Annak mindig oka van, ha a NATO nem a brüsszeli központban tanácskozik. Az 1997-es madridi találkozón Spanyolország 15 éves NATO-tagsága adta az apropót a 21. század kihívásaira felkészülő „új NATO” feladatainak megvitatására. A  héten viszont a 40 éves szövetségi múlttal rendelkező dél-európai ország fővárosában az orosz-ukrán háború nyomása alatt kell stratégiai kérdésekben dönteni. Bár a világ megváltozott az első madridi csúcs óta, az alapkérdés változatlan: hogyan alkalmazkodjon a NATO a megváltozott biztonsági környezethez? SZENES ZOLTÁN, a Magyar Honvédség volt vezérkari főnöke szerint a csúcstalálkozó nehézsége éppen abban rejlik, hogyan tudja a szövetség a háború okozta rövid távú feladatokat a hosszú távú érdekekkel összehangolni.

Madrid 1997- Madrid 2022

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Bár a két madridi csúcstalálkozó (1997. július 8-9.; 2022. június 28-30.) között egy emberöltőnyi idő telt el, több téma összeköti a két vezetői tanácskozást. 1997-ben a NATO határozott építkezésbe kezdett a partnerség területén, három ország meghívásával (Csehország, Lengyelország és Magyarország) elindított egy bővítési folyamatot. A partnerségi program olyan jól sikerült, hogy azóta öt körben (1999, 2004, 2009, 2017, 2020) tizennégy újabb ország lett a NATO tagja. Bár Oroszország háborúval akarja megakadályozni Ukrajna szövetségi tagságát, a NATO – paradox módon – tovább növekszik. Nemrég két semleges ország, Finnország és Svédország nyújtotta be felvételi kérelmét az állandó orosz fenyegetés miatt. Bár Törökország a kurd terrorizmus állítólagos támogatása okán egyelőre nem támogatja az észak-európai országok meghívását, biztosra vehető, hogy diplomáciai erőfeszítések eredményeképp a két „NATO-érett” ország relatíve gyorsan a transzatlanti szövetség tagjává válik. Az új madridi csúcs azonban szintet lép: Ausztrália, Dél-Korea, Japán és Új-Zéland meghívásával egyfajta „ázsiai NATO”-t is szeretne létrehozni. Bár ez a cél a nagyhatalmi versengés miatt valós igény lehet, nehéz elképzelni, hogy a NATO szerepet vállaljon az ázsiai-csendes-óceáni térségben, amikor Európában nincs béke, az orosz háború miatt pedig nagyobb regionális szerepet kell vállalnia a szabályalapú nemzetközi rend fenntartásában.

A jövő heti madridi csúcs egyik fő témája Ukrajna támogatása lesz, amiben általános egyetértés van, de a megoldásokat illetően eltérőek a tagsági vélemények. Bár döntés lesz az Átfogó Segélynyújtási Csomag (CAP) kibővítéséről, a tagállami fegyverszállítások összehangolása továbbra is az Egyesült Államok vezetésével létrehozott ad hoc szervezeti formában (Koordinációs Munkacsoport, Ramstein) történik. A szövetség nem először alkalmazza ezt a munkamódszert, amely tulajdonképpen a konszenzuson alapú döntéshozatal „kicselezése” és felváltása egy önkéntes hozzájáruláson alapuló kötelezettségvállalással. Valójában a NATO nem tudja, milyen stratégia mentén támogassa Ukrajnát: a végső győzelem elérését tűzze a zászlajára, Oroszországot gyengítse, vagy a fegyverszünet / békeszerződés területi veszteségek elismerése melletti megkötését ösztönözze. Várhatóan ezekre a kérdésekre a madridi csúcs (amelyen Zelenszkij ukrán elnök is beszédet mond) sem tud egyértelmű választ adni, az álláspontok viszont valószínűleg közeledni fognak egymáshoz. Talán a hely szelleme segít a problémák megoldásában: 1997-ben Madridban írták alá a NATO és Ukrajna közötti megkülönböztetett partnerségi megállapodást, és hozták létre a NATO- Ukrajna Bizottságot (NUC).

Az első madridi találkozó a politikai kérdések mellett katonai témákkal is foglalkozott, a hidegháború utáni műveleti koncepció (többnemzeti összhaderőnemi haderőcsoport [CJTF]) és a vezetési rendszer (a parancsnoksági struktúra karcsúsítása) átalakítása volt napirenden. A mostani csúcstalálkozó a 2014-ben elfogadott Készenléti Akcióterv (RAP) továbbfejlesztésével foglalkozik, megerősíti a keleti szárnyországokban a NATO-erőket, átalakítja a jelenlegi előretolt katonai jelenlétet erőteljes védelmi felépítéssé. Az „új NATO” a hidegháborús területvédelmi berendezkedésre fog átállni, megnövelt erőkkel védi majd a keleti tagországok függetlenségét és szuverenitását.

Új stratégiai koncepció  

A mostani madridi csúcs deklarált célja, hogy elfogadja a NATO új stratégiai koncepcióját. A 2019. decemberi londoni vezetői értekezlet döntött az új stratégiai koncepció elkészítéséről, melynek tartalmi elemeit a 2021. évi brüsszeli csúcson elfogadták. A szövetség nem bízta a véletlenre ezt a fontos feladatot: egy magas szintű, független szakértői csoportot kért fel a NATO helyzetének felmérésére, javaslatok kidolgozására. A stratégia alapjául szolgáló NATO 2030: Együtt egy új korszakért című szakértői jelentést 2020 decemberében hozták nyilvánosságra. A koncepció alapján történő szövegezés már folyamatban volt, amikor kitört az orosz-ukrán háború, amely alapvetően megváltoztatta a biztonsági környezetet és a NATO-val szembeni elvárásokat. A szövetség egy olyan kényszerpályára került, hogy a korábban elfogadott biztonsági felfogás mellett aktív szerepet kell vállalnia a geopolitikai szembenállás és a globális stratégiai versengés új feladataiban. Biztosra vehető, hogy az új stratégiai koncepció megőrzi a NATO jelenlegi három alapfeladatát (1. kollektív védelem, 2. válságkezelés, 3. kooperatív biztonság), amelyek közül a jövőben az elrettentés és a védelem fog dominálni.

A legtöbb vitát várhatóan az Oroszországgal és Kínával kapcsolatos NATO-politika fogja kiváltani. A 2021. évi brüsszeli nyilatkozat Oroszországot „alapvető fenyegetésként” értékelte, míg Kínát növekvő „rendszerszintű kihívásként” jellemezte. Oroszország megítélése a háború következtében rosszabb lett, politikája a szövetség tartósan megmaradó legnagyobb katonai fenyegetéseként értékelhető. Sokan az Alapító Okirat érvényességét vonják kétségbe, mások a NATO Oroszország kettős megközelítés (dual track) politikájának kudarcáról beszélnek, de vannak érvek a kapcsolatok teljes megszüntetése mellett is – legalábbis amíg Putyin elnök van hatalmon. Múlt héten Olaf Scholz német kancellár a Bundestagban „elképzelhetetlennek” nevezte a partnerséget Oroszországgal „a belátható jövőben”. E tekintetben tehát nagy változás várható a 2010. évi stratégiai koncepcióhoz képest, amely még stratégiai partnerséget ígért Moszkvának.

Oroszország mellett még Kína okoz komoly fejtörést a NATO-nak, amelyet a stratégiai dokumentum valószínűleg felemelkedő hatalomként és globális hatalmi vetélytársként ír le. A hatalmas kelet-ázsiai ország rendszerszerű kihívást jelent a demokratikus országoknak, így a javaslatok majd arra irányulnak, hogy a NATO a jövőben Kínára már egy globális kihívást jelentő szuperhatalomként tekintsen, amely már most biztonsági kihívást és veszélyt jelent az euroatlanti térségben. Az látszik, hogy Washington maga mellé szeretné állítani a NATO-t a Kínával folytatott hatalmi harcban (ezért is kezdte tematizálni a kínai veszélyt 2019-ben), az azonban kérdéses, hogy mennyire tudja bevonni a transzatlanti szövetséget (és Európát) az amerikai nagystratégiai kérdések alakításába. A NATO tapasztalatai e téren vegyesek, , így a változáshoz egy új „transzatlanti alkura” lenne szükség.

A NATO közös biztonsági percepcióját nem csak az eltérő tagországi orosz és kínai politikák gyengítik. A déli irányból érkező fenyegetéseket is eltérően ítélik meg, hiszen a terrorizmus, az észak-afrikai és a közel-keleti instabilitás, a migráció különbözőképpen érinti a tagországokat. A NATO jövőjére meghatározó befolyást gyakorol, hogy milyen hatékonyan tud együttműködni az Európai Unióval, mennyire tudja összehangolni az atlanti szövetség kollektív védelmi feladatait az EU globális kül- és biztonságpolitikai törekvéseivel. A NATO-t és az EU-t alkotó demokratikus országok kivételes erőt képeznek a nyugati térségben, amelynek megerősítése várhatóan központi kérdés lesz az új stratégiai dokumentumban.

Összességében a NATO új stratégiai koncepciója valószínűleg nem tud a legnehezebb kérdésekre egyértelmű válaszokat adni, de mégis lesz egy iránytűje a szövetségnek, amely utat mutat az elkövetkező egy évtizedben. Ahogyan ezt Jens Stoltenberg NATO-főtitkár megfogalmazta: „A NATO-nak katonailag erősnek kell maradnia, politikailag egységesebbé kell válnia, gondolkodásban azonban globálissá kell átalakulnia.”

Bio

Szenes Zoltán, egyetemi tanár, nyugállományú vezérezredes, a Magyar Honvédség volt vezérkari főnöke (2003-2005), korábban Magyarország első NATO-hoz akkreditált katonai képviselője, 1999 és 2002 között a Szövetség déli szárnyának logisztikai csoportfőnöke. Jelenleg a Magyar Hadtudományi Társaság elnöke és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) professzor emeritusa.

 

A Political Capital a NATO Public Diplomacy Division támogatásával megvalósuló projektjében a NATO hazánk biztonságpolitikájában betöltött szerepét és a NATO új stratégiai koncepciójának Magyarországra gyakorolt hatásait elemzi. A projekt keretében nyilvános vitát kezdeményeztünk, amely során a téma neves magyar szakértőinek vendégcikkeit publikáljuk.

A projekt keretében készült további cikkek, egyéb tartalmak itt elérhetők.