Az egészségügyi szakértő szerint a központosított rendszerek csak akkor hatékonyabbak egy járvány kezelésében, ha népegészségügyi szempontból helyes döntések születnek. Ha azonban egy autokrácia rossz döntéseket hoz, az tragikus következményekkel járhat, és nincs korrekciós lehetőség – ellentétben a demokratikus berendezkedésű országokkal, ahol mindig lehet a hatalomtól eltérő, figyelmeztető hangokat is hallani. Dr. RÉKASSY BALÁZS nagy hibának tartja, hogy a magyar döntéshozók nem figyelnek eléggé az egészségügyi szakemberek szavaira, de a kormány jó döntéseit is kiemelte. Interjú.
Dr. Rékassy Balázs (fotó: Huszti István, forrás: Index)
A szakértő legfontosabb ajánlásai:
Számos globális, vírus okozta egészségügyi vészhelyzetet átvészeltünk már. Melyek azok a tényezők, amelyek egyedivé teszik a koronavírus-járványt?
Nekünk egyedi, mert mi most ebben élünk, de különlegesnek több ok miatt is nevezhető. Fejlett, relatíve jó higiénés körülményekkel rendelkező társadalmakban is komoly veszteségeket okoz egy olyan betegség, amiről azt gondoltuk, hogy minket nem fenyeget, mivel a fertőző betegségeket már a XX. század első felében magunk mögött hagytuk. Új vírus, amelyre még nincs lakossági immunitás, nincs rá kifejlesztett vakcina. Rendkívül gyorsan és alattomosan terjed, hosszú lappangási idővel, ráadásul cseppfertőzéssel, amely egy kora tavaszi időszakban különösen veszélyes. Ehhez jön még, hogy globalizált világban élünk, soha nem voltunk ennyien, és a társadalomnak soha ilyen nagy százaléka nem lakott városokban, kvázi sűrű összezártságban. Végül pedig súlyos tüneteket okozhat, és a kezelése nagyon komoly egészségügyi kapacitásokat köt le: sokak esetében az egyik legdrágább, komoly szaktudást és gépparkot igénylő 24 órás monitorozást megkívánó, 1-2 vagy akár több hetes intenzív osztályos ellátást. Elsősorban ez utóbbi miatt, különösen nagy kihívás ez a járvány az egészségügy számára.
Jelenleg, mintha súlyosabbnak látszana a helyzet Európában, mint Ázsiában. Valóban súlyosabb?
Súlyosság tekintetében nehéz összehasonlítani a két kontinenst, hiszen vannak olyan fejlett ázsiai országok, ahol fejlett az egészségügyi ellátórendszer, relatíve jómódban és magas fokú szervezettségben él a társadalom. Ilyen Szingapúr, Dél-Korea, Thaiföld, Hongkong, ahol az eddigi eredmények alapján kordában tudják tartani a járványt. Ugyanakkor biztosan vannak olyan szegényebb, magas népsűrűségű városok, például Kínában, Indonéziában, ahol semmi esély nincs a szociális izolációra, a higiénés körülmények javítására, pláne rövid távon; ezekről valószínűleg nem is hallunk.
Olaszországban azonban már több halott van, mint Kínában…
Ebből a szempontból sokat számít a népesség összetétele. Több ázsiai országban sok a fiatal, ezzel szemben az öreg kontinensen az időskorúak aránya eléri a 20-25%-ot is. Ez a súlyos tüdőgyulladást okozó vírus pedig elsősorban az idősebb, immunológiailag leterheltebb populációra jelent kiemelt veszélyt.
És az egészségügyi rendszerek eltérő voltából, felkészültségéből milyen különbségek adódnak?
Európát, a kb. 100 évvel ezelőtti spanyolnátha óta megkímélte hasonló egészségügyi katasztrófa, illetve az európai lakosság problémái ezidáig már régen nem a fertőző betegségek okozta megbetegedésekből származtak, hanem a nem-fertőző, civilizációs betegségek voltak a vezető halálokok (infarktus, daganatos betegségek, agyvérzés, tehát olyan betegségek, amelyek magas vérnyomás, diabetes, elhízás, stressz, mozgásszegény életmód okozta problémákból származnak). Rég elfelejtettük, hogy a fertőző betegségek ránk, fejlett államokban élő emberekre is hatással lehetnek. Azt hittük, ezek minket már elkerülnek, vagyunk olyan tiszták, okosak, tudományosan fejlettek, hogy ezeket mind kezelni tudjuk. Ennek megfelelően nem is vettük elég komolyan a fertőző betegségekkel való foglalatoskodást.
Európa egyik legjobb népegészségügyi és epidemiológiai iskolája, a londoni London School of Hygiene and Tropical Medicine 80-100 évvel ezelőtt még azon fáradozott, hogy itt Európában megszüntesse a fertőző betegségeket; az utóbbi évtizedekben viszont a harmadik világ országaira koncentrált. Ez a járvány őket éppúgy meglepte, mint a híres, szakmailag szintén fejlett amerikai Center of Disease Control-t. Valljuk be, felkészületlenül ért mindenkit.
Ezért is látom úgy, hogy a mostani járvány kezelésében nagyon fontos szerepe van a WHO-nak, mert náluk futnak össze az információk, és ők rendelkeznek a fejlődő országok fertőző betegségeinek kezelésében járatos szakemberek tudásával. Sokat segítene, ha kötelezhetők volnának a politikai vezetők a WHO szakmai utasításainak követésére.
Másképp kezelik a válsághelyzetet a különböző politikai berendezkedésű országok? Ön szerint hatékonyabbak az autokratikus országok, mint a demokráciák?
Demokráciapártiként nehéz kimondani, de egy ilyen járvány kezelésében a központosított rendszerek hatékonyabbak lehetnek. Igaz, csak akkor, ha népegészségügyi szempontból helyes döntések születnek, ilyen például a pozitív esetek mobiltelefonos cellainformációkon alapuló követése vagy visszafejtése; ha lehet tudni, merre járt, kivel találkozhatott a beteg, az segít a járvány megfékezésében. A karantén is szigorúbban betartatható egy diktatúrában. Ha azonban egy autokrácia rossz döntéseket hoz, az tragikus következményekkel járhat. Ilyen, amikor titkolóznak, szőnyeg alá seprik a problémát, mintha a fertőzés nem is létezne. Ez történt például Iránban.
A decentralizált, demokratikus országok hátránya az, hogy nehezebb a szigorú döntéseket meghozni és széles körben végrehajtani. Márpedig pár hét, sőt, pár nap is jelentős veszteséget okoz.
Utóbbi vonatkozás a politikai berendezkedésen túl erősen összefügghet a kulturális jellemzőkkel is.
Kétségtelenül. Persze, ez általánosítás, de az ázsiai országokban az emberek szabálykövetőbbek vagy jobban megbíznak a vezetőikben; úgy vannak szocializálva, hogy el kell fogadni az utasításokat, különben komoly személyi következményei lesznek ellenszegülésüknek.
Sokat számít az is, hogy Ázsia számos országában, a levegő szennyezettsége miatt eddig is maszkot hordott a lakosság nagy része, amely megszokott, mindennapos viselet, épp úgy, mint a meghajlással járó, egymás érintése nélküli köszöntés. Ázsiában a fertőző betegségek még korunkban is jellemzők, lásd a 2002-es SARS-járványt, de számos TBC-s és egyéb fertőző betegség is előfordul.
Védőfelszerelés Rómában (forrás: Click 2 Houston)
Hogyan értékeli a magyar kormány eddigi teljesítményét, ami a válságkezelést illeti?
Problémának látom, hogy nincs transzparencia, hogy az egészségügyi vezetők nem kapnak megfelelő tájékoztatást, segítséget, hogy nincs kétirányú kommunikáció. Helyes döntésnek tartom viszont, hogy a miniszterelnök úr hamar felismerte, hogy az EMMI nem menedzserszemléletű, így helyesen egy keménykezű vezetőt nevezett ki a BM éléről. Ez jó. Szintén helyes döntés volt az iskolák bezárása és a kórházakban az úgynevezett elektív, tervezett műtétek betiltása, ezáltal a kórházi kapacitások részleges, előzetes felszabadítása.
Mit ért pontosan a kétirányú kommunikáció hiányán?
Ahelyett, hogy ilyenkor a szakemberekért küldenénk sofőrt, és innánk minden szavukat, hátha mondanak valami fontosat, népegészségügyi szakemberként, virológusként, epidemiológusként vagy a mindennapos betegellátásban benne élő orvosként, valahogy nem látom, hogy bárki kíváncsi lenne a szakemberek véleményére, tanácsaira.
Van egy mindennapi sajtótájékoztatót tartó országos operatív törzsünk, amelynek napi egy órás programját már kezdi unni mindenki. Hol van az EMMI egészségügyi államtitkára, dr. Horváth Ildikó, aki szakmailag elismert tüdőgyógyász, egészségügyi menedzser, vagy a László Kórház igazgató főorvosa, vagy más orvos szakemberek, akik felelősségteljes magatartásra tudják biztatni a lakosságot? Olyanok, akik hitelesek, és értenek is a témához.
Ön milyen döntéseket hozna?
Helyesnek gondolom a boltbezárásokat, a korlátozásokat, az iskolai távoktatást, a home-office-t. Ebben még keményebb lennék. Már korábban sokkal szigorúbban kellett volna venni a szociális izolációt, kisebb városokban leállítani a tömegközlekedést, még komolyabban megértetni az emberekkel, hogy ez az, amit ők is megtehetnek, és most meg kell tenniük. Helyesnek gondolom, hogy mindenhonnan az folyik, hogy ne érintkezz, próbálj távol maradni másoktól. De továbbmennék: most kell teljes kijárási tilalmat elrendelni. Olaszország példája is azt mutatja, hogy nem vették kellőképp komolyan a mozgás korlátozását, és ezért vált a fertőzés epicentrumává. Fájó döntés, de most előrelátóan kell meghozni, csak a mozgáskorlátozás csökkentheti a katasztrófa mértékét. 1 hét – 10 nap múlva késő lesz.
Ismerjük a magyar egészségügy állapotát, kevés eset lesz jól kezelhető, nem azért, mert a benne dolgozók ne lennének rá alkalmasak (és máris minden, de minden tiszteletem az övék!), hanem azért, mert kevés a kapacitás. Az a jó, ha az esetek számát tudjuk mérsékelni, nekünk ez az esélyünk. Nagyon keményen előtte kell megfogni az egészet. A tomboló viharban már nem fogunk tudni kormányozni.
Én az első számú vezetőnk helyében kiálltam volna, és nem azt lengetem be, hogy a tanárokat fizetés nélküli szabadságra küldöm, hanem azt mondom, hogy elnézést kérünk tőletek kedves egészségügyi dolgozók, eddig nem foglalkoztunk veletek, magasról tettünk az elvárásaitokra. Beismerem, hibáztunk, és ti vagytok most a legfontosabbak. Ezért azonnali hatállyal megduplázzuk a fizetését annak, aki a jelen járvány idején a frontvonalban helytáll.
Az a gond, hogy szerintem sokáig maga Orbán Viktor sem érezte át a probléma súlyát, vagy nem tájékoztatták időben a körülötte lévő egészségügyi szakemberek. Különböző országokban meetingelt, miközben a fenti lépéseket már rég meg kellett volna szervezni.
A nagy keleti nyitás eredményeképp már régen katonai repülőknek kellene vagy kellett volna hasítani az eget, behozva a szükséges védőfelszereléseket, mint a maszk, a védőruha, a mintavételi eszköz és a teszt.
Minden gyanús esetet le kell tesztelni. Mobil tesztvételi pontokat kell felállítani, ahol tesztelni kell és tesztelni. Minden lehetséges labort akkreditálni kellett volna, és a teszt feltételeit mindenhol és széleskörűen biztosítani kellett volna, vagy kell a gyanús esetekre. Ma még mindig ez a legfontosabb, tesztelni és a pozitív eseteket elkülöníteni, izolálni, csökkentve a továbbfertőzöttek számát.
Az egészségügyi rendszer számára mi okozza a legfőbb kihívásokat? Hol a legnagyobb a baj?
Szegény frontvonalban dolgozó háziorvosokkal nem törődik senki. Szerencsére ők elkezdték mondani, hogy hozzájuk pedig nehogy jöjjön egy COVID-19 gyanús beteg, mert ha ők elkapják, és kiesnek, ki fogja ellátni a másik 1700 lakost abban a praxisban. Ők maguk próbálnak egymás között feladatokat megosztani, túl sok támogatást és védőfelszerelést nem kaptak.
Tragikus és megbocsáthatatlan az egészségügyi dolgozók védőfelszereléssel való ellátottságának hiánya. Ezek valójában nem túl költséges dolgok, a megszervezésük relatíve egyszerű és tipikusan állami feladat. Egy komplett orvosi védőfelszerelés ára állami szinten kb. 15-20 ezer forint lenne. Mi ez a pénz a probléma súlyosságához mérten?
Más oldalról, hogy ne legyek igazságtalan: a fene nagy globalizált világunkban mindent Kína gyárt. A kínaiak játszanak az európai országokkal, gondolom, mindenhova megígérnek X millió védőfelszerelést, majd annak adják, aki többet fizet érte, vagy annak, aki gyorsabban kapcsolt, és időben megrendelte.
Felmerül a kérdés, hogy maga a vírus, vagy a szigorú védekezés következtében kialakuló gazdasági válság okoz-e nagyobb kárt. Egyes vélemények szerint csak az időseket kéne korlátozni és otthon tartani. Mi a véleménye erről?
Orvosként én a még szigorúbb karantén jellegű intézkedéseknek lennék a híve. Fel kell fogni, hogy nekünk és minden országnak akkor van esélyünk, ha mérsékelni tudjuk a görbe meredek és hirtelen emelkedését a megbetegedések számában. Ezért is tartom helyesnek, még ha fájó is, mérsékelni a mozgásunkat. Tisztában vagyok vele, ez a járvány iszonyú károkat fog okozni a gazdaságnak, de kérdezem, mi a fontosabb, hogy életeket mentsünk, vagy hogy működjön a cégünk?
A velencei Szent Márk tér koronavírus-járvány idején (forrás: CNN)
Mit tanulhatunk Ön szerint ebből a helyzetből?Azt, hogy ezekben a kérdésekben nincs pártszimpátia, nincs politika. Azt, hogy nem lehet szőnyeg alá söpörni az adatokat. Versenyfutás van, ezért a szakmai döntéseket be kell tartani. Nem egy politikai kommunikációs vezető dolga cikizni a 35 ezer orvost képviselő Magyar Orvosi Kamara javaslatát, hanem a politikusoknak kell követni a népegészségügyi, epidemiológiai, virológiai, illetve kórházvezető szakemberek szavait, és azt kell nézniük, hogyan teljesíthetik ezeket a szakmai igényeket, javaslatokat minél hamarabb.
Országos tisztifőorvosnak lenni számos fejlett országban egy rang, de különösen egészségügyi vészhelyzet esetén. Az országos tisztifőorvos szava egyenrangú, vagy magasabb bármely miniszterénél, és a miniszterelnök közvetlen döntéshozó tanácsadója. Nem is olyan régen Magyarország híres volt a ÁNTSZ-ről, a népegészségügyi szakembereiről, a tisztiorvosi szolgálatáról. A WHO országjelentéseiben kiemelt helyen, pozitív példaként szerepelt a magyar egészségügy számos hibája mellett a magyar népegészségügy, és a tisztiorvosi szolgálat. Sajnos úgy gondoltuk, hogy erre már nincs szükség, az intézeteket szétvertük, az embereket szélnek eresztettük.
Ha túl leszünk ezen a járványon, akkor, remélem, sikerül elfogadtatni a vezetőinkkel, hogy az egészségügyi ellátórendszer szervezettsége és minősége mennyire fontos. Bízom benne, hogy meg fogunk tenni mindent azért, hogy újragondoljuk a társadalmi prioritásainkat, amelyek között a minőségi oktatás, a szociális érzékenység és ellátórendszer, illetve a betegközpontú egészségügy valahol előkelő helyen ücsörögnek majd.
A jelenlegi helyzet változtat-e a gyógyszergyártók egymás közötti kapcsolatán? Az egyébként is erős konkurenciaharc tovább erősödik, vagy a gyors fejlesztés érdekében nő az együttműködési hajlandóság?
Példanélküli és nagyon biztató az a nyitottság, amelyet az egyes kutatóintézetek a vakcinafejlesztések és a kutatási eredmények megosztása terén most mutatnak. Ez optimizmusra ad okot, arra, hogy mihamarabb lesz vakcinánk. Ugyanakkor, majd a végső fázisnál, a gyártás előkészítésénél vagy megint nő a konkurenciaharc, vagy lesz egy erős nemzetközi szervezet, amely kézben tudja tartani és kvázi közös érdekű és közös értékű szabadalomként, több gyártóhely számára is egységesen elérhetővé tenni a gyártói pattentet – ez lenne az igazi humánus megoldás. Abban nem hiszek, hogy a világjárvány elmúltával, az eddig egymással versengő nagy gyógyszervállalatok a fejlesztési programjaikban jobban együttmükődnek, és megosztják tudásukat, szabadalmaikat olyan más, nem fertőző népbetegségek leküzdésében, mint az Alzheimer, a Parkinson vagy az onkológiai terápiák, amelyek az elmúlt évtizedben adták a gyógyszeripari kutatások főbb irányait.
Jól látszik, hogy globális járvány esetén az egészen eltérően reagáló nemzetállami kormányok legfeljebb lokálisan és ideiglenesen képesek megálljt parancsolni a vírus terjedésének. Mit gondol, a koronavírus-járvány előmozdítja majd a globális együttműködést, vagy épp ellenkezőleg, bezárkózást eredményez?
Az első reakciók elkeserítők, és közben érthetők is. Teljesen normális emberi reakció, hogy mindenki a saját háza táját próbálja védeni. Szép remény lett volna, ha Európa egységesen fel tud lépni, és mondjuk, ilyen rövid idő alatt közös gyártókapacitásokat tud ráállítani a most kurrenssé vált eszközökre, vagy egységes lépéseket tud tenni az utazások, és ezáltal a vírushordozás megfékezésében. De ez annyira gyorsan és váratlanul érte az egész kontinenst, hogy még nemzetállami szinten is most kezdünk veszélyhelyzeti üzemmódban döntéseket hozni. Érdekes disszonanciában fogunk élni a következőkben: míg a járvány megfékezésében a globális együttműködés alapvető kritérium, úgy az élet más területén, a nemzetközi együttműködések most biztosan befagytak. A jóslatom, hogy a válság kicsit meg fog tanítani minket a lokális függetlenség megbecsülésére, és – egy ideig – az igazi emberi értékek tiszteletére, magasabb fokú értékelésére.
További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára.
A Political Capital hírlevelére itt iratkozhat fel:
A normális hétköznapi és gazdasági élet helyreállításához minél előbb meg kell teremteni a „nyájimmunitás” eléréséhez szükséges 60-70 százalékos átoltottságot. E...
A koronavírus-járvány körüli bizonytalanságok nem kívánt és közvetett következménye a vakcinaellenesség, melyért elsősorban az alternatív hírportálok, öntudatos kampánycsoportok és (sokszor...
A diplomácia sokrétű fogalom, eszközeivel nem csak nemzetállamok, de városok is élnek. Ennek jegyében jött létre például Budapest kezdeményezésére a...
A Political Capital saját kalkulációja szerint szinte mindenhol nőtt a kormányzó pártok támogatottsága az Európai Unióban a pandémia kitörése óta...
