Egész Lengyelországot megrázta az a rejtett kamerás dokumentumfilm, amelyben áldozataik szembesítik bűntetteikkel az őket gyermekkorukban molesztáló római katolikus papokat. A Siekelski testvérek pedofil papok következmény nélküli bűntetteiről szóló filmje kész politikai vádirat, ami potenciális veszélyt jelent a Jog és Igazságosság (PiS) kormánypárt többségére nézve.

Január óta hirdetik a Ne mondd el senkinek című dokumentumfilm májusi vetítését, a PiS-t láthatóan mégis felkészületlenül érte a sokk, amit kiváltott. Jaroslaw Kaczynski pártja gyakran egyeztetés nélkül, pár óra leforgása alatt képes bármit keresztülverni a törvényhozáson, most azonban inkább csak kármentésre futotta. A PiS napokkal az ellenzék által beadott javaslat mögött lemaradva rukkolt elő a saját indítványával, amelynek keretében a pedofil bűncselekmények büntethetőségének szigorítását javasolták, az igazságügyi miniszter pedig bizottságot állított fel az ügyek kivizsgálására.

Az önmagában is egyedi film társadalmi, politikai hatásait több tényező multiplikálja. A római katolikus egyház meghatározó, a valláson túlmutató szerepet játszik a lengyel társadalom életében: jelentős befolyással bír az oktatás, a kultúra területére, hatással van a lengyel belpolitikai folyamatokra, gondoljunk például az abortusz szigorú szabályozására. A rendszerváltás idején a katolikus egyház hathatós támogatásával szerveződött meg a Szolidaritás mozgalom. Társadalomszervező funkcióján túl erős politikai hátországot biztosít a PiS-nek, főként a délkeleti, konzervatívabb vajdaságokban. A PiS láthatóan nem állt a válságkommunikáció csúcsán: miközben a főszereplők közül három papot elmozdítottak hivatalukból, a lengyel katolikus egyház prímása pedig videóüzenetben kért bocsánatot, a párt egyes tagjai egyházellenességgel kezdték támadni a film rendezőit, Tomasz és Marek Siekelskit.

Nemrég nagy visszhangot váltott ki, hogy Donald Tusk, az Európai Tanács lengyel elnöke, volt kormányfő varsói beszédét egy erősen egyházkritikus üzenet vezette fel: ebben Leszek Jadzewski, a balliberális Liberté Magazin főszerkesztője élesen támadta a katolikus klérust a napvilágra került pedofilbotrányok miatt, az egyházat pedig egy anyagias, morális értelemben bukott intézményként ábrázolta. Tusk ekkor szó nélkül hagyta ugyan az elhangzottakat, a Polgári Platform (PO) később mégis több ponton elhatárolódott a beszédtől. Kaczynski pedig még napokkal a dokumentumfilm megjelenése előtt is arról úgy nyilatkozott, „aki kezet emel a katolikus egyházra, az Lengyelországra emel kezet”.

Az időzítés sem véletlen. Lengyelország választási maraton előtt áll: a májusi EP-választásokat követően ősszel parlamenti, jövő tavasszal pedig elnökválasztást tartanak. A szóban forgó szekularizációs vita korábban mindeképpen kihívást jelentett volna a Polágri Platformnak, a jobbközép párt szociokulturális értelemben ugyanis konzervatív, az egyház szerepét illetően pedig kifejezetten status quo párti álláspontot képviselt. A pedifília kriminalizálása viszont olyan társadalmi konszenzust övező kérdés, amit a PO is kockázatmentesen képviselhet anélkül, hogy elidegenítené vallásos szavazóit. Az ellenzék ezért az EP-kampány központi témájává emelte a gyermekvédelmet: Grzegorz Schetyna, a PO elnöke Kaczynski szavait parafrazálva közölte, hogy „aki a lengyel gyermekekre emel kezet, az Lengyelországra emel kezet”.

A felfűtött politikai hangulat akár a politikai erőviszonyok átfordulását is elősegíthetik.  A PO ugyanis sikeresen egyesítette az ellenzék egy részét az Európai Koalíciónak (EK) nevezett formációban: a liberális Nowoczesnával, a posztkommunista SLD-vel, a Lengyel Néppárttal (PSL) és a zöldekkel kiegészülve a PO a legutóbbi felmérések szerint többször is megelőzte kormányt. A legtöbb felmérés egy ideje 2 százalékpontos különbséget mér a PiS és az EK között, hol az egyik, hol a másik javára.

Miközben a gyermekek védelme központi szerepet kapott a végletekig polarizált lengyel társadalom megnyeréséért folytatott pártküzdelemben, Kaczynski pártja hónapok óta LMBTQ-ellenes üzenetekkel tematizálja a politikai napirendet, ugyancsak a gyermekvédelem témájával összekötve. Ezzel párhuzamosan a PiS – a mérsékelt centrista szavazók megtartásának szándékával – átfogó jóléti intézkedési csomagot jelentett be Kaczynski Öt címen. Az évi 30-40 milliárd złotyt (2200-3000 milliárd forintot) felemésztő csomag kiterjesztené a havi 500 złotys (38 ezer forintos) családtámogatást az első gyermekre is (jelenleg csak a második gyermek után jár, kivéve a mélyszegénységben élőket), bevezeti a 13. havi nyugdíjat, adócsökkentést irányoz elő az alacsony keresetűeknek és jövedelemadó-mentességet biztosít a 26 év alatti fiataloknak. Amíg tehát a PiS jóléti intézkedésekkel igyekszik szavazatokat vásárolni, identitásalapú félelmekre játszva, az LMBTQ-közösségtől próbálja óvni a gyermekeket. Ezt a kommunikációs stratégiát billentette ki a dokumentumfilm, a gyermekvédelemmel összefüggésben megkerülhetetlenné vált ugyanis az egyház bírálata.

Mivel a hagyományosan alacsony részvétel mellett zajló, másodrendűnek tartott EP-választásokon a PO elve könnyebben mozgósít (elsősorban az erre fogékonyabb nagyobb városokban), az EK jó eséllyel megnyerheti a májusi voksolást. Ha így lesz, egészen más hangulatban megy neki Lengyelország az őszi parlamenti választásnak.

Az állam és az egyház teljes szétválasztásának kérdése azonban az ellenzéki együttműködés jövőbeni sikereire is hatással lesz. A harmadik erő, a Robert Biedron által februárban indított baloldali mozgalom, a Tavasz teljes szekularizációt szorgalmaz. Biedron pártja nélkül nem biztos, hogy az Európai Koalícióba tömörülő pártok képesek lesznek leváltani a PiS-kormányt. Ehhez azonban az ellenzéki összefogás motorjaként működő PO-nak az állam és az egyház szétválasztását illető kérdésben is egyértelműbben kellene állást foglalnia. A Pew Research szerint bár a lengyelek 61 százaléka havi szinten jár templomba, a megkérdezettek 70 százaléka gondolja, hogy a vallást távol kellene tartani a politikától, és csak 25 százalék tartja jónak, ha a kormány vallási, lelkiismereti ügyekben iránymutatást ad.

Zgut Edit, a Varsói Egyetem Európáért Központjának vendégelőadója

Címlapfotó: Otopress

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára.