Két héttel az adott határidő után egyetlen célkeresztbe került intézményvezető sem távozott a hivatalából, a miniszterelnöki ciklusok korlátozása sok kritikát váltott ki, és a migránscsapdából sem sikerült kikecmeregni. Egyelőre tartanak a mézeshetek, így látszólag nincs következménye azoknak a kisebb-nagyobb pofonoknak, amelyekbe kormányzása első heteiben a TISZA beleszaladt. Pedig lesz, a kérdés csak az, hogy mikor.

Nemcsak a kampányban, a kormányzásban is óriási tempót diktál Magyar Péter. Továbbra is rengeteget szerepel, sok területen megkezdte választási ígéreteinek teljesítését, miközben szinte valóságshow-ként közvetíti a mindennapok eseményeit, akár késő este is. A közvélemény-kutatások szerint a választópolgárok egyre nagyobb arányának bizalmát nyeri el: a Závecz friss felmérése szerint pártja a választani tudó biztos szavazók körében már 73-20-ra vezet a Fidesszel szemben. Összehasonlításképp, belföldön a választást „csak” 56-36-ra nyerte a TISZA.

A mézeshetek azonban nem tartanak örökké, és ha előbb vagy utóbb, bármilyen okból megváltozik a politikai klíma, a ma aprónak tűnő hibák nem maradnak majd következmények nélkül. Nem volt rég: a Fideszről közel másfél évtizedig pattant le szinte minden kritika és támadás, majd Magyar Péter megjelenése után semmi sem működött a korábban mindenvivő eszközök közül.

A TISZA is kerülhet olyan helyzetbe, hogy nem fogják érteni, miért büntetik a választók olyasmikért, amikért korábban hajuk szála sem görbült. Hibák vagy legalábbis vitatható lépések ugyanis történtek már az elmúlt hetekben is, csak egyelőre az eufória ködébe vesztek, és kevesen akadtak fenn rajtuk.

„Ugyanolyanok, mint a Fidesz”

A TISZA számára a legfőbb veszélyt az jelenti, ha azt gondolják majd róla, hogy bár szép reményekkel indult, valójában nem sokban különbözik a Fidesztől.

Apróságnak tűnik például, de a Fidesz törvénygyártó gyakorlatát idézi, hogy úgy módosítják a házszabályt, hogy még a jelenleginél is könnyebb legyen törvényeket átverni az Országgyűlésen: a sürgős tárgyalás elrendelésének félévenkénti felső határát a jelenlegi legfeljebb hatról tizenöt alkalomra, míg a kivételes eljárás elrendelését a jelenlegi legfeljebb négyről tíz alkalomra emelik. Igaz, ez csak erre az évre vonatkozik, a két felső határt 2027. január elsejei hatállyal a jelenlegi szintre csökkentik vissza. Az indokolás szerint minderre az uniós források minél gyorsabb megszerzése okán van szükség, ami bár méltányolható cél, mégis, a lépés nem a fékek és ellensúlyok megerősítését, hanem további gyengítését üzenik, és erősen emlékeztetnek a Fidesz gyakorlatára.

Ennél fontosabb, hogy a május 9-én megalakult új Országgyűlés elé is jellemzően egyéni képviselői indítványok formájában érkeznek a törvényjavaslatok. 16 éven át rendszeresen kritizálták ugyanezért az Orbán-kormányokat, egyelőre mégsem változtattak ezen a gyakorlaton. Ennek az egyik oka az lehet, hogy egyszerűen még nem álltak fel azok a minisztériumi apparátusok, amelyek képesek volnának a megfelelő minőségű kodifikált szövegek előállítására, a másik pedig az, hogy közelgő határidők miatt nincs idő hetekig tartó társadalmi egyeztetésre. Tuzson Bence kérdésére adott válaszában Melléthei-Barna Márton mégsem ezekre hivatkozott, hanem arra, hogy szerinte felér a társadalmi egyeztetéssel a tény, hogy a választási kampányban világossá tették, milyen témákban milyen lépésekre készülnek, a választók pedig április 12-én jóváhagyták ezeket. Néhány héttel-hónappal a választás után talán még lehet erre hivatkozni, de az idő előrehaladtával ez egyre kevésbé lesz tartható. A Fidesz sosem ígérte, hogy széleskörű egyeztetéseket fog folytatni, így rá kevésbé is volt veszélyes ennek megkerülése, a TISZA programja viszont sok ponton ígér ilyesmit, a választói így sokkal inkább el is várják ennek megvalósulását, egyszersmind egy átláthatóbb döntéshozatali mechanizmus megteremtését.

A Fidesznek volt bevett gyakorlata a személyre szabott törvényalkotás, a miniszterelnöki ciklusok korlátozásával pedig a TISZA is magára rántotta ezt a vádat, ráadásul úgy, hogy visszamenőleges jogalkotással is támadhatóvá vált. A Magyar Narancsban Mécs János meggyőzően érvel amellett, hogy közjogi értelemben miért nem tekinthető visszamenőlegesnek ez a jogalkotás, de politikai értelemben ez a kezdeményezés bizonyosan lehetett volna sikeresebb. Mégpedig úgy, ha ténylegesen csak 2026-tól ketyegne az óra. A visszamenőlegesség így fel sem merülne, a személyre szabottság pedig átfordítható volna: egyelőre kizárólag Magyar Péterre vonatkozna a korlátozás. Így viszont, azzal évekig támadható lesz a TISZA-kormány, hogy adminisztratív eszközökkel veszi el az esélyét annak, hogy a magyarok valaha is miniszterelnökké választhassák Orbán Viktort. Márpedig ezt jó eséllyel a magyar választópolgárok mindenféle kizárási klauzula nélkül is megoldanák.

A cselekvőképesség lakmuszpapírja

A legtöbb figyelmet a Fidesz által kinevezett intézményvezetők leváltása körüli kálvária vonzza, de az óriási várakozásoknak eddig nem sikerült megfelelni. A politikai nyomásgyakorlás ellenére egyik célkeresztbe helyezett intézményvezető sem mondott le május 31-éig. A kormányfő retorikai nyomásán kívül nem is igazán kellett közvetlenül szembesülniük a váltást egyébként többségében támogató választókkal. Nem szervezett a TISZA komolyabb politikai akciót – például egy tüntetést a Sándor-palota vagy a többi intézmény székháza elé – a vezetők elmozdításáért.

Hiába zajlott tehát hetekig a – sokak ízlésének talán túlságosan durva stílusú – üzengetés, Magyar Péter politikai nyomásgyakorlása nem ért célt. Maradt a közjogi megoldás – ami viszont minden jel szerint nem készült el időre. A TISZA-tábor egy részében csalódást kelthetett, hogy a határidő lejárta után Magyar Péter nem állt elő rögtön konkrét megoldással. A várakozásokat fokozta, hogy május 31-én délután a kormányfő bejelentette, hogy az igazságügyi miniszter társaságában másnap reggel 8 órakor meglátogatják a köztársasági elnököt. Ez meg is történt, de június 1-jén a miniszterelnök a Sándor-palota előtt csak azt mondta el, hogy a frakcióval megkezdi az egyeztetést az alkotmánymódosításról – ennél okkal várhattak sokan jóval konkrétabb bejelentést, leginkább a benyújtásra kész, kodifikált javaslatot. Erre már majdnem két hét elteltével sem került sor, pedig a kormányfő jó ideje megszabta a május 31-ei határidőt, lett volna tehát idő kidolgozni a leváltás módját.

Arról nem is beszélve, hogy az intézményvezetők „jogászkodással” való elmozdítása sokakban szülhet ellenérzéseket. Kétségtelen, hogy a TISZA megkapta ehhez a felhatalmazást, és a 21 Kutatóközpont választás utáni felmérése is igazolja, hogy jelentős támogatottsága van többek között Sulyok Tamás elmozdításának. Sok múlik majd a folyamat részletein, de már hallani azokat a hangokat, amelyek a Fidesz tempójához hasonlítják azt a manővert, amibe az új kormány belekezdett. Vélhetően a miniszterelnök is felmérte a jogászkodás lehetséges kockázatait, nem véletlen, hogy politikai nyomásgyakorlással igyekezett az önkéntes távozást elérni, hiába.

Azért is kellemetlen, hogy az intézményvezetők lecserélésének ügye elakadni látszik, mert ez kikezdheti a kormány cselekvőképességébe vetett bizalmat. Egyelőre nem ez a helyzet, ellenkezőleg, számos területen – kiemelten az uniós források visszaszerzésének ügyében – gyorsan érkeznek az eredmények. Mégis, ha nem sikerül az egyik legkézzelfoghatóbb, szimbolikusan és pragmatikusan is fontos ígéretet teljesíteni, az hamar csalódást okozhat. Ugyanígy, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal felállítása és gyors munkába állása is lakmuszpapírja lesz a cselekvőképességnek, azzal a különbséggel, hogy erre vonatkozóan nem hangzott el konkrét határidő.

Ezek mellett eltörpülnek azok a kisebb malőrök, amelyek inkább csak a tapasztalatlanságból fakadtak, de ha menetrendszerűen érkeznek, erodálhatják a cselekvőképességbe, a kormány professzionalizmusába vetett bizalmat. A rapid igazságügyiminiszter-váltás például megelőzhető lett volna, ha még időben végiggondolják a kockázatokat, ahogy ki nem kényszerített hiba volt az is, hogy Hegedűs Zsoltnak Kapitány István szabad szülészorvos-választásra vonatkozó megnyilvánulását kellett helyreigazítania. Még több kellemetlen reakciót váltott ki, hogy Forsthoffer Ágnes szabadkai látogatása apropóján mindenféle kritikát nélkülöző posztban méltatta a Vajdasági Magyar Szövetséget. Ez utóbbi incidens felkészületlenséget, kompetenciahiányt sugallhatott.

Kikecmeregni a migránscsapdából

Magyarországon alig több mint 100 ezer vendégmunkás dolgozik, arányuk országosan nem éri el a 2 százalékot, foglalkoztatásuk szabályozása mégis fontos politikai téma – különösen az uniós migrációs paktum hatályba lépése és az Európában egyre erősödő bevándorlásellenes hangulat (ld. Belfast) miatt. A pártok a jelszavak szintjén abban versengenek, ki tudja szigorúbban megállítani a migrációt, kormányon viszont mindenki szembesül a realitásokkal. A hazai munkaerőhiány miatt már az Orbán-kormány sem tudott megfelelni a saját migrációellenes retorikájának, most pedig ugyanezzel a kihívással néz szembe Magyar Péter kormánya is.

A TISZA kampányában és programjában is szerepelt az az ígéret, hogy kormányra kerülve 2026. június 1-től felfüggesztenék az Európán kívüli vendégmunkások befogadását. Ebből végül az lett, hogy a külföldi munkavállalók engedélyezésére vonatkozó sokféle jogcímből eltöröltek egyet, hogy így részben teljesíthessék a „leállítjuk a vendégmunkások behozatalát” ígéretet. A munkaerőimport megnehezítése kritikákat váltott ki a gazdasági szereplők körében, a Master Good nevű cég vezetője nyilvánosan is beruházások leállításával fenyegetőzött, amire a miniszterelnök nagyon élesen reagált a legutóbbi kormányszóvivői tájékoztatón. A kormányfő fellépése politikai szempontból népszerű lesz, hosszabb távon azonban meglesz a gazdasági következménye.

Valójában a TISZA pont úgy a migrációellenesség csapdájában vergődik, mint a Fidesz; az Orbán-kormány is rendre szigorította a törvényt, és nem találta az egyensúlyt a bevándorlásellenesség és a rövid távú gazdasági érdekek között. Úgy tűnik, a TISZA még ezzel a hatalmas támogatottságával is úgy érzi, hogy bevándorlásellenességben versenyt kell futnia a Fidesszel és a Mi Hazánkkal. Ez azért hiba, mert növekedési ára lesz, Magyarországon ugyanis már most sincs elegendő munkaerő, az elöregedés miatt pedig csak egyre kevesebb lesz.

Magyar Péter a meleg párok örökbefogadása mellett érvelt a parlamentben; nem kellene sokkal nagyobb bátorság ahhoz sem, hogy a migráció témájában is a Fidesz által kínáltnál (zéró migráció vs. migránssimogató) árnyaltabb álláspontot foglaljon el.

Amíg a mézeshetek tartanak – márpedig hónapokig, vagy akár évekig is tarthatnak –, választói sok mindent elnéznek majd a kormánynak. Mégis, a TISZA a legnagyobb hibát azzal követheti el, ha az aktuális kutatásokból azt a következtetést vonja le, hogy mindent jól csinál, a ballépéseknek pedig nincs következményük.