Július elseje óta Finnország az Európai Unió Tanácsának soros elnöke. Finnország lengyelországi nagykövete szerint ambiciózus programot állítottak össze, annak ellenére, hogy az intézményrendszer átmeneti időszakban kénytelen tevékenykedni a két uniós vezetőség között. Juha Ottman a visegrádi államokkal való együttműködés fő csapásirányát a balti-tengeri régióban, Közép- és Kelet-Európa biztonságában, valamint infrastrukturális projektekben jelölte meg. 

Mateusz Kucharczyk, Lukasz Gadzala (EURACTIV.pl): Kezdjük a finn uniós elnökség fő célkitűzéseivel. Az első, 1999-es finn elnökség idején került az EU napirendjére az úgynevezett északi dimenzió. Az idei elnökségnek is van hasonlóan ambíciója, és megfelelő erőforrása is a megvalósításhoz?

81%

Év végéig még

19 101 233 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Juha Ottman: Az európai parlamenti választások végeztével az EU átmeneti fázisban van, még az új Európai Bizottság (EB) kinevezése előtt állunk. Ott kezdtük, ahol a román elnökség véget ért, de nincs jelenleg új törvényjavaslat az asztalon.

Ugyanakkor a finn elnökségi program nagyon is ambiciózus a klímaváltozás elleni fellépés kapcsán: ezért lett a program mottója a „Fenntartható Európa – Fenntartható Jövő”. Sok munka áll előttünk, de meglehetősen bizakodó vagyok. Fontos lenne, hogy év végére egyezségre jussunk a 2050-es klímasemlegességi célról. Mivel jelenleg átmeneti időszak van, az EU némileg bénultabb, mint egy  „normális” elnökség alatt. Szűkebb a mozgásterünk, mint az 1999-es vagy a 2006-os elnökségeink idején.

Ráadásul megörököltük a következő hosszú távú uniós költségvetésről (MFF) szóló tárgyalásokat. Miután az EU állam- és kormányfői júniusban már megvitatták a főbb célokat, a finn elnökségtől most azt várják, hogy konkrét számokkal támogassák meg az egyes részfejezeteket. Vannak vitás pontok, de feltett szándékunk, hogy év végére egyezségre jussunk. Kétségtelen, a Brexit, illetve néhány tagállami választás nehezítik ezt a folyamatot.

Tehát alapvetően korlátozott sikerekre számít…

A finn elnökség kifejezetten magasra tette a lécet. Szeretnénk előrelépni az egységes piac, a biztonságpolitikai és védelmi együttműködés elmélyítését szolgáló javaslatokkal, illetve az elnökség korlátozott kereskedelempolitikai szerepe ellenére is fontos céljaink vannak ezen a területen. Az EU kezdeményezte az EU-Mercosur kereskedelmi megállapodás ratifikációját, de néhány tagállam aggódik a szerződés mezőgazdasági szektorra gyakorolt hatásai miatt. Az EU-kínai és EU-amerikai kapcsolatok terén is haladnánk előre. Fontos lenne, hogy folytassuk a kereskedelmi tárgyalásokat az Egyesült Államokkal a tavalyi Trump-Juncker-találkozó nyomvonalán.

És mi a helyzet a jogállamisággal? Erre a területre is kiterjedne az elnökség figyelme?

A jogállamiság a finn elnökség egyik prioritása. Az unión belüli jogállamisági viták az EU hitelessége szempontjából is jelentőséggel bírnak, például az bővítési és szomszédságpolitika tekintetében különösen fontos, hogy megmutassuk az EU egy jól működő intézményrendszer.

Júliusban várhatóan az EB kiad egy második jogállamisággal kapcsolatos állásfoglalást. Bár ezen a területen még nincs uniós joganyag, meg tudjuk határozni, mely kérdéskörök fontosak ebből a szempontból: a bíróságok függetlensége és szakmaisága, az alapvető jogok, beleértve a szólás- és sajtószabadságot. A Bizottság értékelése fontos, mert szerintünk az EB a szerződések őre, így a hetes cikkely szerinti eljárásért is ők felelősek. Ugyanakkor tisztán látjuk azt is, hogy egyes tagállamok – például Magyarország és Lengyelország – véleménye a jogállamiság területén meglevő uniós kompetenciákról merőben eltér.

Ősszel mind a párbeszédet, mind a jogállamisági eszköztár megerősítését folytatni fogjuk, ahogy azon is dolgozni szeretnénk, hogy az e területen érintett különböző szektorok együttműködjenek. Ez a terület kötődik az MFF-hez is, ugyanis a Bizottság jelenlegi javaslata szerint a jogállamisági normák betartása lehet az uniós pénzek felhasználásának alapfeltétele.

Tehát, ha jól értjük, Finnország egyfajta mediátorként igyekszik majd fellépni az elnökség során…

Igen, az Unió soros elnökének háttérbe kell szorítania a nemzeti szempontokat, és tisztességes közvetítőként elő kell tudnia mozdítania a kompromisszumokat.

A feltételesség elvével el is érkeztünk a V4-hez. Milyen területen lehet a leggyümölcsözőbb a finn-V4 együttműködés, és mik a fő választóvonalak a felek között?

A visegrádi országok önálló szövetséget alkotnak az Unión belül. A hasonlóan gondolkodó országok több területen is együttműködnek, ami teljesen természetes. Finnország az északi-balti együttműködés keretein belül kooperál a visegrádi államokkal, rendszeresek a külügyminiszteri szintű találkozók, amelyeken uniós, biztonságpolitikai és gazdasági témákról is szó esik. Van még további tere az együttműködésnek a V4-gyel, többek között a balti-tengeri régió vagy Közép-Kelet-Európa biztonságával kapcsolatban, de az infrastruktúra is lényeges kérdés.

Eddig a legnagyobb kihívások a klímaváltozás és a migráció területén jelentkeztek, legfőképp az Unión belüli és harmadik országból érkező menedékkérők elosztása kapcsán. Abban mindenki egyetért, hogy erősíteni kell a külső határok védelmét, javítani kell a kitoloncolások hatékonyságán, és a migráció okait a harmadik államokban kell felszámolni. Klímakérdésekben ugyanakkor Finnország jelentősen ambiciózusabb a visegrádi államoknál.

Mind a négy visegrádi állam része a Három Tenger Kezdeményezésnek (3SI). Hogyan tekint Finnország erre a projektre?

A 3SI egy a közép- és kelet-európai országok együttműködését elősegíteni hivatott platform, ami az energetika, a szállítmányozás és a digitalizáció terén történő infrastrukturális befektetésekre összpontosít. Jó, hogy Németország és az Egyesült Államok mellett az EB is aktív részese a kezdeményezésnek, mert már volt, aki megkérdőjelezte a kezdeményezés valódi célját.

Minden olyan projekt jó, ami erősíti a regionális együttműködést, és javítja az országok közötti koordinációt. A következő 3SI-találkozót Tallinban tartják majd 2020 júniusában. Úgy tudom, Finnországot szívesen látják a találkozóhoz kapcsolódó üzleti fórumon.

Nem igaz akkor, hogy Finnország szerint a kezdeményezés aláássa az európai egységet?

Ahogy korábban mondtam, az első időkben felmerült a gyanú, hogy a kezdeményezés valamiféle ellenmozgalom volna az alapító tagállamok ellen, vagy hogy a kohéziós forrásokat támogató országok csoportja lenne. Ez mára eltűnt. Most, hogy a Bizottság és Németország aktívabb résztvevői a projektnek, teljesen tiszta, hogy a 3SI célja az Unión belüli együttműködés elősegítése, nem az EU megosztása. Erre nagyon pozitívan tekintünk.

Hogy állnak a nyugat-balkáni bővítéshez? Lengyelország és a többi visegrádi állam erősen támogatja, de nem mindenkinek ez a véleménye. Finnország a – különböző okokból – szkeptikus Franciaországgal, Hollandiával és Dániával működik majd együtt?

Finnország hagyományosan támogatja a bővítést, a 2006-os elnökségünk egyik eredményeként elérte, hogy az Európai Tanács decemberben meghozta a bővítésről szóló következtetéseit. Finnország nemrég kinevezett külügyminisztere, Pekka Haavisto nyilvánosan kiállt az Unió bővítéspolitikája mellett. Július elején ott volt az ún. berlini folyamat csúcstalálkozó keretében tartott nyugat-balkáni országok külügyminisztereinek megbeszélésén is Poznanban.

Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy a tagjelölteknek teljesíteniük kell az EU követelményeit és külön-külön, saját eredményeik alapján kell haladniuk a taggá válás útján. Támogatjuk az EB javaslatát, hogy elindítsák a csatlakozási tárgyalásokat Észak-Macedóniával és Albániával, de tisztában vagyunk azzal, hogy Finnországnak választ kell adnia a szkeptikusabb tagállamok kételyeire, mielőtt októberben a Tanács meghozza a döntését.

Tehát kijelenthetjük, hogy elsősorban azon országok csatlakozását támogatják, akik előrébb tartanak a reformok terén (mint például Észak-Macedónia), a többiekét pedig csak akkor, ha már felzárkóztak?

Ahogy korábban mondtam, a tagjelölteket saját eredményeik alapján kell megítélni. Ha Észak-Macedónia vagy bármely más tagjelölti ország teljesíti a csatlakozási feltételeket, és ezt minden tagállam elfogadja, akkor meg kell nyitni a csatlakozási tárgyalásokat.

Térjünk rá Oroszországra. Az EU eddig mindig meghosszabbította az Oroszország elleni szankciókat, ezt Finnország is támogatja. Lehetséges-e, hogy a közeljövőben javulnak az EU-orosz kapcsolatok, és ha igen, akkor Finnország szerepe az lenne, hogy segítse a közeledést? Más szóval, van mozgástér az Oroszország felé történő nyitásra, és ha igen, mi erről Finnország véleménye?

Bármiféle előrelépés Oroszországtól függ, leginkább attól, hogy milyen lépéseket tesz Moszkva Ukrajnával szemben. Nem számítunk semmiféle alapvető változásra az EU-orosz kapcsolatokban. Jelenleg a kétoldalú kapcsolatok enyhülésének feltételei nem látszanak teljesülni. Mindennek ellenére fontos fenntartani oroszországi kapcsolatainkat és a párbeszédet, ha az hozzáadott értéket hordoz az Unió számára. Fontos, hogy az uniós intézmények szintén folytassanak párbeszédet bizonyos területeken Oroszországgal, ne csak a tagállamok.

Milyen mértékben befolyásolják Finnország álláspontját az ország történelmi kapcsolatai Oroszországgal?

Természetesen a finn-orosz kapcsolatokat befolyásolja a történelem és a földrajzi adottságok. 1300 kilométeres közös határunk van Oroszországgal, ami a második leghosszabb uniós határszakasz. A szankciók ellenére Oroszország fontos kereskedelmi partnerünk marad, és fejenként számolva Finnország a legnagyobb külföldi befektető Oroszországban. Néhány szektort, mint a tejtermékek piacát vagy a kiskereskedelmet, érzékenyen érintették a szankciók, de továbbra is rengeteg befektető van Oroszországban. A legnagyobb számban Finnországba érkező turisták is oroszok, és sikerült intenzív személyes kapcsolatokat is kiépítenünk Oroszországban.

Rendkívül pragmatikusak vagyunk a szomszédunkkal kialakított kapcsolataink tekintetében, de nem vagyunk naivak. Tisztában vagyunk a dezinformációs, hibrid hadviseléssel kapcsolatos és kiberbiztonsági kihívásokkal. Ezért az Unió ellenállóképességének fejlesztése e területeken fontos szakpolitikai prioritás számunkra.

A cikk a V4: 2019 a fontos döntések éve az Európai Unióban című projekt keretében készült, angol nyelven a Visegrad.info-n olvasható.