Az elmúlt 14 évben egyszer sem látszott olyan mértékű turbulencia a magyar politikai életben, mint az utóbbi három hónapban. A február elején kirobbant kegyelmi botrány óta a Fidesz óriási erőfölénye ellenére sem képes uralni a politikai eseményeket. A Magyar Péter és a Tisztelet és Szabadság (TISZA) nevű pártja körül zajló történések dominálják a kampányt, ami jó eséllyel nem is változik június 9-éig. A választás napján azonban nem fog véget érni a politikai küzdelem, sőt, az lesz az igazán izgalmas kérdés, hogy uniós és fővárosi mandátumokkal a kezében képes lesz-e szintet lépni a Magyar Péter-projekt.

A három hónapja még ismeretlen Magyar Péter példátlanul gyors ismertség- és népszerűségnövekedést ért el azzal, hogy Varga Judit lemondott igazságügyi miniszter exférjeként, volt kormánytisztviselőként szembefordult a hatalommal. Az iránta megnyilvánuló választói érdeklődést fokozza, hogy országjáró kampánygyűlései jelentős tömeget vonzanak (még olyan régóta fideszes vezetésű városokban is, mint Debrecen), a közvélemény-kutatások pedig pártjának gyors előretörését jelzik: a TISZA akár a legtámogatottabb ellenzéki párttá válhat a június 9-ei választások után, és a Fidesz kihívójává léphet elő.

Magyar Péternek tartósan sikerült elérnie, amit más ellenzéki szereplőknek legfeljebb ideig-óráig: a kormányoldal védekező szerepbe szorult, és képtelen visszavenni a kezdeményező szerepet. A Magyart támadó intenzív lejárató kampány nem állította meg újabb és újabb választók áramlását a TISZA felé, a törzstáborát viszont – legalábbis egyelőre – eredményesen védi a Fidesz.

Az ellenzéki pártok is elsősorban a Magyar Péter jelentette kihívásra kénytelenek reagálni, számukra a tét még nagyobb: az európai parlamenti mandátumaik után immár a fővárosi önkormányzati pozícióikat is veszélyben érezhetik. Az Országgyűlésben 2026-ig ugyan biztosan helyet foglalhatnak, de teljesen jelentőségüket veszíthetik, ha az EP-választáson elsodorja őket a TISZA.

 

Klasszikus populista recept

A Fidesz az ellenzéki oldalra, az ellenzéki pártok (főként a DK-MSZP-Párbeszéd) a kormányoldalra igyekszik átlökni Magyar Pétert. Ő viszont a klasszikus populista receptet követve másképp osztja fel a politikai teret: „Gyurcsány-Orbán-kormány”-ról beszélve, a kormányoldal és az ellenzéki pártok közé egyenlőségjelet téve teljes egészében elutasítja a jelenlegi politikai elitet. Célja egy minden más pártnál nagyobb, a status quot elsöprő, középen álló új politikai erő létrehozása. Magyar Péter tehát nem olyan centrumpártot akar, amely 5-10 százaléknyi szavazót megcélozva a Fidesz és a DK vezette tömb között helyezkedik el, hanem olyan politikai közepet akar összekovácsolni, amely túlszárnyalja a kormányoldalt és az ellenzéki oldalt is. Azaz magában foglalja az ellenzéki szavazók többségét, a választásra aktivizálható bizonytalanokat és pártnélkülieket, illetve a Fidesz-szavazók egy részét. Magyar Péter ezért utasítja el a teljes politikai elitet, ezért tolja egymásra Orbánt és Gyurcsányt, és ezért használ Fidesz-szavazókhoz is szóló retorikát, szimbolikát. Az országjárás és a budapesti helyszínek váltogatása szintén ezt szolgálja.

A Magyar Péterrel szimpatizáló választók nem feltétlenül gondolják végig, hogy a politikai ajánlatának mi a tartalma, de berobbanását látva úgy érzik, valami új és szokatlanul dinamikus erő van kialakulóban az általuk megunt és hiteltelennek tartott teljes politikai elittel szemben. Ez az unalom és a Fidesszel nem szimpatizáló választókban évek óta gyűlő frusztráció a hatalommal szemben meglévő tehetetlenség miatt különösen fontos tényezőnek látszik a szervezetileg még alig létező TISZA felfutásában.

Óvatosan a közvélemény-kutatásokkal

Ebben a turbulens időszakban a közvélemény-kutatásokat a szokásosnál is óvatosabban érdemes kezelni. Egyrészt azért, mert Magyar Péter felbukkanása új helyzetet teremtett, korábban nem tapasztalt tempót diktál, a rendkívül gyorsan változó közhangulatban még kiszámíthatatlanabb a választói magatartás. Az a tény pedig, hogy először lesz olyan választás, ahol két listás szavazólapon is kifejezhetjük pártpreferenciánkat, tömegeket ösztönözhet arra, hogy az utolsó pillanatban megosszák szavazataikat két párt között. Mivel ezzel a lehetőséggel kevesen vannak tisztában, nem is elvárható a közvélemény-kutatóktól, hogy előrejelezzék, vajon hányan fognak így tenni.

Egyébként pedig az elérhető kutatási adatokat is vélhetően félreértelmezik azok, akik szerint Magyar Péter pártja kizárólag az ellenzéktől vesz el szavazatokat. A TISZA szimpatizánsainak jelentős része ugyanis a bizonytalanok és a pártnélküliek köréből jön, márpedig az elmúlt bő másfél évben sok korábbi Fidesz-szavazó morzsolódott le ebbe a választói csoportba. Hogy milyen létszámban, az pontosan nem tudható, de bizonyosan vannak Magyar Péter mögött korábbi Fidesz-szavazók is.

 

Magyar Péter pártja számára nem egyformán jó terep az EP-választás és az önkormányzati választás

Előbbire egy tisztán listás rendszerben kerül sor, ahol elég néhány jelölt nevét felírni a listára, de a kampány épülhet egyetlen személyre. Utóbbi már jóval bonyolultabb rendszer, ahol helyben beágyazott jelöltek sokasága kell(ene) a sikeres szerepléshez. Ilyen rövid idő alatt a TISZÁ-nak nem volt esélye ezeket a jelölteket megtalálni, felépíteni, így a megyei közgyűlések választási küzdelmébe végül nem szállt be, Budapesten pedig négy kerületben indított csak polgármesterjelöltet (ez csak egy biztonsági tartalékkal több mint a fővárosilista-állításhoz szükséges három).

Magyar Péter belföldi kísérleti terepe így a Fővárosi Közgyűlés lehet, ahol akár meghatározó szerepre is szert tehet, idővel akár ezen a színtéren is eljelentéktelenítve  a Budapestet irányító ellenzéki pártokat. Mindezzel kockázatot is vállal:

• Az ellenzéki szavazók egy részét elfordíthatja Magyar Pétertől, hogy inkumbens ellenzéki polgármesterek ellen is indul (a XI. kerületben László Imre, a XVIII. kerületben Szaniszló Sándor ellen, mindketten DK-sok).
• A mindenkivel szembenálló centrumpozíciót is veszélyezteti az önkormányzati indulás, igaz, a középre helyezkedés fenntartását szolgálja, hogy két ellenzéki és két fideszes vezetésű kerületben állított saját jelöltet (utóbbiak regnáló polgármesterei: D. Kovács Róbert a X. kerületben, Horváth Tamás a XVII. kerületben).
• A Magyar Péter számára is ismeretlen jelöltek, az esetleges támadhatóságuk, hibáik rávetülhetnek a TISZÁ-ra is. (A pártvezető maga is erre hivatkozott, amikor bejelentette, hogy előzetes szándékától elállva mégsem állít megyei listákat.)
• A Fővárosi Közgyűlésben döntéseket kell majd hozni, a TISZA politikusai nem kerülhetik majd el, hogy egy-egy adott ügyben együttműködjenek akár a Fidesszel, akár az ellenzéki pártokkal. A teljes politikai elitet elutasító, „kívülálló” imázs ezzel sérülhet, ami megnehezítheti a 2026-ra történő politikai építkezést.

 

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára.