A rendszerváltás óta eltelt időszak egyik legnagyobb kudarca, hogy a mindenkori politikai elit képtelennek bizonyult a magyar cigányság integrációjára. Ennek fontos oka, hogy nem sikerült olyan fórumokat kiépíteni, amelyek ténylegesen alkalmasak lettek volna a romák képviseletére. Bár a kisebbségi önkormányzati rendszer, sok kanyarral, már a múlt század vége óta alakulgatott, a 2010 után a Fidesz által egyoldalúan megalkotott országgyűlési képviseleti rendszerről már az első pillanatban látszott, hogy alkalmatlan lesz a demokratikus versengés megvalósítására.

Az ORÖ-ban tegnap lezajlott események – sok egyéb mellett – ezt is beigazolták: ha egy rengeteg érdekellentéttől feszített grémium a választókat kizárva, valójában egyetlen parlamenti mandátum sorsáról kénytelen dönteni, nem is lehet más az eredmény, mint az, amit most láttunk.

A hatályos szabályozás anomáliáról n+1-edszer:

• Aki a nemzetiségi listára szavaz pártlista helyett, nincs valódi választási lehetősége. A nemzetiségi listát az országos nemzetiségi önkormányzatok állítják össze (a romák esetében például az Országos Roma Önkormányzat). Senki másnak nincs joga nemzetiségi listát állítani, így a választópolgár egy olyan szavazólappal találkozik a szavazófülkében, amelyen egyetlen lista egyetlen karikájába ikszelhet. Ez nem nevezhető demokratikus választásnak, hiszen ténylegesen nincs választási lehetősége. (A szabályozásnak azzal a részével nincs probléma, hogy el kell dönteni, hogy pártlistára vagy nemzetiségi listára kíván szavazni a nemzetiséghez tartozó magyar állampolgár. Ha nem kéne döntenie, három szavazata lenne, míg a legtöbb választópolgárnak csak kettő, ami sértené a választójog egyenlőségét.)
• A 13-ból 11 nemzetiségnek matematikai esélye sincs arra, hogy kedvezményes mandátumot szerezzen. Kedvezményes mandátumot az a nemzetiségi lista nyerhet, amely legalább negyedannyi szavazatot szerez, mint ahány szavazat az adott választáson egy pártlistás mandátumot eredményez. A részvételtől, az elvesző-, illetve a töredékszavazatok számától függően kb. 100 ezer voks eredményez egy pártlistás mandátumot, a kedvezményes mandátumhoz tehát kb. 25 ezer szavazat szükséges. Csak a német és a roma nemzetiség számlál egyáltalán ennyi választópolgárt, így a többi 11 kisebbségnek matematikai esélye sincs a kedvezményesmandátum-szerzésre.
• Kódolt a visszaélés. Ha egy politikai erőnek megvan hozzá a befolyása, akkor a nemzetiségi lista vezetőjén keresztül egy „olcsóbb mandátumot” tud szerezni magának. Erre jó példa Ritter Imre, aki korábban fideszes polgármesterjelölt volt Budaörsön, 2018-ban pedig a német nemzetiségi lista vezetőjeként szerzett kedvezményes parlamenti mandátumot, hogy aztán a teljes ciklusban együtt szavazzon a kormányoldallal. Bár már 2014-ben és 2018-ban is arra lehetett számítani, hogy a roma nemzetiségi lista vezetője, a lungo dromos Farkas Félix teljes értékű mandátumot szerez, mégsem így történt. A 2022-es választás előtt szemmel láthatóan ambicionálták volna, hogy megszerezzék a teljes értékű mandátumot (a Sztojka-ügynek ez is lehet egy olvasata), ez végül mégsem sikerült.

Érdemi választás nélkül sosem lesz képviselet

Továbbra is alapkövetelmény, hogy tényleges választási versengést biztosító rendszer mentén szavazhassanak a nemzetiségi állampolgárok, tehát ne csak egyetlen lista mellé tehessenek X-et – függetlenül attól, hogy csak szószólót vagy teljes értékű parlamenti képviselőt választanak. Ennek hiányában továbbra is csak látszatképviselői lesznek Magyarország nemzetiségeinek – vagy még azok sem, mint 2022-2026-ban a romáknak.

 

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára. 

A Political Capital hírlevelére itt iratkozhat fel: