek távolról sem a legfontosabb eleme, hogy közös vagy külön listán indulnak a pártok; mindkettőt fel lehet tölteni tartalommal. Friss kutatások híján nehéz megítélni, hogy az elmúlt hetek politikai eseményei vajon csak a már idézett politikusok vagy a választók fejében is megteremtették-e az igényt egy DK-tól Jobbikig terjedő közös EP-listára. Elképzelhető, hogy nőtt azoknak a száma, akik ezt az összellenzéki listát látnák a legszívesebben a szavazólapon, de legalább ennyire életszerű, hogy még ma is sokan vannak, akik semmi szín alatt nem szavaznának egy ilyen listára.

A következő időszakban vélhetően több kutatás is segíteni fogja a tisztánlátást, de az továbbra is egészen bizonyos, hogy a jelöltállítás módjánál sokkal többet nyom majd a latban, hogy képes lesz-e az ellenzék fenntartani az aktivitást az elégedetlen választókban, illetve alternatívát kínálni számukra.

Címlapkép: 24.hu

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom