Kirekesztő ellenkampánnyal reagált a lengyel kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) Rafal Trzaskowski varsói polgálmester februárban elindított kezdeményezésére, aki az LMBTQ-közösség védelmére irányuló 12 pontos programot hirdetett. Trzaskowski tavaly novemberi főpolgármesteri kampányában lengette be a kezdeményezést, és pár hónappal a választási győzelme után fogott neki a megvalósításnak. A városvezetés 2019-2023 során szállást kíván biztosítani azoknak a fiataloknak, akiket szexuális hovatartozásuk miatt kitagadott a családjuk, az Egészségügyi Világszervezet előírásainak megfelelően pedig bevezetik a toleranciára való nevelést, a szexuális ismeretterjesztést az iskolákban. Noha Trzaskowski többször is hangsúlyozta, hogy a tervezett oktatási programban való részvétel önkéntes, Jaroslaw Kacynski PiS-elnök a lengyel katolikus egyházzal összhangban elítélte a teljes kezdeményezést, amelyet a tradicionális, keresztény lengyel családi értékekre való fenyegetésként és a gyerekekre irányuló erőszakos indoktinációként értékelt. A propagandacsatornává silányított lengyel állami televízió azóta is hasonló kontextusban tárgyalja az intézkedéseket, a PiS-hez lojális platformok pedig március 18-ára tüntetést szerveztek Trzaskowski 12 pontos terve ellen Varsóban.

Kezdeményezésével az ellenzéki Polgári Platform (PO) polgármestere szívességet tett a kormánypártnak, amely az elmúlt hónapok korrupciós botrányai és Adam Adamowicz ellenzéki gdanski polgármester meggyilkolása miatt minimálisan ugyan, de veszített népszerűségéből. Korántsem meglepő a PiS reakciója annak tudatában, hogy a párt mindig is ellenezte a szexuális kisebbségek jogainak akár szimbolikus értelemben történő kiterjesztését.

A PiS számára a tavaszi EP- és az őszi parlamenti választások előtti összetett kihívás abban rejlik, hogy a PO sikeresen egyesítette az ellenzék egy részét az Európai Koalíciónak (EK) nevezett platformban. A liberális Nowoczesnával, a posztkommunista SLD-vel, a Lengyel Néppárttal (PSL) és a zöldekkel kiegészülve a PO a legutóbbi felmérések szerint megelőzte kormányt: a Kantar Millward Brown felmérése szerint az EK 35 százalákot, a kormány pedig 33 százalékot szerezne egy most vasárnapi választáson. Az EK tehát óvatos optimizmussal tekinthet a hagyományosan alacsony részvétel mellett zajló, a legtöbb tagállamban másodrendű nemzeti szavazásként funkcionáló európai parlamenti választásokra. Már csak amiatt is, mert – ahogy az a tavalyi helyhatósági választásokon bebizonyosodott – a PO könnyebben mozgósít az EP-választásokra egyébként is fogékonyabb nagyobb városokban. Az ideológiailag sokszínű ellenzéki koalíció elsősorban arra építi a legitimitását, hogy megelőzzön egy esetleges „Polexit”-et, mivel szerintük az unióval jogállamisági ügyekben évek óta hadakozó PiS-kormány politikája hosszú távon Lengyelország unióból történő kivezetését eredményezi majd.

Noha a lengyelek négyötöde továbbra is pártolja az ország uniós tagságát, a kormány nagyvonalú jóléti osztogatása tükrében ennél többre lesz szüksége az ellenzéknek, ha ősszel választást akar nyerni.  Ennél is fontosabb, hogy Robert Biedron nemrég bejegyzett progresszív baloldali pártja (Tavasz) egyelőre távolságot tart a teljes ellenzéktől. A harmadik legnépszerűbb párt csatlakozásával a totális ellenzék ugyanis jó eséllyel több szavazót tudna mobilizálni, mint a hatalom tábora és potenciális szövetségese, a populista euroszkeptikus Kukiz15 együttvéve. A Tavasz hosszú távú különállása tehát mindenképpen a PiS-nek kedvezne, igaz, nemrég maga a miniszterelnöki ambíciókkal rendelkező Biedron mondta, hogy csak teljes összefogással lehet majd kibillenteni a PiS-t a hatalomból.

Mindezeket figyelembe véve az LMBTQ-téma napirenden tartása több praktikus előnnyel szolgálhat a PiS hatalommegtartása szempontjából. Az egyik az ellenzéki pártok közötti ideológiai ellentétek felerősítése: meleg politikusként Biedron nyíltan kiállt a szexuális kisebbségek jogaiért, míg a PO korábban inkább semleges volt a témában –(a pártot képviselő Trzaskowski programja is kizárólag Varsóra vonatkozik). További ellentéteket szülhet, hogy társadalompolitikai szempontból a Tavasz egyik legfőbb újítása az állam és az egyház teljes szétválasztása, a többi között a katolikus egyház oktatásban betöltött szerepének teljes visszaszorítása. A szekularizációt illetően a PO azonban jóval közelebb áll a PiS status quoban érdekelt pozíciójához, mint Biedronéhoz.

A hagyományos, keresztény családi értékek, azon belül a gyermekek védelmét hangsúlyozó LMBTQ-ellenes üzenet ráadásul könnyedén összeköthető a PiS nemrég bejelentett 5 pontos jóléti intézkedéscsomagjával, amelynek egyik zászlóshajója az 500+ elnevezésű családtámogatási program kiterjesztése. Mindez erős ideológiai köntösbe csomagolva eladható egy olyan szociokulturális környezetben, amely egy 2017-es felmérés szerint még az orosz társadalomnál is kevésbé elfogadó a melegekre nézve. Ráadásul az identitásalapú félelmekre való tudatos rájátszás már a 2015-ös választások előtt is jól működött, amikor Jaroslaw Kaczynski paraziták és veszélyes betegségek hordozóiként ábrázolta a menedékkérőket. A bevándorlásellenes, euroszkeptikus, populista üzeneteivel a vidéki területeken továbbra is jól szereplő, ám a nagyobb városokban visszaszoruló kormánypárt a konzervatív, tradicionalista érzelmek feltüzelésével cementálhatja a bázist, és értékalapon szólíthatja meg a pártban elbizonytalanodott választók egy részét. Ráadásul azzal, hogy a kormány retorikája a gyermekek és az oktatási intézmények „védelmére” összpontosul, a PiS egyben figyelemeltereléssel próbál taktikázni a tanárok április 8-ára meghirdetett országos sztrájkja előtt.

A PiS-t tavaly ősz óta korrupciós botrányok sorozata rázta meg: az egyik, hogy korrupció vádjával letartóztatták a védelmi minisztériumhoz közel álló Polska Grupa Zbrojeniowa cég hat munkatársát, köztük a ma is PiS-es Antoni Macierewicz volt védelmi miniszter sajtótitkárát és a kormányzó párt egy volt képviselőjét. Politikai értelemben mégis a Kaczynski-szalagok bizonyultak a legsúlyosabbnak. A Gazeta Wyborcza lengyel napilap által közzétett hangfelvételek tanusága szerint Kaczynski személyesen egyengetett egy több szempontból is érzékeny varsói nagyberuházást, amellyel nagy valószínűséggel megsértették a párttörvényt. Az ügy egyben kikezdte a „vagyontalan”, visszafogott körülmények között élő pártelnök puritán társadalmi imázsát, aki többször is hangoztatta, hogy nem egzisztenciális megfontolásból politizál. Tehát a nagyvonalú szociális támogatások bejelentése egyben a mérsékelt centrista szavazók megtartására szolgál.

Hatalomtechnikai szempontból nem elhanyagolható az sem, hogy a lengyel kormánypárt nem egyedül, hanem két másik, tőle jobbra álló kis párttal együtt kormányoz: az egyik a Szolidáris Lengyelország (SP) élén álló Ziobro igazságügyi miniszter alkotta blokk, aki folyamatos dominanciaküzdelmet vív Mateusz Morawiecki miniszterelnökkel. Mindemelett a PiS-re külső szélsőjobboldali nyomás is nehezedik: az egyik ilyen a befolyásos Tadeusz Rydzyk atyához köthető Igaz Európa Mozgalom, amely vidéki, vallásos választók körében vihet el pár szavazatot a PiS-től. Kaczyski pártja tehát sok esetben radikális üzenetek beemelésével, a szélsőjobboldali szubkultúra legitimálásával igyekszik kifogni a szelet a tőle jobbra álló szervezetek vitorlájából, amelyre az LMBTQ-ellenes kampány ugyancsak alkalmas lehet.

A szerző Zgut Edit, politológus, a Varsói Egyetem Európáért Központjának vendégelőadója

Címlapfotó: Do Rzeczy

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára.

Megosztás