A nemzetközi befolyásépítés alapvető nemzeti érdek, természetes és legitim tevékenység, ami egy ország gazdasági, politikai, biztonsági érdekeinek érvényesítését szolgálja. A 2010-es évektől zajló magyar befolyásépítés ugyanakkor számos sajátossággal rendelkezik. Magyarország mára kisodródott az európai és globális főáramból, elidegenedett a saját szövetségi rendszerén belül, érdekérvényesítő képessége és befolyása csökkent. De mit is értünk magyar befolyásépítésen? Mik a fő jellemzői és céljai? Milyen mérleget vonhatunk? Ezekről kérdezte Hunyadi Bulcsú Magyari Pétert, a 444.hu és Zalán Esztert, az EUobserver újságíróját.

Zalán Eszter szerint a befolyásépítés azt jelenti, hogy a magyar kormány igyekszik a mozgásterét úgy kihasználni a nemzetközi színtéren, hogy az a hazai pozícióit minél jobban megerősítse. Az egyik leginkább meglepő mozzanat ebben, hogy alapvetően nem a szövetségi rendszerünk fősodratú erőivel keresi a kapcsolatot a kormány – erre már Magyari Péter hívja fel a figyelmet. Sajátosan keleti logikát tükröz szerinte az, ahogyan a gazdasági és a politikai expanzió igénye összekapcsolódik, például a Külügyminisztérium átnevezésével és átformálásával, vagy a kereskedőházak rendszerének kialakításával.

Részben ezzel függ össze – jelzi Zalán – hogy a Tanácsban egy ideje mindig azt várják, miben lenget be épp vétót a magyar kormány. Ma már azonban jellemzően egyedül marad ezzel a magatartásával, míg a többi 26 tagállam egyre inkább azon dolgozik, hogy Magyarország nélkül jusson előre, ahogy ezt láthattuk az Ukrajnának nyújtott uniós pénzügyi támogatás esetében.

A két interjúalany nem teljesen ért egyet abban, mennyire tekinthető sikeresnek a magyar kormány befolyásépítése. Orbán Viktor nevét ugyan mindenki ismeri Európában, ám ez nem párosul a magyar nemzet egészére nézve pozitív befolyásolási, érdekérvényesítési képességgel az európai színtéren. Zalán szerint a befolyásépítés kudarcának tekinthető, hogy nem sikerült a Fidesznek összegründolnia azt a szélsőjobboldali, populista frakciót, melyet az Európai Néppártból való kényszerű távozása után zászlajára tűzött. Noha az EU-ban bizonyos döntéseket le tud lassítani, vagy némely esetben megakadályozni, valós befolyását nem tudja növelni. Magyari Péter szerint viszont, ha a magát a nemzettel azonosító Fidesz szempontjából nézzük, igenis lehet sikerekről beszélni. Nem is volt olyan rég, amikor egyszerre érkezett finanszírozási pénz – az egymással kibékíthetetlennek tetsző felek, így – az Európai Unió, Oroszország (Paks 2) és Kína (Budapest-Belgrád-vasútvonal) felől, miközben a kormányközeli üzletemberek számára megnyílt a befektetés lehetősége a Balkánon. Továbbá a Vajdaságban és Erdélyben sem vitatható a Fidesz befolyásépítésének sikere. Mindez azzal együtt igaz, hogy a nyugati szövetségi rendszeren belül gyengül a magyar kormány érdekérvényesítő képessége; az pedig, hogy ezt sikerül-e kimozogni, talán már egy negyedéven belül kiderül.

Abban egyetértés mutatkozott a beszélgetőpartnerek között, hogy a nyugati szövetségi rendszeren túl a kelet-európai régióban is romlott Magyarország megítélése. Ebben egyfajta fordulópontnak tekinthető, ahogy a magyar kormány az Ukrajna elleni orosz agresszióra reagált. Az egyik leglátványosabb veszteség az agresszor melletti kiállást követően a Lengyelországgal való viszony megromlása. Ez pedig jelentősen nehezíti, sőt, jelen pillanatban elképzelhetetlenné teszi a Fidesz által tervezgetett európai frakció megalakulását, amelynek egyik alappártja lett volna a lengyel kormánypárt – emeli ki Zalán. Magyari úgy látja, nagyon nehéz ma megbízható és fix partnerekről, szövetségesekről beszélni, konkrét ügyek mentén lehet ugyanis azt vizsgálni, hogy a kormány számára természetesnek tekintett barátságok érnek-e bármit is. Ezek ugyanis nem fekete-fehér és nem „örök barátság vagy örök ellenségesség” játékok, a mostani, sokrétűen összetett világrendben jóval bonyolultabb játszmák ezek.

2023-ra, illetve a 2024-es magyar EU-elnökségre vonatkozóan jóslatokba nem kívánt bocsátkozni egyik interjúalany sem. Magyari a 2011-es elnökségre emlékeztetett, mikor is aligha lehetett előre látni, hogy az akkori elnökség egyik legfontosabb ügye az lesz, hogy közvetíteni kell az eurózóna tagállamai között. Zalán szerint azt érdemes figyelni majd, hogy a magyar uniós elnökség milyen témákat tűz napirendre az égető kérdéseken túl. Ez azért is érdekes, mert a májusi választásokat követően, 2024 második felében lesz esedékes a magyar elnökség, vagyis akkor, amikor a Bizottság, és az EP-frakciók elnyerik végső formájukat.

A témában készíttet tanulmányunk itt érhető el.

A teljes beszélgetés – melynek felvétele 2022. december 8-án volt – itt meghallgatható: