Bezárás
szociálpolitika

Milyen jövő vár Európára a koronavírus után?

Közhely, de a pandémia a maga módján mégiscsak történelmi léptékű változást hozott az életünkbe. Bár a koronavírus-járvány kezdete óta szinte minden társadalomtudományi és politológiai eszmefuttatás a pandémiáról szól, kevés az olyan írás, amely holisztikus képet próbál adni a vírus társadalmi (főleg szociálpszichológiai) hatásairól, az előttünk álló lehetséges jövőképekről. Friss tanulmányunkban arra teszünk kísérletet, hogy a rendelkezésre álló elemzések, illetve saját spekulációk alapján megvizsgáljuk, milyen irányba mozdulhat el Európa (és általában a nyugati világ) jövője.

Arra is kísérletet teszünk, hogy összegyűjtsük azokat a jó gyakorlatokat, amelyek árnyalják a válságok után megjelenő, néha kötelezően és sablonosan apokaliptikus képet. A válság utáni világ nem feltétlenül a Mad Max-szerű disztópiákhoz fog hasonlítani. Érdemes megvizsgálni, milyen jó politikai döntések születtek országos, illetve helyi szinten az elmúlt hónapokban, amelyek megalapozhatják egy jövőbeli progresszív politika körvonalait is.

Nem hiszünk a történelmi determinizmusokban. Nem csak egyféle lehetséges jövő létezik, a holnap pedig nem virágzik ki organikusan és törvényszerűen a tegnap eseményeiből. A jelen politikusi és választói döntései határozzák majd meg, milyenné válik a jövő. Ez azt is jelenti, hogy nem egységes jövőben kell gondolkodnunk: a válság hatásában lesznek szabályszerűségek, de ezek nem a természettudományos törvényszerűségek bizonyosságával érvényesülnek minden országban és minden régióban. A forgatókönyvek felvázolásánál ugyanakkor törvényszerűen egyszerűsítünk, és utakat rajzolunk fel egy olyan mezőre, ahol valójában minden irányban el lehet indulni.

Tanulmányunkban három forgatókönyvet azonosítottunk a jövőre vonatkozóan, de természetesen egyes országok és régiók esetében különböző forgatókönyvek érvényesülhetnek.

  • A „Progresszív Paradicsom” mint optimista (már-már utópisztikus) forgatókönyv abból indul ki, hogy a válság olyan társadalmi és politikai felismerésekhez vezethet az erőforrások korlátozottságával, a globalizált világ hátrányaival, illetve a társadalmi egyenlőtlenségek veszélyeivel kapcsolatosan, ami végül egy igazságosabb, zöldebb, demokratikusabb berendezkedéshez vezet el. Az erős állam hatalmát a régi társadalmi szolidaritás és új szolidaritásformák, lényegében az emberi jogok tiszteletén alapuló jóléti rendszerek expanziójára alapozza. Nyugat-Európa jelentős részében a kormányok rendszerint jelentősebb újraelosztáson keresztül igyekeznek mérsékelni a hatásokat. Németország, Ausztria és egyes északi országok (Dánia, Finnország) gyakorlata, ha be nem is teljesítheti, de ebbe az irányba mozdíthatja a politikai-társadalmi folyamatokat
  • A „Leviatán rémuralma” mint pesszimista-disztópikus forgatókönyv abból indul ki, hogy az állami szerepvállalás erősebb hatalomkoncentrációval, és a hatalommal való visszaéléssel párosul. A „sose szalaszd el a kínálkozó válságot”! elvet követve nemcsak a diktatúrákban, de a demokratikus világban is kapva kapnak a politikusok a kínálkozó lehetőségen. Felerősödik a hatalmi centralizáció, az állampolgárok pedig a nagyobb biztonság reményében önként mondanak le szabadságjogaik jelentős részéről. A járványügyi és gazdasági krízishelyzet kivételes alkalmat teremt az államok vezetői számára új jogi és bürokratikus hatalmi eszköztár kifejlesztésére és normalizálására, melyeket az állampolgárok fokozott manipulálására, kontrolljára, a hétköznapi élet és a gazdasági rendszer önérdeken alapuló kihasználására használnak fel. Ilyen tendenciákat figyelhetünk meg Lengyelországban, Magyarországon vagy éppen Szerbiában a pandémia következményeképp.
  • A „Sodródás az árral” forgatókönyve gyengébb állami szerepvállalás mellett dezintegrációs tendenciákat vetít előre. Az államok több területen is csődöt mondanak a válságok és azok következményeinek kezelésében. A régi szolidaritási formák már nem, az újak még nem működnek megfelelően, minek következtében a politikai rendszerek a társadalmi alrendszerek dezintegrálódnak, és egyenetlen, mintázattá nem formálódó új struktúrák jönnek létre. Az adaptációhoz szükséges hatalmi, gazdasági, technológiai és kulturális változások ad hoc módon, az azokat alkalmazó uralmi és társadalmi csoportok lehetőségeitől, érdekeitől függetlenül zajlanak le. A krízis folytán meggyengülő államok nemzetközi kooperációra való lehetősége, hajlandósága is gyengül, ebbe a vákuumba pedig könnyebben törnek be külső szereplők. A káosz ugyanis részben termékeny is lehet, utat nyitva az új típusú mozgalmi formák, politikai együttműködések vagy állampolgári érdekérvényesítés előtt.

A forgatókönyvek magvalósulása természetesen a járvány jövőbeli alakulásától is nagyban függ. A virológusok és közegészségügyi szakértők három különböző forgatókönyvet vázoltak fel a járvány lecsengésére egy 24 hónapos időkeretben. A „csúcsok és völgyek” szcenárió szerint a 2020 tavaszán kezdődött járványhullámot több, változó mértékű hullám fogja követni, amelyek a mozgást és a gazdasági aktivitást korlátozó intézkedések ismételt bevezetésére kényszeríti az önkormányzatokat és kormányokat, az elkövetkező egy vagy két év során. Az „őszi hullám” elképzelés szerint a járvány alábbhagy ugyan nyáron, de ősszel a pandémia egy nagy, a tavaszi kezdetet is felülmúló hullámmal tér vissza, hasonlóan a 1918-1919-es spanyolnátha második hullámához, amit a járvány lassú lecsengése követ a fokozódó nyájimmunitásnak köszönhetően. A „lassú izzás” forgatókönyve szerint a legrosszabbon már túlvagyunk, a járvány alacsony intenzitással lesz jelen az elkövetkező években, miközben az élet nagyjából visszatér a régi kerékvágásba. A közegészségügyi előrejelzések alapján az első és második járványügyi helyzet járulhat leginkább hozzá a politikai, társadalmi és gazdasági rendszerek átalakulásához, illetve az újításokhoz, mivel a folyamatos közegészségügyi fenyegetés mind a kormányokat, mind az embereket hosszú távú és tartós adaptációra kényszeríti a halálozások minimalizálása és a gazdasági tevékenység maximalizálása érdekében.

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára

A Political Capital hírlevelére itt iratkozhat fel:

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom