A hazai választási kampánnyal párhuzamosan változásoknak lehetünk szemtanúi a legnagyobb lélekszámú határon túli magyar közösség belső politikai erőviszonyaiban is. A romániai magyarság körében a Fidesz-szövetséges Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) hegemóniáját egyszerre kezdi ki a magyarországi politikai átrendeződés, a romániai kormányzati megszorítások társadalmi hatása és a helyben alulról szerveződő civil-ellenzéki kezdeményezések megjelenése. Vendégszerzőnk, Jánó Imre írása.

A Simion-ügy és Magyar Péter megjelenése a határon túl

Megrendülni látszik az a sokáig monolitikusnak hitt politikai rendszer, amelyet az Orbán-rezsim a határon túli fejlesztési programok, az erdélyi magyar média szinte teljes lefedése és az RMDSZ-szel kialakított stratégiai szimbiózisa révén épített ki a romániai magyar politika színterén.

Ennek már a 2024-es európai parlamenti választások után voltak pártpolitikai előjelei, amikor az RMDSZ – vélhetően a Fidesz érdekeit is szem előtt tartva – igyekezett blokkolni a frissen alakult TISZA felvételét az Európai Néppártba. Társadalmi szinten azonban a 2025-ös romániai elnökválasztások idején jelentek meg a politikai repedések, amikor Orbán Viktor a tihanyi beszédében a szélsőségesen magyarellenes George Simion (AUR) támogatása felé hajlott. Ez a határon túl kiverte a biztosítékot, olyannyira, hogy az RMDSZ is kénytelen volt elhatárolódni Orbán álláspontjától.

A Simion-ügy teret nyitott Magyar Péternek is, aki szimbolikus, Budapesttől Nagyváradig tartó gyaloglásával próbált betörni a Fidesz törzsterületének tartott nemzetpolitikába, és közvetlen jelenlétével igyekezett alternatívát kínálni a határon túl is.

A Fidesz érzékelte a veszélyt, a parajdi sóbánya katasztrófája idején a magyar kormány gyors, látványos szolidaritási gesztust tett, amelynek keretében az állami média adománygyűjtésén összegyűlt 166 millió forintot megduplázva összesen 332 millió forintos támogatást biztosított a helyiek megsegítésére. Az intézkedést Orbán Viktor személyesen jelentette be és kormányhatározattal erősítette meg, a hangsúlyt a nemzeti összefogás szimbolikájára helyezve.

A következő hónapban, július végén Orbán Viktor szokásához híven Tusványoson tartott beszédet. Rá egy hétre Magyar Péter is többnapos erdélyi körutat tett, útba ejtve Marosvásárhelyt, Parajdot és Nagyadorjánt. A 2025-ös év végéhez közeledve Lázár János Sepsiszentgyörgyön tartott lakossági fórumot, mindeközben pedig az RMDSZ októberi és a Fidesz 2026. január eleji kongresszusain Orbán Viktor és Kelemen Hunor kölcsönösen megerősítették a szövetségüket. A Simion-ügy tehát nem gátolta tartósan a két párt együttműködését, aminek legfőbb alapja a Magyarországról érkező bőséges támogatás. A Telex tavalyi évre vonatkozó összesítése szerint a Bethlen Gábor Alap 2025-ben 90,94 milliárd forint közpénz sorsáról döntött a határon túli magyar közösségek javára. Ebből 34,92 milliárd forint érkezett Erdélybe, a teljes keret közel egyharmada. A pénz jelentős része azonban nem független civil kezdeményezésekhez került, hanem RMDSZ- és NER-közeli alapítványokhoz, egyesületekhez és intézményekhez. Közvetlenül az RMDSZ-hez köthető alapítványokhoz mintegy 5 milliárd forint érkezett az Orbán-kormánytól 2025-ben.

Tüntetéshullám Székelyföldön

A Fidesz mégsem lehet teljesen nyugodt a szövetségesét illetően, mivel a Székelyföldön példátlan elégedetlenségi hullám söpör végig, amely alapjaiban rengetheti meg az RMDSZ mozgósítási potenciálját az április 12-én esedékes magyarországi választás előtt. A tiltakozássorozat Sepsiszentgyörgyről indult, de gyorsan átterjedt Kézdivásárhelyre, Székelyudvarhelyre és Csíkszeredára is, ahol a helyiek szerint 1989 óta nem látott tömeg vonult utcára az RMDSZ részvételével működő román kormány egyes intézkedései ellen.

A közvetlen kiváltó ok a Bolojan-kormány deficitcsökkentő csomagja volt, amely az ingatlanadók drasztikus, néhol 100 százalékot is meghaladó emelését és a fogyatékossággal élők, valamint a rászorulók adókedvezményeinek eltörlését hozta. A helyzet politikai pikantériája, hogy az RMDSZ „Többet a polgárnak, kevesebbet az államnak!” szlogennel kampányolt, kormányzati szerepben mégis asszisztált a megszorításokhoz. Ez a hitelességi válság pedig a legrosszabbkor jön a magyar kormánypártnak, mivel a magyarországi választást illetően a csalódott határon túli szavazók RMDSZ általi mozgósítása is megnehezülhet. Ami segítheti a Fideszt, hogy a székelyföldi szimpatizánsai a politikai összefonódás ellenére élesen elválasztják a magyar kormánypártot az RMDSZ-től. Orbán Viktort a helyiek jelentős része továbbra is hitelesnek és támogatandónak tartja.

A válságkezelés során a sarokba szorított RMDSZ-es városvezetők egy része a felelősségvállalás helyett kétségbeesett bűnbakképzésbe kezdett, megpróbálva a helyi szociális elégedetlenséget külső politikai erők aknamunkájaként keretezni. Ennek legmarkánsabb példája Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester narratívája volt, aki a lakossági fórumán, részben a TISZÁ-t, pontosabban annak egyik aktivistáját vádolta a feszültség szításával. Ez a kísérlet egyértelműen a magyarországi kampány logikáját követte, a cél a felháborodás összemosása volt a Fidesz első számú kihívójával. Ezzel párhuzamosan Csíkszeredában Korodi Attila polgármester a román szélsőséges kártyát húzta elő, azt állítva, hogy a tüntetéseket az AUR és annak helyi embere, Buruş Viorel szervezte.

A polgármesterek próbálkozása látványosan megbukott, mivel a tüntetők és az online térben aktív polgárok mind Antal Árpád tiszázását, mind Korodi AUR-ozását hiteltelennek minősítették és visszautasították, jelezve, hogy dühük nem politikai manipuláció, hanem a megélhetési válság eredménye. A tiltakozók nem kértek az ideológiai terelésből, sőt, Csíkszeredában ultimátumot adtak a vezetésnek, és aláírásgyűjtést helyeztek kilátásba a polgármester leváltására.

A helyzetet tovább súlyosbítja a teljes jogi és politikai patthelyzet, hiszen hiába ígértek a pánikba esett polgármesterek korrekciót, a bukaresti Pénzügyminisztérium világossá tette, hogy a 2026-os évre kivetett adók törvényesen már nem csökkenthetők. Ez a zsákutca végképp hiteltelenítette a helyi vezetők ígéreteit, Antal Árpádéknak így maradt a kármentés és a kompenzációs segélyek rendszere, ami a választók szemében csupán tűzoltás. A kialakult vákuumban az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) is vérszemet kapott: Csomortányi Istvánék nyíltan Kelemen Hunor lemondását követelik és a tüntetők mellé állva próbálják magukhoz csatornázni a csalódott szavazókat.

A magyarországi választások előtti hetekben tehát a romániai magyar politika nem az egységet, hanem a széthúzást és politikai kiábrándultságot sugározza. Az RMDSZ tehetetlensége, a TISZA és az AUR elleni, balul elsült kommunikációs offenzíva, valamint a megélhetési válság együttesen azt eredményezheti, hogy a Fidesz egyik legstabilabbnak hitt határon túli szavazóbázisa éppen a döntő pillanatban fordul el a politikától vagy töredezik szét.

A pártok lövészárkain túl

Az erdélyi politikai közeg abból a szempontból is átalakulni látszik, hogy a korábbi, felülről létrehozott politikai hegemóniát alulról szerveződő civil mozgalmak, helyi TISZA Szigetek és alternatív nyilvánosságot építő független körök kezdték ki. A status quo védelmében a hatalom válaszul nemcsak a hagyományos intézményeit mozgósította, hanem egy újonnan kiépített, Megafon-típusú influenszer-hálózatot és proxy-szervezeteket is csatasorba állított, totális információs háborúvá változtatva a választási küzdelmet. Az ellenzéki térfélen a TISZA erdélyi jelenléte körüli csendet Kátai István, az első erdélyi TISZA Sziget alapítója törte meg. További hivatalos szigetről tudunk Nagyváradon, és egy székelyudvarhelyi Facebook-csoport is feltűnik az online térben. Ezzel párhuzamosan a civil elégedetlenség szakmai bázisát az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom adta, amely a „Mit kívánnak az erdélyi magyarok?” című kiáltványával és a fejlesztési pénzek átláthatóságát követelő térképeivel tematizálta a közbeszédet, muníciót szolgáltatva a független sajtónak és az olyan alternatív nyilvánosságot építő csatornáknak, mint a Miközöd. Ez utóbbi a podcastjaiban és videóiban tabuk nélkül, a kibeszélés erejével ment szembe a hivatalos propagandával.

A válaszlépés nem maradt el, hiszen a Fidesz és az RMDSZ kommunikációs gépezete is újított. A Portik Vilmos által fémjelzett Transzilván csatorna profi stúdióminőségben, a nemzeti egység és az erdélyi szellemiség hívószavaival igyekszik dominálni a nyilvánosságot, miközben a háttérben egy, a budapesti Megafon mintájára működő influenszer-hálózat épült ki. Ez az oldal 2026 januárjában a Meta hirdetési rendszerét politikai nehéztüzérségként használta, a több mint száz futtatott tartalom a nyílt konfrontáció és az identitásépítő propaganda kettősségére épült.

A januári kampány elején az áprilisi magyarországi választást a külhoni magyarság számára egzisztenciális fenyegetésként keretező videók domináltak, amelyekkel párhuzamosan az RMDSZ megtépázott népszerűségét Kelemen Hunor Fidesz-kongresszusi szereplésének sulykolásával, valamint a „sötétzöld politika” elleni populista és a „Világkép” sorozat geopolitikai tartalmával igyekeztek ellensúlyozni. Január második felétől a stratégia a biztos eredmények felmutatására váltott: a magyar kormány által finanszírozott intézményrendszer – a székelyföldi jégkorong, a nagyenyedi kollégium és az MCC – sikereit, valamint a nemzeti összetartozás érzelmi szimbólumait (Himnusz, Nélküled, Magyar mennyegző) felvonultató hirdetési dömping azt az egyértelmű üzenetet rögzítette, hogy az erdélyi magyarság megmaradása és fejlődése kizárólag a jelenlegi Fidesz-RMDSZ szövetség fenntartásával garantálható. A kampány hátterét az Eurotrans Alapítvány tömeges hirdetései biztosítják (2026 januárjában kb. 130 hirdetés), amelyek települési szinten, széles körben kínálnak díjmentes segítséget a magyar állampolgárság megszerzéséhez és a szükséges iratok fordításához. Ez a tevékenység közvetlen technikai támogatást nyújt a választási regisztrációhoz, biztosítva a szavazati jog gyakorlásának adminisztratív feltételeit.

A politikai és gazdasági összefonódást a Pro Economica Alapítvány hirdetése szemlélteti, amely a gyimesfelsőloki Skigyimes Hotel & Wellness szálloda felavatásán keresztül demonstrálják a fejlesztéseket, hangsúlyozva az RMDSZ és a Fidesz politikusainak közös jelenlétét és az együttműködés eredményeit. Mindezzel párhuzamosan, a fizetett hirdetési infrastruktúrán túl egy kevésbé transzparens, de legalább ilyen hatékony kommunikációs réteg is működik, pontosabban azok az erdélyi egyéni influenszerek, akik formálisan nem hirdetnek, mégis a budapesti Megafon-logikához hasonló módon, nagy organikus eléréssel erősítik a kormányzati narratívát. Ebbe a körbe illeszkedik Veres Zsolt és György Hajnalka („Lizike”) is, akik saját csatornáikon, személyes hitelességre és érzelmi azonosulásra építve közvetítik a Fidesz–RMDSZ üzeneteit. Veres Zsolt aktívan részt vett a strasbourgi gazdatüntetésen, ahol magát gazdálkodónak kiadva próbálta lejáratni Magyar Pétert, videóiban a TISZA elnökét az igazi termelőktől elszakadt, külső érdekeket kiszolgáló szereplőként ábrázolva. Lizike ezzel párhuzamosan a könnyedebb, humorosabb formát választja, ám politikai iránya nem kevésbé egyértelmű: jelen volt Lázár János sepsiszentgyörgyi Lázárinfóján, és tartalmaiban visszatérően relativizálja Magyar Pétert, miközben a kormányzati szereplőket a józan ész és a hétköznapi emberek nyelvén megszólaló politikusokként mutatja be. Noha ezek az influenszerek nem jelennek meg a Meta hirdetéstárában, szerepük funkcionálisan ugyanaz: információs tér folyamatos megszállása, az ellenzéki kezdeményezések delegitimálása és a kormánypárti dominancia kulturális-érzelmi újratermelése Erdélyben.

Összességében azonban a székelyföldi tüntetéshullám, az RMDSZ hitelességi válsága, a Fidesz és az RMDSZ kommunikációs offenzívája, illetve a TISZA felbukkanása együtt fragmentált, bizonytalan politikai hangulatról tanúskodik. Miközben a hatalom a nemzeti összetartozás és az intézményesített mozgósítás eszközeivel próbálja stabilizálni bázisát, a civil mozgalmak, a határon túl is megjelenő TISZA Szigetek és az alternatív nyilvánosság repedéseket ütnek a korábbi monolit struktúrán. A Fidesz többsége persze aligha lesz kérdéses az erdélyi szavazók körében, de a részvétel és a támogatottság mértékének változását érdemes lesz figyelni ebben a választói csoportban is.

Jánó Imre, a Political Capital volt gyakornoka és a Külpologika elemzője