1. Egyre kisebb a valószínűsége, hogy az Orbán-kormány idén hozzájuthat a felfüggesztett uniós forrásokhoz. A kölcsönösen bizakodó nyilatkozatok ellenére sem várható ugyanis, hogy a kormány a március végi határidőre a gyakorlatban is teljesíti az ezek lehívásához szükséges feltételeket. Navracsics Tibor uniós források felhasználásáért felelős miniszter tavaly május óta már jó pár, egyre későbbi dátumot jelölt ki az uniós pénzek beérkezésére, de eddig egyiket sem sikerült tartani. A legutóbbi kormányzati nyilatkozatok már idén nyárról szólnak, de azok is csak az Erasmus+ és a Horizont programokhoz kapcsolódó pénzekre vonatkoznak. A felfüggesztett kohéziós források és a helyreállítási alap sorsa ennél bizonytalanabbnak tűnik.
2. Nem arról van szó, hogy az Európai Bizottság újabb és újabb feltételeket, aggályokat fogalmazna meg, ahogy azt a kormányzati kommunikáció állítja. Arról viszont igen, hogy az ún. szupermérföldköveknek nem elég papíron, látszatintézkedésekkel megfelelni. Az uniós forrásokért cserébe tényleges, a gyakorlatban is működő intézményes változtatásokat várnak el.
3. A késlekedés legfőbb oka valójában az, hogy az uniós feltételek teljesítése a 2010 óta kiépített politikai rendszer részleges visszabontását jelentené. Az uniós követelmények egy része például a tényleges korrupció visszaszorítását célozza, márpedig ismert, hogy „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”, éppen ezért ennek érdemi felülvizsgálatára aligha érdemes számítani. Nem véletlen, hogy a bírói függetlenség helyreállításától is vonakodik az Orbán-rezsim.
4. Az is a kormány állításai alapján elterjedt tévhit, hogy az Orbán-kormánynak csak az Európai Bizottsággal („Brüsszel”) és az Európai Parlamenttel volna vitája. A jogállamisági – vagy hivatalos nevén feltételességi – eljárás elindításáról ugyan az Európai Bizottság döntött, de a javasolt korrekciós intézkedésekről és a források befagyasztásáról az Európai Unió Tanácsában az európai kormányok döntöttek, mégpedig egyhangúan. Nem kizárólag végrehajtó brüsszeli bürokratákkal küzd tehát a magyar kormány, ahogy a magyar miniszterelnök előszeretettel hangsúlyozza, hanem a többi európai állammal is. Ez pedig nyilvánvaló összefüggésben áll azzal, hogy az elmúlt egy évben, az orosz-ukrán háború kapcsán hangoztatott Kreml-barát álláspontja miatt Magyarország egyedül maradt az Európai Unióban – ahogy azt legutóbbi beszédeiben már Orbán Viktor is elismerte.
5. A kialakult helyzetben a kormány a gyermekvédelminek nevezett törvény kapcsán folytatott kommunikációja is arra utal, hogy nem számítanak megegyezésre. Kocsis Máté, a kormánypárt frakcióvezetője úgy fogalmazott: „Arra készüljenek, hogy durva európai és hazai viták lesznek a törvénytervezetekről, amik várhatóan az őszi ülésszakban kerülnek az Országgyűlés elé”. Ugyanerre később Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter is tett utalást. A kormány tehát a pedofil cselekmények elleni fellépésre hivatkozó gyermekvédelminek nevezett törvénnyel már előre magyarázatot gyárt arra az esetre, ha nem lesz megállapodás az uniós pénzekről. Ebben az esetben a kormánypropaganda várhatóan teljes erővel azt fogja sulykolni, hogy azért nincs uniós pénz, mert Magyarország nem hajlandó engedni a brüsszeli LMBTQ-propagandának és pedofiliának. Erre a politikai akcióra pedig a folyamatban lévő uniós eljárások is alapot adnak, hiszen bár a teljesítendő szupermérföldkövek nem szólnak erről a témáról, az Európai Bizottság már az eredeti gyermekvédelmi törvényt is megtámadta az EU Bíróságán, mivel az összemossa a szexuális kisebbségeket a pedofiliával.

Kiemelt kép forrása: AFP

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára.