Egy nyilvánosságra került hangfelvétel szerint Kövér László házelnök egy zárkörű beszélgetésen elismerte, majd azzal próbálta védeni a választókerületek Fidesznek kedvező manipulatív átrajzolását, hogy nem követtek el nagyobb visszaélést, mint korábban más politikai erők. Ebből az állításból – túl azon, hogy tényszerűen nem igaz – kiderül, hogyan gondolkodik a kormányoldal a saját politikai visszaéléseiről: semmi szégyellnivalót nem talál bennük, sőt, teljes mértékben indokoltnak találják, talán még büszkék is rájuk.

A házelnök beismerte azt a nyílt titkot, hogy 2011-ben az egyéni választókerületi térképet a Fidesz saját érdekeinek megfelelően alakította át. A gerrymandering néven ismert jelenség nem csodaszer, a 2014-es választáson nem is volt különösebb jelentősége, a Fidesz nem emiatt győzött, még a kétharmados többsége sem ezen múlott. Egy esetleges szoros választási eredmény mellett viszont a kerülettérkép néhány százalékpontnyi ellenzéki előnyt képes volna átbillenteni a Fidesz javára. Ezt számtalan elemzés, modellszámítás bizonyította az elmúlt években. A kormányoldal sosem tudta megcáfolni a „földrajzi bűvészkedést”, csak következetesen tagadni, illetve az ezzel érvelőket igyekezett hitelteleníteni.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Zárt körben Kövér azzal próbálja elvenni a visszaélés élét, hogy „de csak annyi bűvészkedés volt benne, mint az 1990-es törvényben, amit a szocik alkottak meg”. Az 1990-es törvény (valójában egy kormányrendelet), amit a házelnök említ, az a jogszabály, amelyben a korábbi egyéni kerületi térkép határait rögzítették, és egészen 2010-ig hatályban is volt. Tény, ezt még a rendszerváltás előtti utolsó kormány léptette hatályba. Az erre való hivatkozás kicsit olyan, mint amikor egy bankrabló azzal védekezik, hogy a szomszéd is lopott már tyúkot. 1990-ben ugyanis már évtizedek óta nem tartottak szabad parlamenti választásokat Magyarországon, így aztán senki sem tudhatta, melyik párt mely városrészeken, kistelepüléseken lehet erősebb vagy gyengébb. Ehhez képest 2010 után hat választás részletes, szavazóköri szintű eredményei és a legkorszerűbb szoftverek álltak a Fidesz térképrajzolóinak rendelkezésére.

Kövér érvelése nem egyedi. A Fidesz politikusai és értelmiségi holdudvarának tagjai a kormánypárt kritizált lépései kapcsán gyakran védekeznek azzal, hogy hasonló lépéseket korábban más kormányok is megtettek, illetve az érett nyugati demokráciákban is gyakran előfordulnak ilyenek. A kritikákat jellemzően ennyivel tudják le. A 2010 után elfogadott egypárti alkotmánytól kezdve, a független intézmények informális kormányzati irányítás alá vonásán át, a médiapluralizmus korlátozásáig és a rendszerszintű kormányzati korrupció megmagyarázásáig, szinte minden témában hallható volt ez az érvelés a Fidesz részéről.  Ennek funkciói a következők:

• Önigazolás. Az első Orbán-kormány idején még volt értékrendje a Fidesznek: a „polgári Magyarország” eszméje, amelyről 2010 után a kormány egyik fő tanácsadója mondta ki, hogy az nem volt más, mint egy politikai termék. A második és harmadik Orbán-kormány esetében már nem is beszélhetünk koherens értékrendről, amelyek a kormányzati lépések morális igazolását adnák, így marad az, hogy ezek mégsem rosszabbak annál, amit a korábbi kormányok elkövettek.
• Relativizálás. Az értékrend hiányával és az önigazolás igényével szorosan összefügg, hogy a Fidesz viszonylagosnak tekinti a demokrácia politikai kereteit adó normákat. Érvelésük szerint a Fidesz nem sért semmiféle demokratikus vagy jogállami értéket, hiszen azok nem általános érvényűek, csak a politikai ellenoldal érdekeit szolgálják. Ezzel igazolható, hogy liberális demokrácia helyett illiberális államra van szükség.
• A szekértábor összetartása. Pozitív értékrend hiányában a nacionalista populizmus, a folyamatos ellenségkép-gyártás és az összeesküvés-elméletek tartják össze a fideszes tábort. Ennek szerves része, hogy a rendszer híveinek és haszonélvezőinek folyamatos fenyegetettségérzése legyen. Ebben a felfogásban „mi” csak azt tesszük, amit velünk is megtettek korábban, és ha „ők” visszatérnek a hatalomba, akkor újra „mi” leszünk az elszenvedői a hasonló lépéseknek. Ezért, ahogy Kövér is mondja: „Isten őrizz, hogy ők [az ellenzék] labdába rúgjanak”. Természetesen ezt is úgy fogalmazza meg, mintha minden kormány a Fideszhez hasonlóan akarná biztosítani a leválthatatlanságát: „Ezt természetesen kormánypárti politikusként mondom, minden kormánypárti politikus ezt mondja, vagy legalábbis ezt gondolja magában. Legfeljebb nem meri kimondani nyíltan” – mondja.
• Rendszerszintű változások elfedése. Az önigazoló, az elődökre és másokra mutogató érvelés végső soron arra is szolgál, hogy elemeire bontva elrejtse azt, ami összességében egy autokratikus politikai rendszer kiépítést jelenti. A korábbi magyarországi vagy más országok jelenlegi kormányai is korruptak, manipulálnak a választási rendszerrel, befolyásolják a médiát – állítja a Fidesz mindig csak egy-egy elemről, egy-egy példáról beszélve.

Lényegtelen, hogy a házelnök kiszivárgott szavai arról tanúskodnak-e, hogy a kormányoldalon ténylegesen el is hiszik a saját érveiket, vagy egyszerűen csak cinikusak. A végeredmény, hogy a Fidesz szerint a kormányzásuk „magasztos célja” ma már csak annyi, hogy kénytelenek leválthatatlanná tenni magukat.

Juhász Attila-László Róbert