A politikai megnyilvánulás, véleményalkotás tekintetében Magyarországon pontosan olyan prüdéria figyelhető meg, mint a szexualitással kapcsolatban. Ugyanakkor, ha nem beszélünk a politikáról, nem politizálunk, alávetjük magunkat azok akaratának, akik politizálnak. Létezik még az értelmiségi autoritás? Miért politizáljunk? Miért nem ördögtől való egy párt munkáját segíteni? Ésik Sándor ügyvédet, a Diétás Magyar Múzsa főszerkesztőjét és Radnóti András külpolitikai elemzőt, a Millennium Emerging Europe ügyvezetőjét faggattuk.

Beszélgetésünket azzal a kérdéssel kezdtük, miért kell politizálni, és mit jelent pontosan a politizálás. Ésik Sándor szerint „a politikai megnyilvánulás, véleményalkotás tekintetében Magyarországon pontosan olyan prüdéria figyelhető meg, mint a szexualitással kapcsolatban”. Mindkét diskurzus rendszeresen arra fut ki, hogy inkább csak a kocsmában, sör mellett van helye, de nem egy asztaltársaságban. Ha azonba nem beszélünk a politikáról, nem politizálunk, akkor alávetjük magunkat azok akaratának, akik viszont politizálnak. Ezért „az értelmiségnek el kell kezdeni betölteni azt a szerepét, hogy a politikai kérdésekről beszél”, méghozzá nyilvánosan, nem csak a saját privát köreiben. Radnóti András úgy fogalmazott, „a politizálás állampolgári felelősség, de nem kötelesség”. Ugyanakkor álláspontja szerint „nemcsak a politizálástól való elzárkózás, hanem a pártpolitika, a pártok elutasítása, a civil, nem pártos politikának az erőltetése tévút, sőt káros is, merthogy politikai változást a pártokon keresztül lehet elérni”, vagyis érdemes akkor is a pártokhoz kapcsolódni, ha „mint minden emberi közösségben, a pártban való részvétel is súlyos kompromisszumokkal jár”.

Kíváncsiak voltunk, milyen személyes motivációk sarkallták arra beszélgetőpartnereinket, hogy politizálni kezdjenek. Radnóti válaszában kiemelte, hogy „a frusztráció, a létező politikai opciók hiányossága” motiválta, úgy érezte a 2010-es évek közepén, ha az ő generációja nem lép be a politikai térbe, nem érhető el változás. Ezen felül annak a felelősségnek a felismerése is szerepet játszott a politikával való foglalkozásban, hogy ha ő maga nem száll be, mások fognak helyette; továbbá az abba vetett hit, hogy van értelme 10-20 ezer olvasóhoz eljutni, megosztani velük a véleményét, ezáltal pedig alakítani a politikai diskurzust.

Ésik 2007-ben személyes hangvételű bloggal lépett a nyilvánosság elé, majd fokozatosan egyre többet írt közéletről, politikáról, 2016-ban pedig a Facebookra „költözött” Diétás Magyar Múzsa néven. Ahogy fogalmazott, ez az oldal „azért van, hogy megírjam azokat a cikkeket, amiket szerettem volna elolvasni, de nem találtam”. Időbe telt, míg ez a forma hatást tudott kifejteni, de az elmúlt mintegy 1,5 évben ez már érzékelhető volt.

Azt firtatva, hogy miként változott a politikai elemzés az elmúlt bő két évtizedben, Radnóti András úgy reagált, részben az orbáni értelmiségellenességnek, részben a generációváltásnak a következménye, hogy egyre kevésbé van jelentősége az (értelmiségi) autoritásnak: „Tibi atya, Puzsér Róbert vagy épp Tamás Gáspár Miklós valószínűleg ugyanolyan mértékben éri el a közönséget”. Ésik Sándor szerint 10 évvel ezelőtt „mindenki a politológus pózából elemzett”, majd szerinte szétváltak a szerepek, a tévében kommentálókra (punditok), és a megrendelésre, pénzért tanácsot adókra. Álláspontja szerint ő egy harmadik műfajt csinál, „amikor az értelmiség hozzászól a politikához”, ezt nem tekinti elemzésnek, mivel nem szisztematikus, nem adatalapú. Radnóti vitatkozva azt vetette fel, szerinte „nem válik el a tévés pundit a fizetett tanácsadótól”, ugyanis „a legtöbb professzionális elemző rejtett agendával működik”, mivel „a politikai elemzésből Magyarországon nem könnyű megélni, elképzelhető, hogy nem is lehetséges, ezért a legtöbben felcsapnak tanácsadónak is, ami szükségképpen valamelyik párthoz láncolja őket”, amivel nem lenne gond, ha a közönséget tájékoztatnák erről, ám „ez elég gyakran elmarad”.

Az értelmiség és politika viszonyát tovább boncolva Radnóti kifejtette, hogy az éles válaszvonalat „nem a pártokon kívül, felett álló értelmiségi és a politikus közt” látja, mivel a „pártokon belül is megvan ugyanez a dichotómia, a háttérember és a frontpolitikusok között”. A szerepek különbsége meglátása szerint „leginkább a felelősség természetében fogható meg, politikai természetű felelősséget politikusok vállalnak”, olyan emberek, akik nem politikusok, „ilyen felelősséget nem vállalnak, akkor sem, ha történestesen egy párt tagjai, aktivistái, tanácsadói”, mivel ez nem a politika alakítását, hanem a politika alakításához adott segítséget jelenti. Az értelmiségi szerep tekintetében nem lát különbséget aközött, hogy „valaki egy Facebook-oldalon írja le a véleményét a jó és a rossz politikáról, vagy valaki egy párt belső fórumain teszi ezt”. A saját szerepfelfogásával kapcsolatban úgy foglalt állást, azért fejti ki elsődlegesen a Momentumon belül nézeteit, mert szerinte „így hasznosul a legjobban, mivel a politikai változás eszközei a pártok”. Ésik Sándor 2011 és 2018 között több különféle ellenzéki mozgalom alapításánál volt jelen, így került kapcsolatba a Momentummal is. Ugyanakkor nem akart párttag lenni, így a Momentumnak ahhoz a csoportjához csatlakozott, amelyik a 2018-as választási program jogállamisággal kapcsolatos részét írta. Majd – Radnótival ellentétben – arra a következtetésre jutott, hogy legjobban nem egy párt háttérembereként tud működni, hanem a közben felépült nyilvános felületén keresztük megszólítva az embereket.

Az úgynevezett megmondói szerep tekintetében az ügyvéd és a külpolitikai elemző is egyetértett abban, hogy egyrészt a szerep demokratizálódott, vagyis szinte bárki számára kínálkozik tér, hogy kifejtse nézeteit, álláspontját, a közönség pedig eldönti, relevánsnak, érdekesnek tartja-e mondandóját. Másrészt sokkal inkább a szakértelemre van igény, mint az erkölcsbírói, moralista attitűdre, aminek az is az oka, hogy a morális autoritás – amivel a rendszerváltó értelmiség bírt –, mára kiveszett, nem öröklődött át az új értelmiségi generációra. Konkrét példával illusztrálva, ha Ésik Sándor mint jogász megírja, hogy egy esetleges kormányváltást követően az elszámoltatás miként valósítható meg, vagy Radnóti András mint a kelet-európai országok politikájának szakértője megírja, hogy Ukrajnában miért nem minden az, aminek látszik, akkor annak van súlya. Míg ha ugyanebben a szerepben arról értekeznek, hogy az ellenzéki együttműködés abban a formában, amelyben megvalósult miért lehet adott esteben reménytelen, annak – a morális autoritás híján – kevésbé.

A teljes beszélgetés – melynek felvétele 2021. október 15-én volt – itt meghallgatható:

 

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára. 

A Political Capital hírlevelére itt iratkozhat fel: