Az ukrán parlament 2019. április 26-án elfogadta a korábban is számos kritikát kapott, már tervezetként is komoly viharokat kavart nyelvtörvényt. A végleges verzió elfogadására olyan sietősen került sor, hogy a szavazás idején a szöveg tervezete még nem is volt elérhető a Verhovna Rada honlapján, hanem csak később, már a de jure elfogadás után, késő este került fel oda. A jogszabály parlament által elfogadott verziója kapcsán számos valótlan, illetve elhamarkodott és felületes információ jelent meg a magyarországi sajtóban. A Political Capital az alábbiakat tartja fontosnak első olvasatban kiemelni.

1. Fontos látni, hogy a törvény jelenleg még nincs hatályban. Bár a parlament elfogadta, a hatályba lépéshez még szükséges az elnök aláírása is. Petro Porosenko, a választásokon alulmaradt ukrán elnök azt nyilatkozta, hogy a törvényt a hivatali ideje végéig alá fogja írni. Ez teljes egészében illeszkedne is a Porosenko-időszak politikai irányvonalába, tehát igen magas valószínűséggel lehet számítani rá, hogy meg is történik. Az elnökválasztást megnyerő Volodimir Zelenszkij ugyan már leszögezte, hogy hivatalba lépése után felül fogja vizsgálni a törvényt, egy érvényes jogszabályt azonban a parlament akarata ellenében nemigen módosíthat. Így tehát, ha Porosenko aláírásával hatályba lép a törvény, akkor annak bármiféle módosítására racionálisan csak az őszi ukrajnai parlamenti választások lezajlása után, már az új Rada ciklusában kerülhet csak sor. Gyorsabb változást az eredményezhetne, ha az elnöki aláírás helyett először normakontrollra kerülne a sor, ezt az elnök, vagy legalább negyvenöt képviselő kezdeményezheti.
2. A törvény nem az ukránon kívüli nyelvek betiltásáról szól, még akkor sem, ha Magyarországon ilyen „értékelések” is napvilágot látnak. A törvény azt rögzíti, hogy az államnyelv az ukrán, ezzel elejét véve minden olyan törekvésnek, amely az ukránon kívül más nyelveket (értelemszerűen az oroszt) is államnyelvvé próbálna esetleg tenni. Belpolitikai és tartalmi értelemben ez a törvény legfontosabb funkciója, ezzel ugyanis a távozóban lévő Porosenko-adminisztráció meg tudja kötni mind Zelenszkij, mind pedig a majd ősszel felálló új parlament kezét ebben a kérdésben.
3. A új nyelvtörvény rögzíti, hogy a nem ukrán nyelvű újságoknak és egyéb sajtótermékeknek ukránul is meg kell jelennie, a nem ukránnal azonos példányszámban, tartalommal és méretben. Ugyanakkor ez a megkötés nem vonatkozik sem az Európai Unió hivatalos nyelveinek valamelyikén megjelent sajtótermékekre (ideértve a magyar mellett az angolt, a lengyel, a románt, bolgárt, németet, stb.), sem pedig az Ukrajnában őshonosnak tekintett kisebbségek (krími tatár, karaim, krimcsak, azovi görög) nyelvein megjelenő sajtótermékekre. Az online sajtótermékekre ugyanez a szabályozás és ugyanezek a kivételek vonatkoznak.
4. Szó sincs tehát arról, hogy Porosenko a „magyarokon állna bosszút” a nyelvtörvénnyel. Ennek kapcsán a magyar kormánysajtó fals állításokat publikál, azt írva, hogy a nyelvtörvény szerint minden kisebbségi nyelvű sajtóterméknek kötelező volna megjelennie ukránul is. hiszen az EU-s nyelvek, valamint az őshonos kisebbségek nyelvei kivételek e szabály alól. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a jogszabály az orosz nyelvű nyomtatott és internetes sajtót komoly nehézségek elé állítja majd, elsősorban költség-oldalról, ugyanis el kell majd készíteni minden orosz nyelvű kiadvány ukrán verzióját is.
5. A hivatali ügyintézés nyelve mostantól alapesetben az ukrán lesz, ugyanakkor a törvény 30. pontja kimondja, hogy az ügyfél kérésére ettől el lehet térni. Tartalmilag tehát a napi ügyintézésben valószínűleg nem sok minden fog változni az eddigi gyakorlathoz képest.
6. A nyilvános rendezvények nyelvének ezentúl a törvény szerint kötelező ukránnak lennie. Ez a jogszabály szerint csak azokra a rendezvényekre vonatkozik, amelyekben van állami (központi adminisztráció, önkormányzati, stb.) részvétel. Ez a megkötés a magánszervezésű rendezvényekre nem vonatkozik, tehát például esküvőkre, mulatságokra. A specifikusan külföldiek számára szervezett rendezvények – tudományos konferenciák, stb. – értelemszerűen kivételek.
7. A magánélet és az egyházi szertartások nyelve teljes egészében kivételt képez a jogszabály alól.
8. Ami az oktatást illeti, a törvény azt ismétli meg, ami az oktatási törvényben szerepel, alapesetben tehát az oktatás nyelve az ukrán, de a kisebbségi iskolákra a másik törvényben lefektetett szabályok vonatkoznak.

A fentiek kapcsán le kell szögezni, hogy a teljes megismerhetőség hiányában a jogszabály szövegének alapos, részletekbe menő, azt az ukrán jogrendszer más elemeivel, valamint Ukrajna nemzetközi kötelezettség-vállalásaival összevető elemzésére még nem került sor. Az már most látszik, hogy az alkalmazás kapcsán számos gyakorlati probléma felmerülésére lehet számítani, a központi kormányzat és a helyi adminisztrációk szintjéről egyaránt. Az is egyértelmű azonban, hogy nincs szó a magyar vagy más kisebbségi nyelvek betiltásáról, azzal együtt sem, hogy az orosz nyelvű sajtó helyzetét a jogszabály valóban érdemben nehezíteni fogja.

Ilyen körülmények között a magyar kisebbség jogainak biztosításában a higgadt, átgondolt, a hasonló helyzetben lévő többi uniós országgal együttműködő, konstruktív diplomácia sokkal hasznosabb, mint a közvélemény felelőtlen, a tényekre fittyet hányó hergelése. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Pekingben tett első vonatkozó nyilatkozata szerencsére az előbbi irányvonalba illeszkedik. Mind Budapest, mind a ukrajnai magyar kisebbség érdeke, hogy a magyar külpolitika ezt a megközelítést képviselje a továbbiakban is.

Rácz András

(Kiemelt kép forrása: 24.hu)

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára.