Bár a magyarok nagyobb része a béke szükséges feltételének tartja Ukrajna területi integritásának visszaállítását, jelentős azoknak az aránya, akik szerint a kijevi vezetésnek területi engedményeket kell majd tennie. A Political Capital októberben egy reprezentatív közvélemény-kutatás keretében vizsgálta a háborúval kapcsolatos társadalmi véleményeket, a konfliktus kapcsán megjelenő, sokszor dezinformációt tartalmazó narratívák beágyazottságát. A kutatás eredményeit egy sorozatban mutatjuk be, amelyet a legfontosabb megállapításokat tartalmazó közleményünk vezetett fel. A sorozat ötödik része.

Orbán Viktor már a háború elején, a március 15-ei ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy „a háborúból ki kell maradnunk, egyetlen magyar sem kerülhet az ukrán üllő és az orosz pöröly közé”. A július végi tusnádfürdői beszédében is kitartott emellett, mondván, „mi ugyanis úgy látjuk, hogy ez a háború két szláv nép háborúja, amiből mi ki akarunk maradni”. A miniszterelnök által direktben ki nem mondott semlegesség a dezinformációs narratíváknak is visszatérő eleme. A felmérésünk azt mutatja, hogy ez az álláspont meglehetősen népszerű, a megkérdezettek 63 százalék egyetértett azzal, hogy Magyarországnak semlegesnek kellene maradnia a háború végéig, sem Oroszországot, sem pedig Ukrajnát nem kellene támogatni, semmilyen formában.

Különösen a jobboldali szavazók a távolmaradás hívei, a kormánypártiak 80, a Mi Hazánk szimpatizánsainak 74 százaléka értett egyet ezzel. Miközben a többi ellenzéki párt szavazói sokkal megosztottabbak: 42 százalékuk támogatja, 38 százalék ellenzi a semlegességet. A korábbi kérdések alapján közülük többen a határozottabb Ukrajna melletti kiállás hívei, ami szerepet játszik a távoli szemlélő álláspont elutasításában.

A háború befejezését, a mielőbbi békekötést nyilvánvalóan mindenki szeretné; erre nem is kérdeztünk rá a kutatásunkban. Arra viszont igen, hogy a békéhez milyen áldozatokat kellene hozniuk a feleknek. Az orosz agressziót teljesen illegitimnek tartó álláspontból az következik, hogy az orosz csapatoknak ki kell vonulniuk, és vissza kell állítani Ukrajna háború előtti határait – csak így lehet béke. Ezzel a magyarok 46 százaléka ért egyet, ami csak a relatív többséget jelenti. 30 százalék ugyanis épp ellenkező véleményen van, míg további 20 százalék a neutrális, közbülső véleményt osztja.

A békekötést minden elé helyező narratívába az is beleférhet, ha ehhez Ukrajnának áldozatokat kell hozni, azaz területeinek egy részét át kell adnia Oroszországnak. Ezzel a magyarok abszolút többsége, 58 százalék értett egyet, az ellenvélemények aránya sokkal kisebb, 27%.

Viszonylag magas volt azoknak az aránya (19%), akik mindkét állítással egyetértettek. Az ellentmondás mögött részben az is meghúzódhat, hogy a békekötés iránti erős igény felülírja a másik kérdésre adott racionális választ. Ez egyben rámutat arra is, hogy a keretezés mennyire képes befolyásolni az egyéni álláspontokat egy adott kérdésben. A nemzeti konzultációnak nevezett kormányzati kampány tipikus példája a tudatos keretezésnek, abban ugyanis kizárólag a szankciók vélt vagy lehetséges negatív következményeit mutatják be.

A dezinformációs narratívák általában biztosra veszik az orosz győzelmet, és ebből az alapvetésből kiindulva a háború mielőbbi lezárását sürgetik, csökkentve ezáltal az áldozatok számát. A megkérdezettek többsége (58%) egyetért ezzel az érveléssel. Azaz, bár a háború fejleményei nem ebbe az irányba mutatnak, a magyarok nagyobb része úgy véli, hogy Ukrajna veresége elkerülhetetlen, és hogy az ukrán lakosság védelme miatt is sürgető a minél előbbi békekötés.

A békéhez vezető utat eltérően látják a fő pártpreferencia-csoportokban. Ahogyan a sorozatunk korábbi részeiben, úgy most is a kormánypárt és a Mi Hazánk szimpatizánsai azok, akik hajlamosabbak az Ukrajna számára kedvezőtlenebb forgatókönyveket támogatni, míg az ellenzéki pártok szavazói jobban előtérbe helyezik a megtámadott fél érdekeit.

Módszertan

A reprezentatív közvélemény-kutatás adatfelvételét a Medián végezte 2022. október 15-21. között, 1002 fő telefonos megkeresésével.

A pártpreferencia-csoportok vizsgálata

Az ellenzéki oldalon több, csupán néhány százalékos támogatottságú párt helyezkedik el. Ebből kifolyólag a lekérdezés mintájába ezek támogatói alacsony elemszámmal kerültek be, ami nem teszi lehetővé az ezekben a csoportokban kapott eredményekből történő, megfelelő megbízhatóságú általánosítást. A további vizsgálatainkhoz ezért összevontan kezeltük az ellenzéki pártok támogatóit. A kivételt a Mi Hazánk szavazói képviselik, őket a többi ellenzéki szavazótól elkülönítve vizsgáltuk. Egyrészt azért, mert a párt háborúval kapcsolatos álláspontja sok ponton eltér a többi ellenzéki pártétól, másrészt pedig a mintában kapott válaszok is ezt erősítik meg. Miközben ugyanis a kérdésekre érkezett válaszok között a többi ellenzéki párt szimpatizánsai között alig volt érdemi eltérés, a Mi Hazánk esetében legtöbbször markáns különbségeket tapasztaltunk. A mintában a három pártpreferencia-csoport súlyozatlan elemszáma (azaz ennyi fő kérdeztünk meg) a következő: Fidesz-KDNP: 382 fő, Mi Hazánk: 64 fő, ellenzéki pártok Mi Hazánk nélkül: 309 fő. Utóbbi csoporton belül (tehát nem a teljes mintában) a pártok megoszlása így alakult: DK (32%), MKKP (20%), Momentum (18%), MMM (7%), Jobbik (6%), LMP (5%), MSZP (4%), Nép Pártján (4%), Párbeszéd (3%). Az elemzésünkben a Mi Hazánk nélküli pártpreferencia-csoportra ellenzéki pártok néven hivatkozunk.