PC

A Political Capital elemzőinek és vendégszerzőinek blogja a hazai társadalmi, politikai folyamatokról és ezek nemzetközi összefüggéseiről.

Világjárvány

„Nem jelenti a kritika hiányát”

Március 11-én veszélyhelyzetet hirdetett a kormány, ami 15 napra szól. Hétfőn kerül az Országgyűlés elé A koronavírus elleni védekezésről szóló előterjesztés, amelynek gyors elfogadásához a képviselők négyötödének szavazata szükséges. Mit jelent pontosan a veszélyhelyzet? Miért volt szükség a kihirdetésére? Miről szól az új előterjesztés? Mik lehetnek a veszélyei? KARSAI DÁNIEL alkotmányjogászt e-mailben kérdeztük.

Az Alaptörvénynek mindössze négy mondata szól a veszélyhelyzetről. Milyen más jogszabályok jelölik még ki a veszélyhelyzet szabályait?

A főbb szabályok az Alaptörvényen kívül egyrészt a katasztrófavédelemi törvényben, másrészt – mivel egészségügyi, humánjárványügyi veszélyhelyzettel kell szembenéznünk – az egészségügyről szóló törvényben szerepelnek. Továbbá – és konkrétan talán ezek lesznek a legjelentősebb jogszabályok – a kormány az Alaptörvény 53. cikk (2) bekezdése alapján veszélyhelyzetben hozott rendeletei képezik a releváns joganyag részét. Ezek a rendeletek a veszélyhelyzet elmúltával hatályukat vesztik, de addig – mint az már most is látszik – alapvetően befolyásolják mindennapi életünket.

A koronavírus okozta magyarországi helyzet feltétlenül indokolta a veszélyhelyzet kihirdetését, vagy e nélkül is megléphetők lettek volna a március 11-e óta hatályba lépett intézkedések?

Számos intézkedést bizonyosan végre lehetett volna hajtani járványügyi veszélyhelyzet kihirdetése nélkül is (ami szoros jogértelmezés mellett nem is esik az Alaptörvény 53. cikkének hatálya alá, hiszen az csak elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén engedi elrendelni – a járványügyi veszélyhelyzet pedig nem esik egyik kategória alá sem). Így például van lehetőség tömeges szűrővizsgálatokat tartani, a megfertőződött embereket el lehet különíteni, akár otthonukban is. A potenciálian fertőző személyeket is járványügyi zárlat alá lehet helyezni. Lehetséges továbbá rendezvények betiltása, intézmények működésének korlátozása és karantén elrendelése is. Ezek az intézkedések az egészségügyről szóló törvény alapján meghozhatók. Álláspontom szerint az iskolák bezárását is el lehetett volna rendelni mind az egészségügyi törvény, mind a köznevelési törvény alapján. Az egyes, munka világát érintő problémák és a rájuk reagáló kormányzati intézkedések, melyek már rendeleti formát öltöttek, keményebb dió, azokat szinte bizonyosan nem képes a Munka Törvénykönyve rendezni önmagában.

Arra azért felhívom a figyelmet, hogy a kormány jelenleg két járványveszéllyel küzd. Az egyik a fizikai megbetegedést okozó vírus. A másik – legalább ilyen veszélyes – kór az emberek fejében megjelenő szorongás. Ez ellen is legalább annyira küzdeni kell, nyugalom és határozottság sugárzásával, illetőleg annak bemutatásával, hogy a kormány gyorsan és a helyzet súlyának megfelelően kezeli a problémát. A veszélyhelyzet kihirdetése ennek megfelelő, szimbolikus lépés, ezért nem is kárhoztatom a meglépését, még akkor sem, ha esetleg nagyon szigorúan véve szólhatnak érvek amellett, hogy nem volt rá szükség. (Ugyanakkor a világ legsúlyosabb válságát éli át a második világháború óta – mikor kellene veszélyhelyzetet hirdetni, ha nem most?)

Miért van szükség a veszélyhelyzet meghosszabbítására? Mit nem lehetne megtenni abban az esetben, ha 15 nap után az Országgyűlés nem adná meg a felhatalmazást a hosszabbításra?

Az Alaptörvény 53. cikk (3) bekezdése értelmében a kormány veszélyhelyzetben alkotott rendeletei 15 napig maradnak hatályban. Maga a veszélyhelyzet nem szűnik meg e 15 nap lejártával, csak az ez idő alatt alkotott kormányrendeletek hatálya. Magát a veszélyhelyzetet a kormány fogja megszüntetni az Alaptörvény 54. cikk (3) bekezdése szerint, diszkrecionális jogkörben, ha a „kihirdetés feltételei már nem álnak fent”. Az nem világos a szabályozás alapján, hogy pontosan miben merül ki a parlament ellenőrző szerepe, túl azon, hogy felhatalmazást ad a kormánynak a veszélyhelyzeti rendeletek hatályának meghosszabbítására. Az Alaptörvény 1. cikk i) pontja szerint az Országgyűlés különleges jogrendet érintő döntéseket hoz. E szabály alapján a parlament szerintem akár felülvizsgálhatja a kormány döntéseit, például abban az esetben, ha indokolatlanul akarná meghosszabbítani a járványügyi veszélyhelyzet fennálltát.

Tehát akkor a hétfői szavazás nem a veszélyhelyezt meghosszabbításáról, hanem az ez idő alatt hozott rendeletek hatályának meghosszabbításáról szól. Tegyünk helyre még egy dolgot: mihez kell a négyötödös többség (vagyis a 199-ből legalább 160 országgyűlési képviselő igen voksa; a kormánypárti képviselők 133-an vannak)? A veszélyhelyzet alatt meghozott rendeletek hatályának meghosszabbításához, vagy ahhoz, hogy az erre vonatkozó előterjesztést gyorsított formában tárgyalják?

Ez a Házszabálytól való eltéréshez szükséges, hogy a március 23-ai héten (esetleg már hétfőn) elfogadhassák a törvényt. A benyújtott törvényjavaslatból is kitűnően utána már „sima” sarkalatos, azaz a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatát igénylő szavazással döntenek a felhatalmazási törvényről. Az ellenzék tehát csak késleltetni tudja a felhatalmazást, megakadályozni nem.

Meddig tart, ha a képviselők megszavazzák a rendeletek hatályának meghosszabbítást? Az igazságügyi miniszter által március 20-án benyújtott előterjesztésben nem szerepel határidő. Ez így rendben van? Ki dönti el, mikor lehet ezt feloldani? Mi ennek a menete?

A törvényjavaslat jelenleg korlátlan ideig meghosszabbítja a rendeletek hatályban maradását, pontosabban azt a kormány diszkrecionális jogkörébe utalja a veszélyhelyzet megszűnéséig, melynek időpontját a kormány fogja kimondani. A veszélyhelyzetet kihirdető 40/2020. (III. 11.) Kormányrendelet 3. § (2) bekezdése értelmében a kormány folyamatosan felülvizsgálja a veszélyhelyzet fennállásának szükségességét. Úgy vélem, racionálisan nem lehet számon kérni senkin jelenleg, hogy még nem beszél a különleges jogrend végéről. Végtelenül boldog leszek, ha már arról fogunk párbeszédet folytatni, meddig indokolt még a járványügyi veszélyhelyzet fenntartása.

A veszélyhelyzet meghosszabbításáról ki dönthet, és mennyi időre? Mit tehet és mit nem tehet a kormány veszélyhelyzetben? Létezik olyan joganyag, amihez ekkor sem nyúlhat, vagy kimondhatjuk, hogy teljhatalma van? Ki ellenőrzi, illetve milyen ellenőrző mechanizmusok léteznek ebben a helyzetben? Mit lehet tenni, ha a kormány visszaél a teljhatalmával?

A veszélyhelyzetet nem kell „meghosszabbítani”. Azt a kormány kihirdette, és amíg nem szünteti meg, az fennáll. Jelenleg tehát azt tudom mondani, hogy Magyarországon határozatlan ideig veszélyhelyzet van alkotmányjogi értelemben is. Minthogy a járvány magyarországi végét még nem tudjuk pontosan prognosztizálni, önmagában ez nem kárhoztatható. A nagy kérdés az, hogy ezt a járványügyi veszélyhelyzetet milyen jogi tartalommal tölti meg a kormány. Az interjú készítésekor kirívóan és indokolatlanul jogkorlátozó rendelkezést nem tudok mondani, amit pl. az Alkotmánybíróságnak meg kellene semmisítenie.

Különleges jogrendben – mint amilyen a jelenlegi járványügyi veszélyhelyzet is – a kormány majdnem mindent megtehet a veszélyhelyzet elhárítása érdekében. Így törvényeket módosíthat, általános és egyéni rendelkezéseket hozhat. A kormány hatáskörének korlátját képezi az Alaptörvény 54. cikk (1) bekezdése, mely alapján az élethez való jog, a tisztességes eljáráshoz való jog nem korlátozható, a kínzás és az embertelen bánásmód nem megengedhető – de a többi Alaptörvényben foglalt jog igen, akár oly módon is, amit az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglalt szükségesség-arányosság teszt már nem tenne lehetővé. Tehát elviekben megengedett normál körülmények között „aránytalannak” minősülő korlátozás is. Nem lehet továbbá korlátozni az Alkotmánybíróság működését sem (Alaptörvény, 54. cikk (2) bekezdés). Feltéve, de nem megengedve, hogy még a különleges jogrend kereteiben sem igazolható jogfosztó rendeleteket fogadna el a kormány, akkor azt a folyamatosan működő Alkotmánybíróság megsemmisítheti. Amennyiben tehát valaki visszaélést tapasztal, akkor az Alkotmánybírósághoz fordulhat.

Mit érdemes mérlegelniük a parlamenti ellenzéki pártoknak és a független képviselőknek, amikor A koronavírus elleni védekezésről szóló előterjesztésről szavaznak?

Erre pusztán alkotmányjogi megfontolások alapján nehéz válaszolni. Úgy gondolom, hogy egy ilyen kétségkívül példa nélküli krízishelyzetben mindenkinek a pártpolitikai érdekeket hátra sorolva a közjón kell munkálkodni, erősítve ezzel a társadalmi szolidaritást. Ugyanakkor ez ellenzéki oldalról nem jelenti a kritika hiányát. Az ellenzéknek ilyen időben is gyakorolni kell legfőbb alkotmányos feladatát: a kormány ellenőrzését. Jelen esetben ez jelenti a vélt vagy valós hiányosságokra való rámutatást, másfelől a helyeslendő kormányzati intézkedések maximális támogatását (ne feledjük, senkinek nincs a bölcsek köve a zsebében a járvány megfékezéséhez, ezért is fontos az érdemi párbeszéd).

Fontos, hogy a képviselők nem a veszélyhelyzet meghosszabbításáról szavaznak, az a kormány ellenkező döntéséig fennmarad. „Mindösszesen” a kormány eddig meghozott rendeleteinek a veszélyhelyzet megszűnéséig tartó hatályban maradásáról, ami jelenleg határozatlan időre szóló fenntartást jelent. Úgy vélem, a jogállamiság elvével leginkább az lenne összhangban, ha a kormányrendeletek hatályát egy meghatározott időpontig, mondjuk április 30-áig tartaná fenn az Országgyűlés, ezt követően pedig újra döntene a meghosszabbításról. A parlament működése biztosítható távkonferencia útján is. Erre vonatkozó speciális szabályok nincsenek a jogrendszerben, azokat meg kellene mielőbb alkotni, annak érdekében, hogyha az egészségügyi helyzet nem teszi lehetővé a képviselők fizikai jelenlétét, akkor is zavartalan maradjon a működése a legfőbb népképviseleti szervnek.

Szitás Katalin

 

A címlapfotót Karsai Dániel bocsátotta rendelkezésünkre.

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára

A Political Capital hírlevelére itt iratkozhat fel:

Megosztás