Egyre nagyobb a szakadék az uniós befolyásvesztés és az itthon kommunikált siker között

Az Európai Tanács (ET) alkuja vereség a szuverenistáknak. Bár Orbán Viktor belpolitikai szinten sikerként kommunikálhatja, hogy Manfred Weber és Frans Timmermans nem lett bizottsági elnök, Ursula von der Leyen jelölése a szuverenisták vereségét jelenti. A jelenlegi német védelmi miniszter a Néppárt balszárnyát képviseli: támogatja a melegházasságot, a humanitárius szempontokat is érvényesítő közös európai menekültpolitikát és a mélyebb uniós integrációt. Egy nyíltan föderalista bizottsági elnök jelölése nem az Orbán Viktor és valódi szövetségesei által hangoztatott „Nemzetek Európája” koncepció megvalósulása felé mutat. Azzal, hogy a csúcsjelölteket lesöpörték az asztalról, az ET lényegében aláírta a Spitzenkandidat-rendszer halálos ítéletét. Ez újabb löketet adhat a transznacionális EP-választási listát, közvetlen bizottsági elnökválasztást követelő hangoknak, akik a tagállami szuverenitás helyett az európai közösségi szint erősítését helyezik előtérbe.

Az Európai Bizottság (EB) megválasztásáig még hosszú és kanyargós az út. Az ET megnevezte ugyan jelöltjeit a fontos uniós pozíciókra, az EB elnökét még meg kell választania az EP-nek is, ellenkező esetben az uniós állam- és kormányfőknek új embert kellene jelölniük. Ursula von der Leyen mögött egyelőre a szocialista frakció nyilatkozatai nyomán kétséges a többség. A spanyol kormány Iratxe García S&D-frakcióvezetőn keresztül gyakorolhat nyomást a szocialista képviselőkre, hogy fogadják el az ET jelöltjét. Az elnökjelölt megválasztása után nevezhetnek a tagállamok biztosokat, akiket előbb az illetékes EP-bizottságoknak egyenként kell megerősítenie, majd a parlament plenárisan szavazhat a teljes Európai Bizottságról. Ez a folyamat október végére zárulhat le.

Nem enyhülnek az ellentétek az új Európai Bizottság és a magyar kormány politikai prioritásai között. A jogállamiság és az uniós források védelme, a menekültügyi reform és az uniós intézményi átalakítások kérdése továbbra sem kerül majd le a Bizottság és az uniós főáram napirendjéről. Függetlenül attól, hogy a magyar kormány 2014-gyel ellentétben ezúttal támogatta a bizottsági elnökjelöltet, a Fidesz hazai EU-ellenes retorikája változatlanul folytatódni fog, köszönhetően annak, hogy az új EB a felsorolt kérdésekben várhatóan a magyar állásponttól eltérő nézeteket képvisel majd. Erre utalt Orbán Viktor is, amikor azt mondta, hogy véleménykülönbségek továbbra is vannak, ezért a jövőben harcok lesznek.

A V4 korántsem olyan befolyásos, mint állítják. A visegrádi kormányfők és a magyar kormánypártok bár igyekeznek a V4 kizárólagos sikereként tálalni az uniós csúcs eredményét, önmagukban bizonyosan nem tudták volna megvétózni sem Weber, sem Timmermans jelölését. A visegrádi kormányok befolyásának korlátozottságát mutatja az is, hogy a régió, sőt, egész Kelet-Európa nem kapott fontos uniós pozíciót (Sergei Stanishev volt bolgár miniszterelnök EP-elnöki székbe emelése is elbukott az EP ellenállásán). Kelet-Európát később EB-alelnöki helyekkel, fontos európai bizottsági portfóliókkal vigasztalhatják, de ebből a szórásból a páriaként kezelt magyar és lengyel kormány kimarad majd.

Magyarország pozíciói és érdekérvényesítő képessége az unión belül meglehetősen gyenge. Orbán Viktor a Fidesz felfüggesztése miatt nem vehetett részt az EPP-s állam- és kormányfők egyeztetésein, és ő maga is beismerte Joseph Daulnak írt levelében, hogy pártja nem tudja befolyásolni az EPP hivatalos irányvonalát. A Fidesz az EPP frakciójában elvesztette alelnöki helyét; egyelőre egy parlamenti alelnöki hellyel vigasztalódhatnak, de még nem tudni, hogy kap-e a magyar kormánypárt egy EP-bizottsági elnökséget. A Fidesz az EPP-tagságának esetleges elvesztésével még nehezebben térhetne vissza a perifériáról. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a magyar kormány egyetlen igazán erős érdekérvényesítő eszköze a bizonyos szakpolitikai területeken (uniós külpolitika, hétéves keretköltségvetés) meglevő vétójoga maradt, amivel a jövőben egész biztosan élni is fog. Ezen felül a Budapest által jelölt uniós biztos sem számíthat könnyű menetre: az illetékes EP-bizottság – a kormánypártok politikájával szembeni ellenérzés kifejezése végett – akár el is utasíthatja a magyar jelöltet, de szinte biztosan nem hagyja majd, hogy fajsúlyos portfóliót vihessen a következő öt évben.