PC

A Political Capital elemzőinek és vendégszerzőinek blogja a hazai társadalmi, politikai folyamatokról és ezek nemzetközi összefüggéseiről.

V4

Kaczyński nem fog megállni a bíróságoknál

Bár precedensértékű uniós döntés született a lengyel legfelsőbb bíróság függetlenségével kapcsolatban, a kormánypárt az igazságszolgáltatáson túl több rendszerszintű átalakítást is tervez, amennyiben megnyerik az őszi parlamenti választásokat.

Mozgalmas hónapot zárt az Európai Unió bírósága (ECJ), amely júniusban több fontos bejelentést is tett a lengyel jogállamiság állapotáról. A luxemburgi testület legfontosabb, június 24-ei döntése értelmében Lengyelország uniós jogot sértett, amikor 2017-ben csökkentette a lengyel legfelsőbb bírók nyugdíjkorhatárát. Noha a kormányzó Jog- és Igazságosság (PiS) szerint a „dekommunizáció jegyében” erre elsősorban a bírói korrupció felszámolása miatt volt szükség, Lengyelországban több százezres tüntetések zajlottak többek között amiatt, hogy a 72 tagú testületből 20 bírót konzervatívabb és a kormánnyal szemben kevésbé kritikus tagra cseréltek.

Az eszkaláció elkerülése szempontjából fontos mérföldkőnek számított, hogy a PiS-kormány tavaly ősszel tiszteletben tartotta az uniós bíróság ideiglenes határozatát a lengyel legfelsőbb bíróság helyreállításának szükségességéről. Sokat számított továbbá a lengyel bírók proaktív fellépése, akik ahelyett, hogy kivárták volna a brüsszeli testület döntését, tavaly augusztusban maguk fordultak az Európai Unió bíróságához előzetes véleményalkotásért. Ekkor ismét munkába állhattak az eltávolított bírók, mivel azonban a kormány nem mondott le az igazságszolgáltatás teljes reformjáról, azt állítva, hogy az Európai Bizottság (EB) túllépte a hatáskörét, Brüsszel nem vonta vissza az ügyben indított kötelezettségszegési eljárást.

A luxemburgi testület mostani végleges döntésével ezt az átmeneti intézkedést erősítette meg, hangsúlyozva, hogy a vitatott intézkedések továbbra is sértik a bírók elmozdíthatatlansága, valamint a bírói függetlenség elvét. A szóban forgó luxemburgi határozat közvetlenül még nem utal a Brüsszel által felvetett egyik kulcsproblémára, miszerint Andrzej Duda államfő a legfelsőbb bírók számának megnövelésével egyébként is lehetővé tette a PiS-nek a testületen belüli erőviszonyok átrendezését. Mindazonáltal csak idő kérdése, hogy az uniós bíróság napirendre vegye az ügyet, miután a lengyel bírók június 12-én újabb előzetes véleményalkotásért folyamodtak.

Bár Jarosław Kaczyński pártja szerint az uniós bíróság mostani döntése irreleváns, miután Lengyelország tavaly ősszel már eleget tett a testület ideiglenes döntésének, a luxemburgi határozat több ponton is gyakorlati jelentőséggel bír. Noha az ECJ friss döntése egy lehatárolt problémára, a legfelsőbb bíróság aláásására összpontosít, megerősíti Brüsszel diagnózisát a jogállamiság általános, rendszerszintű fenyegetettségével kapcsolatban. Vagyis a luxemburgi bíróság döntésének következtében a Bizottság érvelése nagyobb súllyal eshet majd latba a hetes cikkely szerinti eljárás során, amely a rendszerszintű igazságszolgáltatási átalakítások szélesebb spektrumát vizsgálja, egészen a rendes bíróságokig.

A június 24-ei döntés precedensértékű abból a szempontból is, hogy az EB először hivatkozott az uniós alapszerződés 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésére, amelynek értelmében minden tagállamnak biztosítania kell az uniós jog hatálya alá tartozó területeken a hatékony bírósági védelem biztosításához szükséges jogorvoslatot. Hivatkozási pontként szolgál majd nemcsak a lengyel, hanem bármilyen uniós tagállam bíróságot aláásó további intézkedése esetén.

Az EU bírósága egyértelmű utalást tett továbbá arra, hogy osztja a Bizottság aggodalmait a lengyel fegyelmi kamarák létrehozásával összefüggésben, amelyek a „reformmal” szemben kritikus bírókat hivatott átvilágítani. Ennek következtében Brüsszel április 3-án újabb, immáron a harmadik kötelezettségszegési eljárást indította meg a lengyel bíróságok függetlenségével kapcsolatban. Varsónak most két hónapja van válaszolni a kifogásokra, ha pedig szükséges, Brüsszel ezt az ügyet is az Európai Bíróság elé viheti. Szintén ide tartozik, hogy az ECJ főtanácsnoka júniusban két, a PiS-kormányra nézve kedvezőtlen véleményt közölt. Evgeni Tanchev június 20-án tette közzé állásfoglalását a rendes bíróságok tagjainak korai nyugdíjazásával összefüggésben, miszerint Lengyelország ezen a téren is uniós jogot sértett. Majd rá hét nappal ugyanígy kritikus véleményt fogalmazott meg a lengyel legfelsőbb bíróságon belüli fegyelmi kamarák létrehozásával kapcsolatban, amelyek szerinte politikai nyomásgyakorlásra alkalmas eszközök a kormány számára. A luxemburgi testület 2-3 hónapon belül hoz majd végleges döntést, az esetek 90 százalékában a főtanácsnok véleményével összhangban.

Miközben a PiS várhatóan továbbra is tiszteletben tartja majd a luxemburgi döntéseket, amelynek elutasításával súlyos bírságot, és a külföldi befektetők elijesztését kockáztatná, bevallottan végig akarja vinni az igazságszolgáltatás átalakítását. A lengyel kormány többször is elismerte, hogy mindössze taktikai meghátrálást hajtott végre, célja pedig a „reform” kiteljesítése az őszi választások után. Fő érvelésük, hogy ezt követően talán még erősebb demokratikus mandátummal rendelkeznek majd a terv véghezviteléhez. Mindezt euroszkeptikus retorikába ágyazzák, azt hangsúlyozva, hogy az uniós intézmények legjobb esetben is kettős mércét alkalmaznak Lengyelországgal szemben, legrosszabb esetben pedig tudatosan részrehajló. Noha a PiS-nek jelenleg nem érdeke az EU-val fennálló jogállamisági konfliktus további eszkalációja, Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter már megkérdőjelezte, hogy az Európai Unió működéséről szóló alapszerződés 267. cikkelye összhangban áll-e a lengyel alkotmánnyal. A szóban forgó cikkely teszi lehetővé, hogy a nemzeti bíróságok közvetlenül Luxemburghoz fordulhassanak előzetes döntéshozatalért. Ziobro azt kérte a lengyel Alkotmánybíróságtól, hogy a rendelkezést minősítsék a lengyel alaptörvénnyel összeegyeztethetetlennek, ha a kérdés a „bíróság felépítésére és működésére” vonatkozik.

Hovatovább egyre több jel utal arra, hogy Kaczyński nem fog megállni a bíróságoknál. Feltett szándéka a „repolonizáció” jegyében a kormánynak kedvező struktúrában átrendezni a médiapiacot, azon belül is elsősorban a privát kézben lévő televíziókat és nyomtatott sajtót. Ugyancsak számitani lehet a jelentős gazdasági és politikai autonómiával rendelkező, és javarészt ellenzéki kézben lévő helyi önkormányzatokat korlátozó, vagyis további centralizációt előirányzó törekvésekre. Szintén mozgolódás tapasztalható a Lengyel Tudományos Akadémia környékén, Jarosław Gowin felsőoktatásért és tudományért felelős miniszter ugyanis olyan szerkezeti reformot irányozott elő, amelynek következtében a kormány nagyobb beleszólást kapna az intézményigazgatók kinevezésébe, valamint értékalapon szigoríthatná az LMBTQ-ügyekkel, migrációval, illetve holokausztkutatással kapcsolatos kutatási területeket.

A soron következő finn uniós elnökség várhatóan napirendre tűzi ugyan a lengyel-magyar jogállamisággal kapcsolatos fegyelmi meghallgatást a Tanácsban, a hetes cikk szerinti eljárás strukturálisan továbbra is alkalmatlan a szóban forgó rendszerátalakítások korlátozására. Ráadásul a Brüsszel által javasolt politikai feltételesség is elakadhat a Tanácsban. A bizottságielnök-várományos Ursula von der Leyen bírálta Varsót a jogállamiság aláásása miatt, amihez a lengyel kormánypárt által dominált ECR-frakciónak – még ha a jelölt sorsa aligha rajtuk áll vagy bukik – lesz pár szava. Könnyen lehet, hogy a PiS és a Fidesz egy olyan alkuhoz kötik majd von der Leyen megválasztását, amely végül kizárja az uniós pénzek kifizetésének feltételekhez kötését. Brüsszel igy továbbra is elsősorban kötelezettségszegési eljárásokkal tudná valamelyest lassítani az autoriter rendszerépítkezést. Ugyanígy napirendre kellene például venni a 2016 decemberében erőszakosan átalakított lengyel alkotmánybíróság ügyét, amelynek függetlenségét nemrég az Európa Tanács emberi jogi biztosa vonta kétségbe. Az uniós bíróság mostani joggyakorlatának másik tanulsága, hogy a jogállamiságot érintő kötelezettségszegési eljárásokat minden esetben gyorsított eljárásban kellene tárgyalni. Az Orbán-kormány közel egy évtizedes gyakorlata ugyanis a legjobb példa arra, hogy az évekig húzódó, nem megfelelőképpen célzott eljárások milyen kényelmes környezetet biztosítanak az autoriter rendszerátalakító törekvéseknek.

Zgut Edit, a Varsói Egyetem Európáért Központjának vendégelőadója

A cikk a V4: 2019 a fontos döntések éve az Európai Unióban című projekt keretében készült.

Címlapkép: Wikipedia

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára.

Megosztás