A félelem az „ukranizációtól” az orosz-ukrán háború kapcsán több kelet-európai országban is megjelent, változó jelentéstartalommal. Míg Lengyelország szélsőjobboldali és oroszbarát csoportjai elsősorban az ukrán kisebbség erősödésétől és a lengyel identitás elmosódásától, addig Romániában az erdélyi magyarság és a „mélyállam” felforgató tevékenységétől tartanak leginkább. Magyarországon inkább a revizionista álmokat éleszti újra az ukrán állam szétesésének víziója, Szerbiában pedig az etnikai konfliktusok balkáni fellángolását látják bele.

81%

Év végéig még

19 101 233 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A Political Capital 2022 nyarán három partnerével, a European Western Balkans (Szerbia), a Fundacja Reporterów (Lengyelország) és a GlobalFocus Center (Románia) szervezetekkel együttműködésben vizsgálta az orosz-ukrán háború kapcsán a szélsőséges és a populista jobboldal által terjesztett fő narratívákat.

Az egyik ilyen az „ukranizáció” vagy „ukránosítás” („ukrainisation”), pontosabban az attól való félelem. A fogalom jelentése országonként változik, Magyarországon nem is igazán használt, de ettől még tartalmilag nagyon is jelen van.

Mi az „ukranizáció”?

A kifejezés eredetileg a szovjet politikára utalt, amelynek célja a mai Ukrajna területén élő különböző csoportok és közösségek – néha akár deportálással vagy asszimilációval – történő pacifikálása volt, annak érdekében, hogy az ukrán nyelvet és kultúrát terjesszék az ukrán tagköztársaság területén. A posztszovjet ukrán hatóságok bizonyos mértékig folytatták az etnikai kisebbségekkel szembeni asszimilációs politikát, ami lehetővé tette, hogy a szomszédos országok nacionalistái, köztük Oroszország, Ukrajnát ellenséges „ukranizációs” politika folytatásával vádolják. Az oroszbarát propagandában az ukranizáció kifejezés eredeti jelentése tehát az Ukrajnában az etnikai kisebbségekkel szembeni bánásmódra utal.

Az ukranizáció mint narratíva nemcsak az asszimilációs politikát célozza, hanem az orosz befolyás korlátozására, az ukrán nyelv és kultúra megerősítésére irányuló 2014 utáni politikát is. Ez táplálja azt a narratívát is, miszerint a kisebbségek elnyomása miatt Ukrajna nem méltó a segítségre. Ez a toposz Lengyelországban, Magyarországon, és  Romániában is jelen van, nem függetlenül attól, hogy jelentős lengyel, magyar és román diaszpóra él Ukrajnában.

A „ukranizáció” másik jelentése egy a saját állam alapjainak és területi egységének megbontására irányuló belső fenyegetésre utal. Ez a narratíva szinte csak Lengyelországban és Romániában jelenik meg, ott sem egyformán. Míg a szélsőjobboldali és oroszbarát csoportok Lengyelországban elsősorban az ukrán kisebbség erősödésétől és a lengyel identitás elmosódásától, addig Romániában az erdélyi magyarság és a „párhuzamos állam” felforgató tevékenységétől tartanak leginkább.

Magyarország

Az ukranizáció kifejezés a magyar közbeszédből szinte teljesen hiányzik. Ennek ellenére az ehhez a fogalomhoz kapcsolódó és a többi országban elterjedt narratívák Magyarországon is jelen vannak.

• „Ukrajna egy soviniszta ország, amely megérdemli a sorsát”

A narratíva szerint az ukrán állam elnyomta az ország nyugati részén, a kárpátaljai régióban élő magyar kisebbséget, megfosztva őket alapvető, különösen a kulturális jogaiktól, amelyek elsősorban a magyar nyelvű oktatáshoz kapcsolódnak. Így a szélsőjobboldali körökben Ukrajnát „kisebbségellenes” politikája miatt gyakran nevezik „soviniszta államnak”, amely „megérdemelte sorsát”, az orosz kisebbség védelme pedig legitim indoka volt Putyin támadásának. A fő ellenség pedig a Nyugat, amely egyrészt támogatta és bátorította Ukrajna „kisebbségellenes” politikáját, másrészt kettős mércét alkalmaz.

• „Ukrajna területi felbomlása esély Magyarország számára a történelmi területek visszaszerzésére”

A narratíva szerint az ukrán állam felbomlása vagy területi szétesése megnyithatja az utat Magyarország számára, hogy visszaszerezze Kárpátalját.

Ukránellenes posztok a szélsőjobboldali Bódi Ábel Facebook-oldaláról, az orosz inváziót követően

Lengyelország

Az ezredfordulót követően az „ukranizáció” kifejezést eredeti jelentésében – az ukrán identitáspolitikára utalva –, illetve pejoratívan, módosított jelentésben is használták. Ez utóbbi eleinte a lengyel politikai kultúra hanyatlására (az ellenzéket azzal vádolták, hogy egy „lengyel Majdant készítenek elő”), később az ukrán bevándorlók – majd a háború kitörése után a menekültek – által jelentett kulturális fenyegetésekre utalt. A háború kitörésével ez komplett összeesküvés-elméletté fejlődött: a háttérhatalmak egybe akarják olvasztani Lengyelországot és Ukrajnát, hogy a létrejövő „Ukropolin” az amerikai cionisták bábállama lehessen. Az „Ukropolin” kifejezést egyébként először 2019-ben népszerűsítették a Kreml-barát médiában.

Románia

Romániában a narratívának két különböző változata van: az első szerint a „Románia ukranizációjához” vezető akciók a határokon kívül zajlanak, a második szerint román területen belül. Eredeti jelentésében a kifejezés kizárólag a kijevi kormány állítólagos törekvéseire utalt, hogy erőszakkal asszimilálják a bukovinai román kisebbséget. Emellett a narratíva a magyar kormány olyan állítólagos intézkedéseire is utal, amelyek a román jogállamiság aláásására és a román állam felbomlasztására irányultak azáltal, hogy erdélyi magyarok félkatonai csoportjait felfegyverzéssel ösztönözte a területi autonómia követelésére. Újabban az „ukranizáció” kifejezést a szélsőjobboldali szereplők a „mélyállam” különösen a titkosszolgálatok azon állítólagos törekvésére használják, hogy teljes ellenőrzést szerezzenek az ország lakossága felett. Összességében Romániában a különböző szereplők belbiztonsági veszélyként hivatkoznak az ukranizációra.

Szerbia

Az „ukranizáció” kifejezés nem jelenik meg hangsúlyosan Szerbiában. Ez leginkább a két ország közötti földrajzi távolságnak és annak köszönhető, hogy nem él jelentős szerb kisebbség Ukrajnában. A kifejezés csak a háború alatt jelent meg Szerbiában, az erőszakos ukrán nemzetépítésre és az állítólagos ukrán „nácizmusra” való hivatkozásként. A kifejezést azonban nem kizárólag nacionalista vagy oroszbarát médiumok használják az invázió indoklásaként, hanem a mainstream és Nyugat-barát média, köztük a BBC szerbiai kiadása is. Az „ukranizáció” fogalom korábban a destabilizáció és az etnikai konfliktusok veszélyére, fenyegetésére utalt, nem pedig az ukrán állam politikájára.

A teljes, angol nyelvű elemzés (pdf, 3,14MB) itt érhető el.