Miután véglegessé vált a néhány héten belül hivatalba lépő Magyar-kormány minisztereinek névsora, a nyilvánosságban sokan ideológiai alapon vagy egyes kormánytagok korábbi fideszes kötődése alapján próbálják jellemezni az új kormányt. Ennél lényegesebb, hogy az elmúlt 16 évhez képest az új kormány szerkezetileg és szimbólumaiban is ellenpontja kíván lenni az elmúlt négy Orbán-kormánynak. A legfontosabb szempont ezúttal is a hatékonyság lesz, de nem az orbáni értelemben.

• 1990 óta sosem állt fel 16 minisztérium, de a hivatalban lévő miniszterek száma többször volt már 17 vagy 18 is, az államtitkárok száma pedig dinamikusan gyarapodott az Orbán-kormányok idején. Ahogy 2014 után a kisebb létszámú parlament sem hozott költségcsökkenést, úgy a miniszterek száma sem meghatározó annak tekintetében, hogy az állam mennyit fog magára költeni. Az tehát, hogy sikerül-e működési költségeket lefaragni, ma még nem látszik, ahogy az sem, hogy az új kormánystruktúra hatékonyabban fog-e működni. Az viszont igen, hogy a cél ez: az új kormány szerkezetének kialakításakor a hatékonyság tűnik a kiemelt szempontnak. Az egyes szakterületek jól lehatárolt, önálló tárcával rendelkeznek majd, így a korábban csúcsminisztériumokban eldugott területeknek (pl. egészségügy, oktatás, környezetvédelem) is lesz egyértelmű politikai felelőse. Ez nemcsak a nyilvánosság és a választók, hanem a kormányfő számára is egyértelművé teszi majd, hogy ki elszámoltatható az egyes szakterületekért.
• A nyilvánosságban gyakran emlegetett „szakértői” vagy „technokrata” jelző még nagyon korainak tűnik. A Fideszre jellemző „politikai kormányzás”, azaz a szakpolitika hatalompolitikai célok alá rendelésének ideje azonban nagy valószínűséggel véget ér. Ami még nem látható, hogy az új kormány milyen politikai stratégia mentén fog működni. A legvalószínűbb, hogy a kampányban ígért „működő Magyarország” terén igyekszik majd érzékelhető eredményeket felmutatni. A közszolgáltatások, azon belül is az egészségügy, az oktatás, a közlekedés vagy a gyermekvédelem javítása kiemelt politikai célja lesz a kormányzásnak. Hosszabb távon a szakpolitikai eredményekkel mérik majd a hatékonyságot, és nem azzal, hogy mennyire gyorsan sikerül keresztülverni a parlamenten a törvényjavaslatokat.
• A stratégia érvényesítéséért és a koordinációért a Miniszterelnökség felel majd. Itt minden szakterületnek lesz referense, ami leginkább az 1998 és 2002 közötti első Orbán-kormányban alkalmazott tükörreferatúra-rendszerre emlékeztet. A Miniszterelnökséghez kerültek az uniós pénzek miatt is kiemelt jelentőségű uniós ügyek, ami jelzi, hogy ezt a területet személyesen a miniszterelnök igyekszik felügyelni. Ruff Bálint Miniszterelnökséget vezető miniszter feladata lesz az elszámoltatás és az aktanyilvánosság feltételeinek megteremtése is, ami a kormányzás kezdetének két meghatározó témája lesz. Ezek, túl azon, hogy az első eredményeket is ezeken a területeken lehet várni, szimbolikus értelemben is meghatározóak, a rendszerváltás eddigi teljes időszakától való elhatárolódást tesznek lehetővé, ahogy az is, hogy Magyar Péter nem költözik be a Karmelitába, a képviselők pedig az eddigi képviselői irodaházba.
• A leendő kormány kapcsán gyakran emelgetett „tapasztalatlanság” csak részben jellemző a miniszter-jelöltekre. Orbán Anitának, Vitézy Dávidnak vagy Kármán Andrásnak valójában van kormányzati tapasztalata, mások (pl. Kapitány István, Hegedűs Zsolt) jelentős vezetői tapasztalattal rendelkeznek, és vannak, akik teljesen újoncok a politikában is. Működésüket azonban nem ez fogja elsősorban meghatározni, hanem az, hogy maga a kormányszervezet, a döntéseket végrehajtó kormányzati apparátus mennyire lesz hatékony. Ezen a téren egyelőre komoly emberhiánnyal küzd a felálló kormány.
• A kormányalakítás folyamatában két ügyben lehetett konfliktust érzékelni. Az oktatásiminiszter-jelöltként először felmerülő Rubovszky Rita neve láthatóan ellenkezést váltott ki a TISZA szavazóinak egy részében. Ugyancsak táboron belüli nézeteltérések voltak láthatók, amikor Magyar Péter a sógorát, Melléthei-Barna Mártont jelölte igazságügyi miniszternek. Bár Magyar saját dilemmáit is transzparensen kezelve érvelt a jelölés mellett, ezt sokan elvi szinten elfogadhatatlannak tartják, annak tudatában is, hogy Melléthei esetében nem merül fel, hogy érdemtelenül jelölték volna a posztra. A két apró ügyből bár komoly kára nem származott a TISZÁ-nak, mégis jelzik, hogy a kormányzati döntések során bőven lesz majd megosztottság a TISZA sokszínű táborán belül.

(Kiemelt kép: Magyar Péter Facebook-oldala)