Bezárás
V4

Magyarország és Szlovákia bukhat legnagyobbat Trump háborúján

Noha transzatlanti feszültségre többször volt már példa a történelem folyamán, Donald Trump amerikai elnök mostani gyakorlata példátlan a második világháború utáni amerikai külpolitikai retorikában. Az elnök a júliusi brüsszeli NATO-csúcsot követően egyenesen az Egyesült Államok ellenségének nevezte Európát. Hogyan hathat a V4 országokra Trump kereskedelemi háborúja, és mi várható a NATO-n belüli együttműködés terén?

Donald Trumpnak már az elnöki kampánya is rendkívüli volt abban a tekintetben, hogy egyszerre ment neki a második világháború után kialakult nemzetközi rend három fontos tartópillérének: a NATO-nak, az Európai Uniónak és a globális szabadkereskedelemnek. Bár az elemzők többsége konszolidációban reménykedett, Trump megválasztása után nemhogy normalizálta volna az elnökválasztási kampányára jellemző EU-ellenes retorikát, hanem nyílt kereskedelmi háborút hirdetett, és az USA ellenségének nevezte Európát. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke a múlt héten határozottan bírálta Trump európai szövetségesekkel kapcsolatos álláspontját, felszólítva, hogy becsülje meg szövetségeseit, miután nincsen belőlük olyan sok, és gondoljon erre akkor, amikor Helsinkiben találkozik Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.

Oszd meg és uralkodj!

Csehi Róbert közgazdász szerint Trump kereskedelempolitikája nagyjából úgy foglalható össze, hogy minden olyan terület igazságtalanul működik, ahol az Egyesült Államok negatív kereskedelmi egyeleget produkál, viszont egyetlen szót sem ejt arról, hogy országa a szolgáltatások kereskedelmében évről-évre többletet könyvel el az EU-val szemben. „Trump számára az olyan fogalmak, mint például a relatív komparatív előny, ismeretlenek. Az USA-nak még úgysem érné meg egy sor terméket legyártani, ha termelékenységi szempontból minden versenytársát megelőzné, egyszerűen azért, mert más termékekre koncentrálva sokkal nagyobb hasznot tud realizálni.

Washington még márciusban vetett ki 25, illetve 10 százalékos vámot „nemzetbiztonsági” okokból az acél és az alumínium importjára. Ez Csehi szerint alapjában nem rengetné meg az EU gazdaságát, mivel mindössze az unió teljes exportjának kb. 1, illetve 0,5 százalékát adja. Jelzésértékű ugyanakkor, hogy a külső bizonytalansárga hivatkozva a Bizottság a májushoz képest máris 0,2 százalékponttal vágta vissza a teljes EU és az eurózóna növekedési rátáját. Csehi szerint hosszú távú politikai kockázatot jelenthet a globális kereskedelempolitikára, hogy Trump nemzetbiztonsági okokra hivatkozva igyekszik jogalapot teremteni az importvám kivetésére. (A Világkereskedelmi Szövetségben (WTO) a hidegháború során hétszer, azóta pedig összesen háromszor került sor nemzetbiztonságra hivatkozás miatti vitarendezésre.) Gazdasági és politikai szempontból is erősen vitatható, hogy az acél- és az alumíniumimport veszélyeztetné az amerikai nemzetbiztonságot – mondta a közgazdász. Szerinte Trump az „oszd meg és uralkodj” régiós elvét követi, mivel az autókra kivetett 20-25 százalékos vámok belengetése elsősorban a német gazdaságot sújtja.

Magyarországnak és Szlovákiának fájna legjobban

Kérdéses, hogy Angela Merkelnek sikerül-e egységfrontot kialakítania, pláne úgy, hogy a német kereskedelmi többlet fékezi a többi uniós ország növekedését. Elsősorban Németország teszi ki az EU USA-ba irányuló alumínium- és acélexportjának nagy részét (kb. 23, illetve 29 százalékban), a német kereskedelmi többlet szempontjából pedig az USA és Nagy-Britannia Berlin legfontosabb partnere. További importvámok bevezetése komoly következményekkel járna a német autóiparra nézve, amely a teljes amerikai autóimport nyolcadát adja.

Minél kitettebb egy ország a globális termelési láncnak, annál rosszabbul érintheti Trump kereskedelmi háborúja: ez a WTO szerint Magyarország esetében 65,1, míg Szlovákia esetében 67,3 százalék, ami világviszonylatban Tajvan után a legmagasabb. Csehi ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy az autóiparra kivetett vám GDP-arányosan az „összeszerelő műhelyeket” érintené legrosszabbul, különösen Magyarország és Szlovákia bukhat nagyot. Magyarországon az autógépgyártás 90 százalékban exportra termel, a magyar kereskedelem szerkezetében az USÁ-ba irányuló autók és alkatrészek a teljes kereskedelem 30%-át adják. Utóbbi szempontból Pozsony még Budapestnél is kitettebb, mivel ott ez a 60 százalékot is eléri.  Szlovákia USÁ-ba irányuló autóexportja a teljes szlovák GDP 1,7 százalékát adja, az autószektor pedig a teljes szlovák export 35 százalékát teszi ki.

Csehi Róbert szerint a megoldás kulcsa, hogy a németek képesek-e új piacokat találni, illetve hogy az unió mennyire lesz sikeres a kereskedelem diverzifikálásában. Tusk szerint „még van idő elhárítani a konfliktust és a káoszt”. Az Európai Tanács elnöke a hétfői Kína-EU csúcson azt mondta: Európa, Kína, az Egyesült Államok és Oroszország közös felelőssége, hogy ne rombolják le a világrendet, helyette a világkereskedelem megreformálásával javítsanak rajta. Matura Tamás Kína-szakértő szerint önmagában az, hogy Trump egyszerre hirdetett kereskedelmi háborút az EU és Kína ellen, nem feltétlenül hozza közelebb egymáshoz az utóbbi két szereplőt. Hozzátette ugyanakkor azt is, hogy ezzel elvileg javult az EU Kínával szembeni tárgyalási pozíciója. Mindkét fél a szabadkereskedelem fenntartásában érdekelt, és Peking a segítségért piacnyitást ajánlhat az uniós cégeknek, amire Brüsszel régóta vár. Egy esetleges USA elleni kínai-uniós együttállást azonban többek között olyan stratégiai érdekellentétek súlyosbítják, mint például a szellemi tulajdont érintő jogok, vagy a kínai vállalatok állami támogatásának kérdése.

NATO: az USA egyelőre nem hátrált ki Európa mögül

Trump eddigi stratégiája, hogy a politikai vonal mentén korábban élesen elválasztott kérdéseket összekapcsolja, és alku tárgyává teszi. Csizmazia Gábor szerint a Trump-adminisztráció külpolitikájának megértéséhez meg kell különböztetnünk annak két vonalát: a stratégiai vonala, mely az adminisztráció kül- és biztonságpolitikai szakemberei által előkészített stratégiai dokumentumokban olvasható, illetve a politikai vonal, amely az elnöki retorikában ölt testet. „Az értelmezési nehézségeket – különösen Európában – e két vonal eltérései adják: míg a dokumentumok a Nyugat védelmét hangsúlyozzák, az elnök gyakran kíméletlen kritikával ostorozza annak szereplőit” – mondta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanársegédje. Csizmazia szerint a szóban forgó NATO-csúcs érdekessége, hogy mindkét dimenzió láthatóvá vált. „A legutóbbi G7-csúcs árnyékában sokan aggodalmakkal érkeztek Brüsszelbe, ahol viszont egy a főbb kérdésekben az eddigiekkel összhangban lévő közös nyilatkozat született (pl. a NATO 5. cikkelyére tett utalás, Oroszország felelősségének hangsúlyozása a romló európai biztonsági környezetet illetően)” – hangsúlyozta a szakértő.

„Minden diplomáciai megnyilvánulás ellenére a Trump-adminisztráció folyamatosan (évi közel 40 százalékkal) növelte a NATO keleti szárnyán lévő szövetségesek megnyugtatására kezdeményezett, majd egyre inkább Oroszország elrettentésére irányuló költségvetési tervét, folytatta az amerikai katonák rotációját a térségben, és sikeresen elfogadtatta szövetségeseivel a 30-30-30-30 amerikai kezdeményezést, ami a NATO-szövetségesek mobilizációját hivatott felgyorsítani” – mondta Csizmazia. Hozzátettel azt is, Európa mindemellett „ugródeszkaként” szolgál válságövezetek felé, illetve Lengyelországban és Romániában vannak a NATO ballisztikus rakétavédelem amerikai erőforrásokra épülő elemei, melyek révén az USA európai katonai jelenléte Washington elemi érdeke. Amíg tehát az amerikai tettek pénzben kifejezhető és kézzelfogható eredményeket hoznak, addig a retorikát is célszerű helyén kezelni – legalábbis a katonapolitikai együttműködés terén.

A szerző Zgut Edit, a Political Capital varsói külpolitikai elemzője.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom