Miközben a magyar kormány az új geopolitikai valóság kényszere alatt óvatosan korrigálta oroszbarát álláspontját, továbbra is minimum ellentmondásos Oroszország agressziójának megítélése a kormánypárti nyilvánosságban. Az Oroszországot áldozatként bemutató, ukrán- és Nyugat-ellenes vélemények egyrészt a korábbi oroszbarát politika tehetetlenségi erejét mutatják a kormányoldalon, másrészt egy tudatos kettős beszéd részei. Jelentős előrelépés ugyanakkor, hogy a kormány hivatalos kommunikációjában már egyértelmű, hogy Magyarország elítéli az orosz katonai agressziót, és Ukrajna mellett áll.

A magyar kormány óvatosan korrigálta álláspontját

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Miután Orbán Viktor miniszterelnök a Vlagyimir Putyin elnökkel február 1-jén Moszkvában tartott éves találkozóját az alacsony orosz gázár által biztosított „rezsicsökkentés” propagálására használta, az utat pedig sikeres „békemisszióként” állította be, egészen a legutóbbi napokig a magyar kormányzat és külpolitika hivatalosan nem vett tudomást az ukrán-orosz konfliktus eszkalálódásáról, és jól láthatóan nem számolt komolyan a háború lehetőségével. A hazai külpolitika hagyományos szólamait hallhattuk: Orbán Viktor a szankciók ellen érvelt, Szijjártó Péter továbbra is támadta Ukrajnának a magyar kisebbséget valóban sújtó nyelvpolitikáját, illetve a magyar diplomácia akadályozta Ukrajna csatlakozását a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központjához. A magyar kormányzat hozzáállására jó példa, hogy a magyar miniszterelnök a Fidesz-frakció február 17-ei utolsó frakcióülésén nem sorolta a külpolitikai kockázatok közé a háború kitörését.

A „szeparatista köztársaságok” február 22-ei elismerését, majd az Ukrajna ellen több fronton meginduló és teljeskörű 24-ei orosz inváziót követően azonban a magyar kormány is beállt az Oroszország elleni uniós támogatók sorába. A kormány a hétfői nemzetbiztonsági kabinet ülésén döntött arról, hogy a Magyar Honvédség megerősíti jelenlétét a magyar-ukrán határ mentén a beszivárgó fegyveres csoportok ellen, illetve felkészül az esetleges humanitárius segítségnyújtásra a háború elől menekülők – köztük az ukránok – részére. Ennek részeként Orbán Viktor telefonon támogatásáról biztosította Volodimir Zelenszkij elnököt, végül 24-én egyértelműen elítélte a háborús agressziót: „európai uniós és NATO-szövetségeseinkkel együtt elítéljük Oroszország katonai fellépését”. Ezzel egy időben Szijjártó Péter külügyminiszter berendelte az Oroszországi Föderáció budapesti nagykövetét a Külgazdasági és Külügyminisztériumba, hogy közölje vele a magyar kormány álláspontját.

„Hangtompítós” nyilatkozatok

A magyar diplomácia tehát óvatosan korrigált, ugyanakkor a „keleti nyitás” évtizedes politikájának tehetetlenségi ereje miatt több ellentmondásos lépés is jellemzi.

Orbán Viktor a Honvédelmi Minisztériumban tett 24-ei látogatása során kvázi „semleges álláspontra” helyezkedve hangsúlyozta, hogy „Magyarországnak ebből a katonai konfliktusból ki kell maradnia”, a helyzetet Ukrajna és Oroszország között meglehetősen eufemisztikusan „feszültnek nevezte”, és határozottan elutasította az elferdített „baloldali javaslatokat” az Ukrajnának nyújtandó katonai segítségről. Korábban Benkő Tibor honvédelmi miniszter a Kreml álláspontjához igazodva kijelentette, hogy Oroszország „nem támadta meg Ukrajnát”, helyette a népköztársaságok kérésére „bevonult”, és „békefenntartói feladatokat lát el”. Az ilyen nyilatkozatok erősen tompítják az Oroszországgal szembeni kritikus nyilatkozatok élét. Mint ahogy az is, hogy bár Magyarország végül támogatta a nemzetközi szankciókat, a COREPER-ülésen mutatott külön utas véleménye az orosz állami médiában is pozitív visszhangot kapott.

A magyar kormány a régió „galambja”

Miközben Lengyelország és Románia újabb NATO-csapatokat fogadott, Szlovákia pedig hosszas vonakodás után jóváhagyta az Egyesült Államokkal januárban kötött (és Magyarország által már korábban ratifikált) védelmi együttműködési egyezményt (DCA), a magyar hadvezetés kifejezetten cáfolta és feleslegesnek nevezte a Magyar Honvédség és a NATO keleti szárnyának magyarországi megerősítését. Még a magyar kormány legközelebbi szövetségesének számító lengyel kormány is kritizálta a magyar szolidaritás hiányát, amikor Marcin Przydacz „ukránellenes magyar lépésnek” nevezte Szijjártó Péter fellépését Ukrajnának a NATO Kibervédelmi Központjához való csatlakozása ellen, megjegyezve, hogy az „oroszoknak mintha sikerülne egy NATO-tagországot kivonnia az egységes fellépésből”. Mivel a régió minden országa – beleértve a hagyományosan oroszbarátabb  Bulgáriát – is gyorsabban és hangosabban elítélte Oroszországot, a magyar kormány puhasága a régióban is egyedülállónak számít.

A képet árnyalja, hogy bár az első szankciós csomagot az EU tagállamai teljes egyetértésben fogadták el, a további élesebb szankciókkal kapcsolatban már jóval megoszottabbak a tagállamok. Oroszország leválasztását a nemzetközi pénzügyi rendszerről (SWIFT) például sajtóhírek szerint több uniós tagállam is ellenezte: Magyarországon kívül például Németország, Olaszország és Ciprus is.

A kormányzati médiabirodalom az invázióhoz használt orosz narratívákat visszhangozta

A háborús konfliktus kirobbanását követően általánosságban elmondható, hogy a meghatározó médiumok mindegyike viszonylag objektív, a tényeken és adatokon alapuló percről-percre tájékoztatást (is) nyújt olvasóinak. Amiben a kormány által irányított (állami és magán) médiumok különböznek a kormánykritikus és/vagy független médiától, az az, hogy véleménycikkekben az orosz agressziót legitimáló álláspontokat, az invázióhoz prekoncepcióként használt orosz narratívákat közvetítenek, Ukrajnával szemben pedig kifejezetten ellenségesek. A közösségi médiumokban pedig sokkal inkább ezeket a tartalmakat osztják.

A kormány által irányított média a következő orosz stratégiai narratívákkal igazolta az orosz inváziót:

• Meg kell védeni az Ukrajnában élő orosz kisebbséget az atrocitásoktól vagy az állítólagos genocídiumtól:
  • A fő állami M1 csatornán a közmédia külpolitikai vezető szerkesztője kifejtette, hogy Donyeck és Luhanszk megyék orosz többségű lakosságának védelmében lép fel Putyin.
  • Egy külügyi szakértő szintén azzal indokolta az orosz hadműveleteket az M1-en, hogy „genocídium, azaz a szó klasszikus értelmében vett népirtás történt-e, azt nem tudni” (miközben erre semmilyen bizonyítékot nem tud felvonultatni az orosz fél sem).
  • A Századvég jogi szakértője csütörtök reggel az M1 aktuális csatorna műsorában hangsúlyozta, hogy Vlagyimir Putyin ukrán részről népirtásra hivatkozik, valamint arra, hogy nukleáris fegyverek kifejlesztése zajlik Ukrajnában. Ha ezek az állítások helytállóak, árnyalják a képet, miszerint egyoldalú háborús lépések indultak meg, tette hozzá a szakértő (márpedig ezek az állítások pedig tényszerűen nem helytállóak – Ukrajna a budapesti memorandomban foglaltak értelmében leszerelte háborús arzenálját)
• A NATO vagy Ukrajna agressziója felelős a kialakult konfliktusért:
  • Az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai szakértője az M1 csütörtök reggeli műsorában kifejtette, hogy az Egyesült Államok „erősen dolgozott” azon, hogy Ukrajna „leváljon” Oroszországról, Vlagyimir Putyin számára pedig elfogadhatatlan volt, hogy Oroszország közvetlen közelében közepes hatótávolságú rakétát telepítsenek. Ukrajna valójában egy szuverén állam, aki saját maga határozza meg külpolitikai orientációját. Az ukrán emberek 2014-ben nem nyugati késztetésre űzték el a Janukovics-rezsimet, hanem azért, mert az elnök az utolsó pillanatban – vélhetően orosz nyomásra – nem írta alá az EU és Ukrajna társulási szerződését.
  • Nógrádi György, az egyik legismertebb posztszovjet, ma kormánypárti szakértő szerint Oroszország érdeke, hogy olyan ukrán vezetés legyen, amely nem akar atomfegyvereket. Ukrajna valójában nem rendelkezik nukleáris fegyverekkel, és nem is fejlesztett
• Ukrajna mint állam nem létezik vagy mesterséges képződmény:
  • „Megmondom őszintén, teljesen hidegen hagy, hogy mi lesz az ukránokkal. (…) És nem, baromira nem hat meg mondjuk a Krím helyzete sem. (…) Kiknek van több joguk Erdélyhez, nekünk vagy a románoknak? Pedig kétszer annyi ideje áll a román állam fennhatósága alatt Erdély, mint volt ukrán uralom a Krímben” – fejtette ki a Pesti Srácok szerzője.

A kormánypárti irányultságú anonim vagy átláthatatlan tulajdonosi, szerkesztői struktúrával rendelkező ún. szürke zónába tartozó médiumok még durvább álláspontokat hangoztattak. Az anonim Számok – a baloldali hírek ellenszere Facebook-oldal az összes orosz dezinformációs narratívát kombinálta: „Putyin írásban kérte az Egyesült Államokat, hogy állapodjanak meg a NATO további, keleti irányba történő bővítésének leállításáról. Mivel ezt Biden gyakorlatilag elutasította, az általuk felfegyverzett ukrán hadsereg meg továbbra is ÖLI az orosz embereket, ezért Putyin úgy döntött, hogy célzott támadással felszámolja azokat az ukrán katonai létesítményeket, ahonnan indult a népírtás.”

Az szélsőséges kormánypárti retorikához képest a pár megmaradt és aktív oroszbarát (fringe) oldal tudósítása már-már mérsékeltnek mondható, mivel elsősorban az orosz elnök által hangoztatott „népirtásra” hivatkozva számoltak be az Ukrajna ellen invázióról.

Ami kimarad: az oroszok hamis kisebbségvédő politikája

A teljes sajtóból kimaradnak azok a lelepleződött orosz provokációk, amelyek jól mutatják, hogy Oroszország esetében szó sincs kisebbségvédelemről, tőlük a kárpátaljai magyarok aligha remélhetnek sok jót.

2018-ban az orosz titkosszolgálat szervezte a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) ungvári székházának felgyújtását, tavaly pedig orosz megrendelésre kaptak a kárpátaljai magyarok halálos fenyegetést Beregszászon. Az érveket, hogy miért nem remélhetnek semmi jót a Kremltől a kárpátaljai magyarok, Rácz András szedte össze.

Kiemelt kép: portfolio.hu

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára. 

A Political Capital hírlevelére itt iratkozhat fel: