Korábban a kampánypénzek lenyúlása motiválta kamupártok alapítását, mára inkább a zavarkeltés, a megtévesztés lehet a fő motiváció. A kormánypárt egyszerre tiltja, tűri és támogatja a jelenséget.

Az RTL hétfői tudósítása nyomán újra előkerült a kamupártok ügye. Bár a Political Capital választási szakértőjét is megszólaltatták, a rövid összeállításba érthető okokból sok szempont nem férhetett bele, így az sem, hogy milyen evolúciója volt a kamupárt-jelenségnek az Orbán-rendszer éveiben.

• A 2014-es választás idején teljes volt az anarchia, a legálisan ellopható központi kampánypénzekre csak az nem startolt rá, aki nem szégyellt. 4 milliárd adófizetői forint bánta.
• 2018-ra már legalább a visszafizetési kötelezettséget sikerült törvénybe iktatni, de a hatóságok így sem tudták behajtani a kamupártokhoz vándorolt mintegy 3 milliárd forintot.
• 2022 előtt emelték 27-ről 71-re az országos lista állításához szükséges egyéni jelöltek számát, így már jóval kevesebben álltak neki az aláírásgyűjtésnek. Míg az előző két választáson 13-14 formációt vitán felül be lehetett sorolni a kamupárt kategóriába, 2022-ben már csak két gyanús országos lista került a szavazólapra, de sem a Normális Élet Pártja (NÉP), sem a Megoldás Mozgalom (MeMo) nem felelt meg igazán a kamupárt addig használt definíciójának.

Az egyik ismérve a kamupártoknak ugyanis az volt, hogy valójában nincs politikai ambíciójuk, a választáson való indulásuk célja nem más, mint hogy az államtól lenyúlható százmilliókat zsebre vágják. A Gattyán György nevével 2021 végén berobbant MeMo-nak azonban aligha ez a pár százmillió forint megszerzése volt a célja.

A másik kamupárt-ismérv, hogy a teljes ismeretlenségből tűnnek elő, jellemzően csak a jelöltállítási időszakban, honlapjuk, Facebook-oldaluk minimális életjeleket mutat, vezetőikről, jelöltjeikről semmit nem tudni, kerülik a nyilvánosságot. Gődény Györgyre ez 2018-ban még igaz lehetett, 2022-ben már semmiképp. Azóta viszont eltűnt a nyilvánosság szeme elől, s mivel a friss hírek szerint bár 2026-ban ismét indulna, egyelőre kerüli a nyilvánosságot, ami megint inkább a kamupárt-mintázatot követi.

Ma már jóval kevésbé körülhatárolható tehát, milyen jellemzőkkel írhatjuk le a kamupártokat, és ezt a MeMo útja is jól mutatja. A párt 2021. végi megjelenése nyilvánvalóan az el nem kötelezett kormányellenes szavazókat volt hivatott homályos üzeneteivel megtéveszteni, és 2022-ben sikerült is minden századik szavazatot megszerezniük. A 2024-es EP-választáson már csak 0,37%-ot gyűjtöttek be, de három településen is az általuk támogatott polgármester szerzett mandátumot. Ha ezt vesszük alapul, akár valódi politikai ambícióval rendelkező pártként is tekinthetnénk rájuk, közösségimédia-csatornáikon időről időre adnak is életjelt magukról, de ezzel inkább csak a kötelezőt hozzák, valójában nem váltak az országos politika tényezőjévé. A kormánypárttal való összejátszás sem bizonyítható, de a MeMo választási időszakokban való fel-, majd eltűnése egyértelműen a Fidesz számára kedvező forgatókönyv szerint zajlik, most már négy éve.

A választásokon átívelő kulcsfogalom tehát a megtévesztés. Leginkább akkor nevezhetünk egy politikai formációt kamupártnak, ha van okunk feltételezni, hogy valójában nem igyekszik a parlamentbe, de úgy csinál, mintha. A tényleges motiváció lehet az ellenzéki szavazók megosztása, vagy akár a névismertség erősítése, gazdasági haszonszerzés reményében (Gődény üzletének például vélhetően jót tett a politikai szcénában szerzett ismertsége).

Ami biztos, hogy jól láthatóan a Fidesz nem kívánta a kamupárt-jelenség összes kiskapuját bezárni. Ha lett volna ilyen szándéka – a Political Capital és a Transparency International 2013-as kezdeményezésének szellemében –, már régen csak kincstári kártyán lehetne hozzájutni az országos listák után járó kampánytámogatáshoz, a beszámolási kötelezettséget is megszigorították volna, esetleg a kampányszámla nyilvános vezetését is kötelezővé tették volna. Mindennek hiányában inkább az rajzolódik ki, hogy ellehetetleníteni nem, inkább csak korlátozni kívánták a kamupárt-jelenséget. Ha úgy tetszik, a kamupártok gombamód szaporodását tiltják, bizonyos kamupártok működését tűrik (esetleg kérnek tőlük egy szívességet, lásd A népszavazás intézménye az illiberális Magyarországon című tanulmányunk A kamupártok szerepe című alfejezetét), megint másokét támogatják (lásd a MeMo mellett például Zuschlag János esetét 2014-ből).

A jelenség aligha fog eltűnni 2026-ig, legfeljebb némileg megújult formában zavarnak majd be a kamuformációk a választási versengésbe. A kormányoldalnak minden korábbinál nagyobb szüksége lesz az ellenzéki túlkínálatra, és ha esetleg még a választási szabályokat is úgy módosítják, hogy az nagyobb mozgásteret biztosítson a létező és nem létező kispártok számára, akár még a 2014-eshez hasonló kamupártburjánzás is megismétlődhet.