A várakozásokkal ellentétben semmilyen konkrét bejelentést nem hozott a május 13-ai Trump-Orbán találkozó, mégis jelentős bel- és külpolitikai muníciót szolgáltatott a Fidesznek.
Annak ellenére, hogy a magyar kormányfő volt az első hatalmon levő európai vezető, aki 2016 nyarán kiállt (az akkor még csak elnökjelölt) Donald Trump mellett, Orbán Viktornak több mint két évet kellett várnia a személyes találkozásra. Számos uniós, balkáni vezető vendégeskedett már a Fehér Házban, beleértve a lengyel elnököt, a cseh és a szlovák miniszterelnököt – a magyar kormányfőre tehát csak utolsó V4-vezetőként szakított időt az amerikai elnök. A találkozó nem ajándék volt az Orbán-kormánynak, hanem része az amerikaiak új kelet-európai stratégiájának az orosz és kínai befolyás enyhítésére. Orbán washingtoni útja előtt a magyar honvédelmi beszerzésekkel kapcsolatos tárgyalások előrehaladása nyithatta meg az ajtót.
A várakozásokkal ellentétben konkrét megállapodás bejelentésére nem került sor. A viziten két központi témakör kerülhetett elő: az energiabiztonság, illetve a védelmi- és biztonságpolitikai együttműködés. A közeljövőben magyar honvédelmi beszerzésekkel kapcsolatos konkrét bejelentések várhatók, bár ezek pontos tárgyáról egyelőre csak találgathatunk. Az energiabiztonság területén az együttműködési lehetőségeket behatároló tényező, hogy a fontos közép-európai energetikai projektek részben külső szereplőktől függnek: a fekete-tengeri gázkitermelés és annak Nyugatra szállítása magánvállalatokon, illetve Bukaresten, a krk-szigeti LNG-terminál Horvátországon, míg az olasz LNG útját Közép-Európába megnyitó gázvezeték-összeköttetések megépítése az EU támogatásán is múlik.
Orbán washingtoni látogatását a kormány és a Fidesz bel- és külpolitikai értelemben is teljes sikerként adhatja el. Először is, az amerikai elnök nem hogy nem kritizálta, de meg is védte a magyar kormányfőt, sőt, Trump magához hasonlította Orbánt. Másodszor, az amerikai elnök nyilvánosan egyáltalán nem hozta fel a Magyarországon erősödő kínai és orosz befolyást, külön kiemelve, hogy Budapest jó NATO-szövetséges. Harmadszor, Trump a migrációra adott magyar válaszokat egyenesen példaként állította a többi uniós vezető elé, utalva arra, hogy az EU problémáit Orbán migrációs politikájának elutasítása okozta. A látogatást a kormányzati irányítású média az EP-kampány során felhasználja majd a kormánypárt és Orbán népszerűsítésére, akit meghatározó európai vezetőként állíthatnak be. Külpolitikai szempontból pedig a találkozó erősítheti a magyar miniszterelnök pozícióját Peking és Moszkva, illetve az európai euroszkeptikus blokk egyes erői szemében.
A fontosabb megegyezéseket a felek alacsonyabb szinteken (miniszteri, államtitkári stb.) kötik meg, ahol a lényegi párbeszéd is folyik, és ahol igyekeznek rendezni a jogállamiság, az ukrán-magyar konfliktus, valamint az orosz és kínai befolyás kérdéseit is. Ezeknek azonban eddig sem volt, és ezután sem lesz érdemi kihatása Budapest lépéseire, főleg annak tükrében, hogy a magyar kormányfő fogadásával és méltatásával a Trump-adminisztráció még kevesebb ütőkártyával rendelkezik majd Budapesttel szemben. Az említett ügyekben már csak azért sem lesz előrelépés, mert az illiberalizmus az Orbán-rendszer alapja, az ukrajnai magyar kisebbség a Fidesz számára a szavazatmaximalizálás eszközévé vált, míg az orosz (Paks II, IIB) és kínai (Belgrád-Budapest-vasút, Huawei) beruházások a kormánypárti oligarchák számára a Nyugattól független, illetve azokat helyettesítő forrásokat jelentenek. Az Orbán-rendszer túlélése szempontjából sokkal fontosabb az autoriter politikai rendszer fenntartása és a keleti források bevonzása, mint az Egyesült Államok elismerése. Emiatt Washingtonban erősek maradnak a Magyarországgal kapcsolatos aggodalmak; ebből a szempontból fontos jelzés volt a kétpárti, kétkamarás (mind a szenátus, mind a képviselőház irányából érkező) kritika Orbán kormányával, valamint a találkozóval kapcsolatban. Külügyi kérdésekben pedig a kongresszus lobbiereje jelentős, és ezzel tisztában van Orbán Viktor is.
Az amerikai-magyar kapcsolatoknak a jövőben több fontos próbatételt kell majd kiállniuk. Ugyan az orosz befolyás terjeszkedése inkább az amerikai kormányzat alacsonyabb szintjein fontos, Trump maga is kiemelt figyelmet fordít Kínára. Míg a baráti magyar-kínai kapcsolatok egyelőre nem érték el az elnök ingerküszöbét, ez a jövőben gyorsan megváltozhat, főleg az amerikai-kínai viszony további romlása és a magyar-kínai kapcsolatok ezzel párhuzamos mélyülése esetén. A magyar diplomácia számára az igazi kockázatot az jelentené, ha olyan helyzet alakulna ki, ahol egyértelműen választania kell keleti barátai és nyugati szövetségesei között. Trump esetleges EU-ellenes kereskedelmi háborúja szintén kockázatot jelent Washington és Budapest viszonyára, hiszen az uniós termékekre kivetendő amerikai korlátozások a német iparon keresztül Magyarországot is súlyosan érintenék. A magyar kormány retorikai szinten valószínűleg ekkor is az Európai Bizottságot tenné felelőssé, ez azonban mit sem változtatna a lépés magyar gazdaságra gyakorolt hatásain, aminek következményeként Budapest szakpolitikai szinten kénytelen lenne az egységes uniós fellépést támogatni.
Február végén az Európai Parlament abszolút többsége két fontos határozatban ítélte el az Alekszej Navalnij ellen elkövetett „politikai gyilkosságot”, biztosította...
Az Orbán-kormány az államalapítás ünnepét egy keleti diplomáciai offenzíva megvalósítására használta fel. A nemzeti ünnep, a népszórakoztatásra szolgáló „Európa legnagyobb...
1. Bár az OTP Bankot közvetlenül nem fenyegeti semmiféle jogkövetkezmény amiatt, hogy az ukrán Nemzeti Korrupció-megelőzési Ügynökség (NAZK) feltette a...
2023. május 4-5-én második alkalommal tartották meg a Konzervatív Politikai Akció Konferenciát (Conservative Political Action Conference – CPAC) Magyarországon. Bár...