Bezárás
szociálpolitika

Így vélekednek a budapestiek a hajléktalanság kriminalizálásáról

Az Alkotmánybíróság 2019. június 6-án kelt határozata szerint nem alaptörvény-ellenes a szabálysértési törvénynek az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalmára vonatkozó szabályozása. Emlékezetes, hogy 2018. október 15-én életbe lépett a 7. számú alaptörvény-módosítás, amelynek értelmében a rendőrség szabálysértési eljárás alá vonhatja azt, aki legalább háromszor életvitelszerűen közterületen tartózkodott. Ha valaki közterületen szemetelt, vizelt, vagy alkoholt fogyasztott, azzal szemben a korábbi szabályozás értelmében is lehetett eljárást indítani. A legutóbbi módosítás abban hordozott újdonságot, hogy önmagában azt bünteti, hogy valaki közterületen alszik és él. A jelentős közéleti vitát generált módosítás az alkotmánybírókat is megosztotta, hatan ugyanis különvéleményt fűztek a döntés mellé, ezzel jelezve, hogy az indoklás egyes pontjait vitatják.

A hajléktalan emberekkel gyakorlatban foglalkozók szakmai álláspontja egyértelműen az, hogy a problémát nem lehet büntetőjogi eszközökkel megoldani. Ugyanakkor a felmérések szerint a kriminalizációnak a társadalmi támogatottsága sem túl magas. Ezt erősíti az a friss közvélemény-kutatás is, mellyel a Political Capital, az ELTE PPK Szociálpszichológiai Tanszéke és a Menhely Alapítvány a budapestiek hajléktalansággal kapcsolatos attitűdjeit vizsgálta, különös tekintettel a hajléktalanok kriminalizálását lehetővé tevő alaptörvény-módosításra.

A kutatás szerint a fővárosiak 61 százaléka nem tartja elfogadhatónak a hajléktalanságot kriminalizáló alaptörvény-módosítást. Közöttük is kifejezetten magas (42%) azoknak az aránya, akik egyáltalán nem tartják elfogadhatónak a szabályozást. Ugyanakkor 29% szerint valamilyen szinten elfogadható a rendelkezés.

A fővárosiak döntően szkeptikusak az alaptörvény-módosítás hatékonyságával kapcsolatban is. Bő háromnegyedük (77%) úgy véli, hogy a változtatás valójában csak elrejti, nem pedig megoldja a hajléktalanság problémáját.

Az érzelmeket tekintve a budapestiek többségében a hajléktalanok problémái jellemzően sajnálatot és együttérzést váltanak ki. Harag és megvetés alig jellemzi őket. A kérdésekben szereplő három negatív érzelem (undor, megvetés, harag) közül az undor átlagos értéke a legmagasabb, de erről is csupán 16% mondta, hogy valamennyire jellemző lenne rá.

A hajléktalanság kezelését illetően szinte minden budapesti fontosnak tartja, hogy a hajléktalanok emberhez méltó életkörülmények között éljenek, legyen hol megszállniuk, és erre az államnak, az önkormányzatnak törekednie kell. A megkérdezettek közel kétharmada teljes mértékben egyetértett az erre vonatkozó két állítással.

A hajléktalanoknak a közrendre, illetve a közegészségügyre jelentett fenyegetését eltérő mértékben ítélik meg a budapestiek. A hajléktalanokkal kapcsolatos közegészségügyi kockázatot lényegesen magasabbnak ítélik, mint a közbiztonságit. Miközben a megkérdezettek csupán 5 százaléka értett egyet teljes mértékben azzal a kijelentéssel, hogy a hajléktalanok komoly fenyegetést jelentenek a közrendre és a közbiztonságra, a közegészségügyi fenyegetésről már 19% gondolta ugyanezt.

A politikai-ideológiai hovatartozásnak jelentős szerepe van a hajléktalanság és a velük kapcsolatos szabályozás megítélésében. Az alaptörvény-módosítás elfogadhatósága a jobboldali-konzervatívok körében lényegesen magasabb, mint más csoportokban. A hajléktalansággal kapcsolatos általános érzelmek vonatkozásában is érdemi eltérések tapasztalhatók a politikai-ideológiai csoportok között. A pozitív érzelmek (sajnálat, együttérzés) leginkább a baloldali-liberális beállítottságú budapestieket jellemzi, míg legkevésbé a jobboldali-konzervatívokat.

A politikai-ideológiai önbesorolás mellett kétféle beállítódást is vizsgált a kutatás: a tekintélyelvűséget és a szociális dominancia orientációt. Az eredmények alapján minél tekintélyelvűbb valaki, vagy minél inkább helyesli a más csoportok feletti dominanciát, annál elfogadhatóbbnak tartja a hajléktalanokkal szemben akár az erőszakot is. Ebből a szempontból az alaptörvény-módosítás elfogadása és hatása hosszabb távon fontos lehet. Mivel ugyanis az erőszak morálisan nem elfogadható, ezért valamilyen módon az erőszakot támogató személyeknek igazolni kell maguk és a társadalom előtt az erőszak szükségességét. Az pedig, hogy a hajléktalanok kriminalizációja alaptörvényi legitimitást kapott, az emberek bizonyos körében elégséges igazolás lehet az ellenük irányuló esetleges erőszak támogatásához.

A teljes kutatás itt elérhető.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom